Sturmpanzer I

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sturmpanzer I
sIG 33 (Sf) tábori löveg Pz.Kpfw. I alvázon, Oroszországban
sIG 33 (Sf) tábori löveg Pz.Kpfw. I alvázon, Oroszországban

Típus önjáró nehéz gyalogsági löveg
Fejlesztő ország  Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 38
Háborús részvétel második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 5 fő
Hosszúság4,67 m m
Szélesség2,06 m m
Magasság2,8 m m
Tömeg 8,5 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 5-13 mm
Elsődleges fegyverzet 1 x 15 cm nehéz gyalogsági löveg
Műszaki adatok
Motor 6 hengeres, vízhűtéses Maybach NL38TR benzinmotor
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség40 km/h km/h
Fajlagos teljesítmény 75 kW (100 LE)
Hatótávolság140 km km
A Wikimédia Commons tartalmaz Sturmpanzer I témájú médiaállományokat.

A Sturmpanzer I, hivatalos nevén a 15 cm sIG 33 (Sf) auf Panzerkampfwagen I Ausf B egy német önjáró nehéz gyalogsági löveg volt amit a második világháború alatt használtak. Beceneve „Bison” (Bölény) volt.

Fejlesztés[szerkesztés]

A Sturmpanzer I Görögországban

A lengyelországi hadjárat folyamán kiderült, hogy a lóvontatású sIG 33-as lövegek képtelenek a gyorsan előretörő páncélosokkal és a gépesített gyalogsággal lépést tartani. Az egyik megoldás az volt, hogy féllánctalpas vontatókkal növelték a tüzérség gépesítettségét. Ez azonban csak félmegoldást jelentett, mivel ezeknek a járműveknek a mozgékonysága és terepjáró képessége kisebb volt a teljesen lánctalpas kialakítású járművekhez képest. A féllánctalpas vontatók másik nagy hibája az volt, hogy nem rendelkeztek semmiféle páncélzattal, így nagyon sebezhetőek voltak. A másik megoldás a fölösleges harckocsialvázak átalakítása ezen lövegek csatatérre való szállítására. A Heereswaffenamt megrendelésére a berlini Alkette cég szolgálatból kivont Pz.Kpfw. I Ausf. B harckocsialvázak és 150 milliméteres lövegek felhasználásával létrehozta a Wehrmacht első önjáró lövegét: a Sturmpanzer I Bison-t ("Bölény"). A típusból 38 példány épült 1940 januárjában és februárjában. A kis példányszámból is kitűnik, hogy a járművet csupán átmeneti megoldásnak szánták, ezáltal tapasztalatot szerezzenek, amivel később hatékonyabb önjáró lövegeket fejleszthetnek ki. A Bison elsődleges feladatául azt szánták, hogy a gyalogsággal lépést tartva közvetlen tűztámogatást biztosítson a részükre. A jármű fegyverzetéül a 150 milliméteres sIG 33-as nehéz gyalogsági löveget használták fel. A löveget nem építették be "fixen" a járműbe, hanem a kerekes talapzatával együtt erősítették Pz.Kpfw. I Ausf. B alvázra. A sIG 33-as rendkívül hatásos fegyver volt: 38 kg tömegű lövedékét 4700 méteres távolságra volt képes pontosan kilőni. A löveg csövét 75 fokos állásig lehetett emelni. A fegyverhez Rblf36 célzót használtak. A Bison páncélzata rendkívül gyenge volt: sehol sem haladta meg a 13 mm-es vastagságot, ami gyakorlatilag csak a kézifegyverek tüze és a repeszek ellen nyújtott némi védelmet. A nehéz, 1700 kilogrammos löveg és a személyzet védelmére felszerelt dobozszerű felépítmény túlterhelte az alvázat, aminek következtében a jármű menettulajdonságai nagymértékben romlottak. Az alváz gyenge teherbíró képessége következtében a Bison csupán 3-4 darab 150 milliméteres gránátot és 5 fős kezelőszemélyzetéből is csak 3-at tudott magával vinni. A személyzet többi tagját valamint a lőszer-javadalmazás fennmaradó részét rendszerint teherautókkal vitték az önjáró löveg után.

Harctéri alkalmazás[szerkesztés]

A Bisonokat 6 nehéz önjáró gyalogsági löveg századba osztották be (schwere Infanteriegeschütz-Kompanie 701-706), melyek közül mindegyik 6 önjáró löveggel rendelkezett. Ezek az 1., 2., 5., 7., 9., és 10. páncélos hadosztályokat támogatták a franciaországi hadjárat illetve a Barbarossa hadművelet alatt. A Bison nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket: páncélzat és mozgékonyság terén gyenge mutatókkal rendelkezett, egyedül tűzereje felelt meg a kor követelményeinek. Hatékonyan lehetett alkalmazni erődítések, lövegállások kiiktatására. Ugyanakkor egyes szemtanúk állítása szerint a kis Pz.Kpfw. I-es alvázra épült jármű a löveg minden egyes elsütésekor majdnem hátára fordult a hatalmas hátrasiklási energiától. A "Bölény" utolsó példányait - amelyek sIG (Sf) Kompanien 704 kötelékében az 5. páncéloshadosztálynak alárendelve harcoltak - 1943 végén vonták ki a frontszolgálatból.

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Chamberlain, Peter, and Hilary L. Doyle. Thomas L. Jentz (Technical Editor). Encyclopedia of German Tanks of World War Two: A Complete Illustrated Directory of German Battle Tanks, Armoured Cars, Self-propelled Guns, and Semi-tracked Vehicles, 1933–1945. London: Arms and Armour Press, 1978 (revised edition 1993) ISBN 1-85409-214-6.
  • Niehorster, Leo. German World War II Organizational Series; Volume 3/I: Mechanized Army Divisions (22 June 1941) Hannover, Germany: Niehorster, 1990
  • Niehorster, Leo. German World War II Organizational Series; Volume 4/I: Mechanized Army Divisions (28 June 1942) Hannover, Germany: Niehorster, 1994
  • Trojca, Waldemar and Jaugitz, Markus. Sturmtiger and Sturmpanzer in Combat. Katowice, Poland: Model Hobby, 2008 ISBN 978-83-60041-29-1

Külső hivatkozások[szerkesztés]