E–100

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
E–100
Makett az E–100-ról 1:72-es arányban
Makett az E–100-ról 1:72-es arányban

Fejlesztő ország  Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 1 (részleges) mintapéldány
Háborús részvétel második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 6
Hosszúság10,27 m
Szélesség4,48 m
Magasság3,29 m
Tömeg 140 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 40-200 mm[1]
Elsődleges fegyverzet
  • 12.8 cm KwK 44 L/55
  • 15 cm KwK 44 L/38
Másodlagos fegyverzet 1db 75 mm KwK 44 L/36.5 (közös a tengelye a löveggel)
1db 7.92 mm MG34
Műszaki adatok
Motor
  • 700 LE 23 L Maybach HL230 (prototípus)
  • 1200 LE Maybach (indítványozott)
Teljesítmény 700-1200 LE
Sebesség23-40 km/h (motortól függően, feltételezett) km/h
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz E–100 témájú médiaállományokat.

A Panzerkampfwagen E–100 a második világháború vége felé tervezett német tankprototípus volt. A háború végére csupán egy harckocsialváz készült el, az is csak részlegesen. A szövetséges győzelem után az Egyesült Királyságba szállították az alvázat, de később szétszerelték.

Fejlesztés[szerkesztés]

Az E–100 alváza

Az alap dizájnt a Waffenamt rendelte meg 1943 júniusában, a Porsche Mausához, párhuzamos fejlesztésként. A legnehezebb tagja volt az Entwicklung-sorozat tankjainak, melyek célja egy szabványosított tank-osztály létrehozása volt. A javasolt harckocsik az E–5, E–10, E–25, E–50, E–75 és végül az E–100 voltak.[2]

1944 márciusában, az Adler vállalat benyújtotta a 021A38300 számú tervrajzot egy E-100 nevű szupernehéz harckocsi számára, miután a tank indítványozva lett 1943 áprilisában a többi Entwicklung-sorozathoz tartozó harcjárművekkel együtt.[3][nem megbízható forrás]A tervrajzok szerint, a harckocsi egy 149 mm-es és egy 75 mm-es löveggel lenne felszerelve. Két motor volt indítványozva: egy (a sebességváltóval és fordulási mechanizmussal együtt a Tiger II-től kölcsönzött) 700 lóerős Maybach HL230 és egy új 1200 lóerős Maybach motor. Az előbbi motor végsebessége 23 km/h-ra, az utóbbié pedig 40 km/h-ra volt becsülve. Ez a dizájn nagyon hasonló volt az eredeti 'Tiger-Maus' tervrajzhoz, de nagyobb, 900 mm-es átmérőjű futógörgőket és egy új, rugós alapú felfüggesztést használt, az eredeti torziós rugók helyett. Egy új tornyot is terveztek, melyet egyszerűbbnek és könnyebbnek szántak, mint a Maus tornya.

1944 júliusában Hitler megállította szupernehéz harckocsik fejlesztését. Munka az E–100-on csak nagyon alacsony prioritással folytatódott, csupán három Adler alkalmazott szerelte össze (részlegesen) a mintapéldányt.[4]

Az első prototípus soha nem volt teljesen befejezve. Az alvázát az Egyesült Államok haderejéhez tartozó 751. tábori tüzérzászlóalj találta meg 1945 áprilisában. A Brit hadsereg magával vitte az Egyesült Királyságba kiértékelésre, de végül szétszerelték 1950-es években.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Panzerkampfwagen E-100 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ankerstjerne, Christian: E-100 "Tiger-Maus". Panzerworld. (Hozzáférés: 2012. március 6.)
  2. White, B. T.. Tanks and other Armoured Fighting Vehicles of World War II. New York: Exeter Books, 298–299. o. (1983). ISBN 0-671-06009-0 
  3. Archive Awareness : Odd Hundred Out. tankarchives.blogspot.co.uk
  4. Encyclopedia Of German Tanks Of World War Two. Cassell, 149. o. (1999. október 15.). ISBN 1854095188 

Források[szerkesztés]

  • Chamberlain, Peter & Doyle, Hilary (1999) "Encyclopedia Of German Tanks Of World War Two"

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]