Sd.Kfz. 2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sd.Kfz. 2
Sd. Kfz. 2
Sd. Kfz. 2

Típus könnyű féllánctalpas vontató
Fejlesztő ország  Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártó NSU Motorenwerke
Gyártási darabszám 8345
Általános tulajdonságok
Személyzet 1 + 2 utas
Hosszúság3 m
Szélesség1 m
Magasság1,2 m
Tömeg 1235 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat -
Elsődleges fegyverzet -
Másodlagos fegyverzet -
Műszaki adatok
Motor 4 hengeres, vízhűtéses benzinmotor
Teljesítmény 36 LE (3400 ford./perc)
Sebesség70 km/h
Hatótávolság260 (úton), 190 (terepen) km
A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 2 témájú médiaállományokat.

Az Sd.Kfz. 2, vagy más nevén a Kleines Kettenkraftrad HK 101, rövidítve Kettenkrad (magyarul lánctalpas motorkerékpár), a Harmadik Birodalom által a második világháborúban használt jármű, pályafutását az ejtőernyős alakulatok könnyű tüzérségi vontatójaként kezdte. A járművet a Ju 52 repülőgépes szállításra tervezték, ejtőernyős célbejuttatása azonban nem volt lehetséges. A jármű előnye, hogy ez volt az egyetlen tüzérségi vontató, amely elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen a Junkers Ju 52 belsejében.

Története[szerkesztés]

Tervezését és gyártását a neckarsulm-i NSU Motorenwerke AG végezte. Az első tervezet 1939 júniusában készült el, első bevetésére az 1941-es Szovjetunió elleni hadjárat során került sor. A háború későbbi szakaszában a stettini Stoewer cég is gyártotta a típust licenc alapján.

A Kettenkradok többségét a keleti fronton használták, ahol kommunikációs kábeleket fektettek, terheket vontattak és katonákat szállítottak az orosz sáron keresztül. A háború későbbi részében reptereken is alkalmazták a Kettenkradokat repülőgépek vontatására, leggyakrabban Me 262 sugárhajtású vadászgépeket vontattak. Üzemanyagtakarékosságból a gépeket a kifutópályára vontatták ahelyett, hogy önerőből gurultak volna oda.

A járművet az észak-afrikai hadszíntéren és a nyugati fronton is alkalmazták.

A Kettenkradhoz kifejlesztettek egy speciális utánfutót is (Sd.Anh. 1), amellyel szállítási kapacitását növelték.

Mindössze két jelentősebb altípusát gyártottá a járműnek, a gyártást pedig 1944-ben abbahagyták, ameddig 8345 darabot gyártottak belőle. A háború után az NSU folytatta a gyártást egészen 1949-ig, de ezeket a járműveket már csak mezőgazdasági és erdészeti használatra szánták. A háború után nagyjából további 550 darab Kettenkrad készült.

Technika[szerkesztés]

A Kettenkrad messze meghaladta az oldalkocsis motorok és az összes kerekes jármű terepjáró képességét és kiválóan alkalmas volt kisebb lövegek vontatására. A Kettenkrad kormányzását a kormányrúddal végezték: kisebb forduláshoz (kb. 8 °-ig) elég volt a kormányrúddal elfordítani az első kereket, nagyobb forduláshoz azonban a lánctalpakat is fékezni kellett. A váz önhordó acéllemezből sajtolt idomokból készült, amelyre a hajtásláncot és futóművet rögzítették ez kisebb tömeget és jobb torziós (csavarodási) merevséget eredményezett. Nyitott felső rész elejére egy motorkerékpár-szerű villát szereltek első kerékkel. A villák megfeleltek az akkori motorkerékpárok szokásos kialakításának. A korai változatokat mechanikusan tompították, 1944 közepétől egy megerősített villát használtak hidraulikus lengéscsillapítóval. A váz mindkét oldalán oldalanként lánctalpakat helyeztek elülső hajtókerékkel, négy köztes kerékkel és hátul egy vezetőkerékkel. A kerekek függesztett karokkal és torziós rudakkal vannak felfüggesztve. Lánctalpas jármű lévén a Kettenkrad 24°-os emelkedőn képes volt felmászni laza homokon, szilárd talajon vagy meredekebb lejtőn is, ha a vezetőnek volt elég bátorsága hozzá. A motort a jármű közepére helyezték előtte a sebességváltó, mögötte a hűtő kapott helyett a hátsó ülés alatt. A vezető a motor előtt ült egy motorkerékpár-nyeregben mögötte menetiránnyal ellentétesen két másik ember számára volt kialakítva ülőhely. Ez taktikai hátrányt jelentett a katonai használat során, mivel az utasok nem tudtak előrenézni. A féllánctalpas vontatokhoz hasonlóan a láncszemeken gumi párnák voltak, a láncszemek tűcsapágyakkal voltak egymáshoz rögzítve. A meghajtásról az Opel Olympia autóból származott amely az 1235 kg-os járművet 70 km/h végsebességre gyorsította. A maximális vontatható teher 450 kg lehetett, 325 kilónyi terhet tudott szállítani amit még ki lehetett egészíteni egy Sonderanhänger 1 (Sd.Anh.1) utánfutóval ami további 350 kilónyi teherbíró kapacitást jelentett.

Változatok[szerkesztés]

A szokásos Kis Kettenkrad Sd.Kfz.2 mellett a prototípusokon és a tervezett változatokon kívül két változat is épült. Mindkét verziót kifejezetten a helyszíni telefonkábelek beépítésére tervezték, és elsősorban a keleti fronton használták őket.

  • Sd.Kfz. 2/1: Kis lánctalpas motorkerékpár távoli terepi kábelekhez
  • Sd.Kfz. 2/2: Kis lánctalpas motorkerékpár nehéz terepi kábelekhez

A sofőr mögött a járműveket egy nagy kerettel felszereltek a motorháztető fölött, hogy a megfelelő kábeltípushoz kábeleket dobjanak. A Feldfernkabel (FFkb) árnyékolt négyvezetékes kábel a távoli kommunikációhoz. A nehéz terepi kábel (Fkb) egy árnyékolás nélküli kétmagos kábel (sodrott pár) rövidebb kommunikációhoz.

A terepi távoli kábel kábeldobjai jelentősen nagyobb és nehezebbek (kb. 45kg), mint a nehéz terepi kábelek kábeldobjai (kb. 14kg).

Kettenkraftrad HK 102[szerkesztés]

Gebirgskarette prototípusa

A jól ismert HK 101 kis lánctalpas vontatóval egyidőben az NSU kifejlesztette a típus nagyobb testvérét a HK 102-es vontatót. Úgy tervezték, hogy hat embert (vezetővel együtt) szállíthasson, szükség esetén az első sárvédőn utazva akár nyolc embert is. Annak érdekében, hogy elbírja a nagyobb súlyt a HK 101-hez képest 30 cm-rel meghosszabbították a lánctalpát (három külső és két belső kerék mindkét oldalon, a HK 101 egy külső és két belső kereke helyett). A további ülések elhelyezése miatt 15 cm-rel szélesebb felső karosszériát kapott. A váz alsó része gyakorlatilag megegyezett a kisebb HK 101-ével. A motor és a sebességváltó között volt egy rövid kardántengely, ez megteremtette a lábterét a vezető oldalán ülő utasok számára. A meghajtásról Ford L8, 2,2 literes 65 Lóerős motorját szerelték bele. Körülbelül 30 prototípus épült. Nem volt sorozatgyártásban.

Galéria[szerkesztés]

Érdekesség[szerkesztés]

  • A „ Privát Ryan megmentése ” című filmben az elfogott Sd.Kfz. 2-et a híd védelmére használták, mint egy könnyű felderítő járművet.
  • A " Csillag " filmben egy szovjet felderítő csoport egy német járőrrel találkozik az Sd.Kfz. 2-en, és a lövedék eredményeként elveszíti a rádiót
  • A manga és a „ Shoujo Shuumatsu Ryokou ” néven szereplő anime főszereplői egy módosított Sd.Kfz. 2-en utaznak.
  • A sztálingrádi játékfilm egyik részében a német kapitány ( Thomas Kretschmann ) Sd.Kfz. 2-et hajt .
  • A „ Battlefield 1942 ”, „ Battlefield V ”, „ Heroes & Generals ” számítógépes játékokban .

Lásd még[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Abel, Friedhelm: Sd.Kfz.2 típusú HK 101 kicsi lánctalpas motorkerékpár , 88. kötet a Waffen-Arsenal sorozatból, Podzun-Pallas-Verlag GmbH, 1984.
  • OKH : Szolgáltatási specifikáció D 624/1: Kis lánctalpas motorkerékpár (Sd.Kfz. 2), eszközleírás és 1942. október 28-i keltezési útmutató .
  • Pawlas, Karl R .: NSU Kettenkrad , W126 különszám a Waffen-Revue sorozatból, kiadó: Karl R. Pawlas Kiadó, Nürnberg. Kb. 1974.
  • Pawlas, Karl R .: Waffen-Revue , 104-110 számú kiadás. Hét részből álló cikksor "Az NSU Kettenkrad és annak változatai", Journal-Verlag Schwend GmbH, Schwäbisch Hall, 1997–1998.
  • Spielberger, Walter J .: A német hadsereg féllánctalpas járművei 1909-1945 . 6. kiadás, Motorbuch Verlag, Stuttgart 2003, ISBN 3-87943-403-4.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SdKfz 2 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]