Ugrás a tartalomhoz

Sd.Kfz. 251

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sd.Kfz. 251
Wermacht rendszámú Sd.Kfz. 251/1 Ausf. D egy magángyűjteményben. Homloklemezén az alakulat jelzései láthatóak
Wermacht rendszámú Sd.Kfz. 251/1 Ausf. D egy magángyűjteményben. Homloklemezén az alakulat jelzései láthatóak

Típuslövészpáncélos
Fejlesztő ország Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
GyártóHanomag, Adlerwerke, Horch, Škoda, Borgward
Gyártási darabszám15 252
Gyártási költség22560 Reichsmark
Háborús részvételmásodik világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet2+10 fő
Hosszúság5,8 m
Szélesség2,1 m
Magasság1,75 m
Tömeg7,8 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat8-14,5 mm
Elsődleges fegyverzet2 db 7,92 mm-es MG 34 vagy MG 42 géppuska
Másodlagos fegyverzetalváltozattól függő
Műszaki adatok
MotorMaybach HL 42 TUKRM típusú hathengeres benzinmotor
henger ürtartalom=4170cm³,
üzemanyag=160 l
Teljesítmény100 LE 3000 f/p-nél (73,6kW)
Felfüggesztéstorziós rugó
Sebesség52,5 km/h
Hatótávolságközúton 300, terepen 130 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 251 témájú médiaállományokat.

A Sonderkraftfahrzeug 251 (rövidítve Sd.Kfz. 251) a második világháborúban alkalmazott német általános rendeltetésű ún. féllánctalpas páncélozott harci jármű. Teljes nevén Mittlerer Schützenpanzerwagen Typ HL kl 6p (Borgward gyártmány) vagy Mittlerer Schützenpanzerwagen Typ H kl 6p (Hanomag gyártmány). Felépítménye négy fő változatban készült, amelyet az ábécé A, B, C és D betűjével jelöltek meg.[1] Ezen túlmenően további 23 feladatspecifikus felépítmény-változatot alakítottak ki a lövészpáncélostól az önjáró lövegeken át a tüzérségi megfigyelőkig. Az alváltozatokat számokkal jelölték a 251-es szám után /-jellel elválasztva.[2] Az egyes feladatkörökre átépített, azonos felszereltségű járművek között gyakori volt az eltérő felépítmény-változat (például Sd.Kfz. 251/3 Ausf. C és D) A háborút követően Csehszlovákiában gyártásban maradt a típus a felépítmény kisebb módosításaival, a járművek az 1950-es évek első felében még hadrendben álltak OT–810 típusjellel. Napjainkban is főként ezeket a csehszlovák gyártású járműveket alkalmazzák a különféle hagyományőrző rendezvényeken.

Történet

[szerkesztés]

A német hadseregben az 1930-as évek második felében rendszeresített harckocsik és az akkoriban kifejlődő harckocsi-harcászat német irányzata megkövetelte, hogy a gyorsan áttörő harckocsicsapatokkal az őket követő gyalogság együtt tudjon mozogni. Ezért egy általánosan alkalmazható páncélozott lövésszállító járműre volt szüksége a hadvezetésnek. A típus, mely a 251-es sorozatszámot kapta a német nevezékrendszerben, alvázszerkezete az 5, 8, 12 tonnás vontató gépjárművek alvázainak felhasználásával lett kialakítva. Kezdeti hiányosságokat (A és B változat) kijavítva a gyártásracionalizálás és a harctéri tapasztalatok felhasználásával alakult ki a C, majd a D felépítmény. Utóbbit 1940-től egészen a háború végéig gyártották, de a B változatból is üzemeltek még példányok a normandiai partraszállást követő időkben.

Tervezés

[szerkesztés]

A jármű négy fő modellmódosításon eset át története során (Ausführung A-D), amelyből legalább 23 változat alapját képezték, melyeket sok más feladatkörben (például légvédelem, harckocsi-elhárítás, éjszakai harc támogatása, rakétavetők hordozása) is felhasználtak. Az eredeti elképzelés egy olyan jármű volt, amellyel egyetlen 10 fős páncélgránátos osztagot tudott a csatatérre szállítani, védve az ellenséges kézifegyverek tüzétől, és némi védelemmel a tüzérségi tűztől. Az alaptípus fegyverzete két, egy mellső és egy hátsó, géppuska volt. A mellső géppuska előre és oldalra tüzelhetett, a kezelőt egy ékszerűen kiképzett 10 mm-es acéllemez védte, a hátsó pedig egy forgatható légvédelmi állványra volt szerelve, védőlemezei nem voltak kialakítva. Géppuskaként alkalmazható volt mind az MG 34, mind az MG 42 is amely lehetővé tette, hogy fedezőtüzet biztosítson a lövészosztag számára mind leszállás, mind harc közben.

A páncéllemezeit úgy tervezték, hogy védelmet nyújtsanak a szabványos puska/géppuska golyókkal szemben (mint a 7,92 × 57 mm-es Mauser golyó). Az elülső lemezek vastagsága 14,5 mm volt; az oldalak meredek szögű, V alakú 8 mm vastag lemezek voltak, amelyek megbízható védelmet nyújtott a normál (nem wolfram) puska lövedékeivel szemben.

A nyitott tetejének pozitívumai közé tartozott a jobb helyzetfelismerés és a gyalogság szükség szerint gyorsabban el tudta hagyni a jármű belsejét. A hátránya, mint a korszak minden páncélozott személyszállítója esetében, az volt, hogy nagy sebezhetőséget jelentett a zuhanó tűz minden típusával szemben ; ez magában foglalta az aknavető és a tábori tüzérség közvetett tüzét, valamint a kézi lőfegyverek magasabb pozícióiból származó tüzét, a kézigránátokat, Molotov-koktélokat és az ellenséges repülőgépek lövését.

Az első két modellt (Ausf. A és B) kis példányszámban gyártották 1939-től. Ausf. Az A és B modelleket az orrpáncél szerkezete alapján lehet azonosítani, amely két trapéz alakú páncélpanelből állt, amelyek közül az alsóban volt egy motorhűtő nyílás. Az 1940-ben gyártott B modellnél megszűntek a páncéltest oldalsó lőrései. Az 1942 közepétől gyártott C modell elöl egy leegyszerűsített, hatszögletű, páncélozott lemezt kapott a motor megvédése érdekében. Az A-tól C-ig terjedő modellek hátsó ajtói kidudorodtak több darab páncél lemezből volt kialakítva. A C modell nagy gyártási sorozattal rendelkezett, de meglehetősen bonyolult volt felépíteni, sok szögletes lemezt tartalmazott. 1943 elejétől a D modellt azzal a céllal fejlesztették ki, hogy felére csökkentsék a ferde karosszérialemezek számát, leegyszerűsítve a testet és ezáltal felgyorsítva a gyártást. A jármű féllánctalpas kivitelű, azaz a jármű elejében elhelyezett Maybach-motor a gépjárműtest alatti futóműn kialakított lánctalpas rendszert hajtotta, az orr alatt elhelyezett gumikerekes, torziós laprugókkal felszerelt tengely csak az enyhe ívű kanyarodást szolgálta. A tényleges fordulást a lánctalpak egyes oldalainak fékezésével oldották meg. Ez az elrendezés a háborút követően nem került továbbfejlesztésre egyik országban sem, gyakorlatilag a csak tisztán lánctalpas és gumikerekes futóművek fejlesztése fejlődött tovább napjainkra.

Mind a négy felépítmény-változat egységesen két részre volt bontva. A két féltest rögzítése a vezető és a mellette ülő járműparancsnok mögött történt csavarkapcsolatokkal. A háború végén ezt a megoldást is elhagyták és összehegesztették őket.


Egy csehszlovák gyártású OT–810 német „páncélszürke” színű festéssel és jelzésekkel, az eredeti A és B változatait mintázva
Egy D felépítményű Sd.Kfz. 251/9 önjáró löveg kis kezdősebességű 7,5 cm KwK 37 harckocsiágyúval felszerelve. Beceneve „Stummel”
Egy D változat, melyen jól megfigyelhető a függőleges illesztési rés az első és a második oldalrekesz ajtajai között
A főkép járművének belső képe. Jól látható a két féltest eltérő színe, viszont ezen a járművön már nem csavarokkal rögzítették azokat össze

Változatok

[szerkesztés]
  • Sdkfz 251/1 Schützenpanzerwagen - Alapváltozat.
    • 251/1-I - Alapváltozat rádióval felszerelve.
    • 251/1-II - Rakétavető változat (Stuka zu Fuß vagy Wurfrahmen 40) hat, oldalanként három-három rakétavető kerettel felszerelt változat a 280 mm vagy 320 mm-es Wurfkoerper rakéták kilövéséhez.
  • SdKfz 251/1 Falke - Infravörös detektorral felszerelve, az SdKfz 251/20 Uhu-val egyszerre használták. Főleg Ausf. D változatok.
  • SdKfz 251/2 Schützenpanzerwagen (Granatwerfer) - 81 mm-es aknavető platform.
  • Sdkfz 251/3 mittlere Kommandopanzerwagen (Funkpanzerwagen) - Kommunikációs jármű, extra rádió felszereléssel parancsnoki feladatkör ellátására. Ausf. C és Ausf. D változatok.
    • 251/3 I - FuG8 és FuG5 rádiók
    • 251/3 II - FuG8 és FuG5 rádiók
    • 251/3 III - FuG7 és FuG1 rádiók
    • 251/3 IV - FuG11 és FuG12 rádiók (9 méteres teleszkópos póznával). Parancsnoki jármű változat (Kommandowagen)
    • 251/3 V - FuG11 rádió
  • Sdkfz 251/4 Schützenpanzerwagen für Munition und Zubehör des leIG18 - Lövegvontató jármű. Eredetileg a 7,5 cm leichtes Infanteriegeschütz 18 löveghez. Később az 50 mm PaK 38, 75 mm PaK 40 és 105 mm le. F.H. 18 lövegekhez használták.
  • Sdkfz 251/5 Schützenpanzerwagen für Pionierzug - Utászjármű felfújható csónakokkal, pontonhidakkal. Parancsnoki jármű utász alakulatokhoz (Pionierzug).
  • Sdkfz 251/6 mittlere Funkpanzerwagen (Kommandopanzerwagen) - Parancsnoki jármű térkép asztalokkal, rejtjelező és kódoló készülékekkel felszerelve. Ausf. A és Ausf. B változatok.
  • Sdkfz 251/7-I Pionierpanzerwagen - Utászjármű felfüggesztésekkel az oldalán a pontonhíd elemeinek szállításához.
    • 251/7-II - Mint a fenti, de különböző rádióval.
  • Sdkfz 251/8-I Krankenpanzerwagen - Páncélozott mentőautó.
    • 251/8-II - Mint a fenti, de különböző rádióval.
  • Sdkfz 251/9 Schützenpanzerwagen (7.5 cm KwK37) - Egy 7,5 cm KwK 37 alacsony kezdősebességű löveggel felszerelve, becenevén "Stummel".
  • Sdkfz 251/10 Schützenpanzerwagen (3.7 cm PaK) - Egy 37 mm PaK 36 tankelhárító löveggel felszerelve. Szakasz parancsnoki változat.
  • Sdkfz 251/11 Fernsprechpanzerwagen - Telefonkábel fektető.
  • Sdkfz 251/12 Messtrupp und Geratpanzerwagen - Tüzérségi megfigyelő jármű. A jármű felszereltségéhez hozzátartozott egy teodolit ("scherenfernrohr"), egy szögbemérő műszer ("Winkelmessgeraet") valamint egy FuG 8-as rádió keretantennával.
  • Sdkfz 251/13 Schallaufnahmepanzerwagen - Hangbemérő és rögzítő változat tüzérségi egységek számára.
  • Sdkfz 251/14 Schallaufnahmepanzerwagen - Hangbemérő és rögzítő változat tüzérségi egységek számára.
  • Sdkfz 251/15 Lichtauswertepanzerwagen - Tüzérségi torkolattűz megfigyelő változat.
  • Sdkfz 251/16 Flammpanzerwagen - Lángszórós változat. Fegyverzete két 14 mm-es lángszóróból állt, amelyet a jármű két oldalára helyeztek el úgy, hogy 160 fokos szögtartományban tüzelhessenek vele. A két lángszóró mellett az első szériás járművet felszerelték egy kisebb lángvetővel is (módosított Flammenwerfer 41-el) amelyhez egy tíz méteres tömlő tartozott így a járművön kívül is lehetett alkalmazni. A jármű fegyverzetéhez egy MG 34-es vagy MG 42-es géppuska is hozzá tartozott. Az Sd.Kfz. 251/16-osokat rendszerint 6 járműves szakaszokba szervezték. Minden szakaszhoz tartozott 3 benzinszállító teherautó, amelyek egész rakományukat leadva kétszer tudták a teljes szakaszt feltölteni munícióval.
  • Sdkfz 251/17 Schützenpanzerwagen (2 cm FlaK38) - Légvédelmi változat. Egy 20 mm Flak 30 vagy Flak 38 löveggel szerelték fel. Másik neve "Schwebenlafette".
  • Sdkfz 251/18-I Beobachtungspanzerwagen - Tüzérségi megfigyelő jármű.
    • 251/18-Ia - Nem ismert különbség, talán különböző rádió.
    • 251/18-II - Páncélozott megfigyelő jármű.
    • 251/18-IIa - Különböző rádió.
  • Sdkfz 251/19 Fernsprechbetriebspanzerwagen - Mozgó telefonállomás.
  • Sdkfz 251/20 Schützenpanzerwagen (Infrarotscheinwerfer) Uhu - Infravörös keresőreflektorral felszerelt változat. ÉJszakai harchoz alkalmazták.
  • Sdkfz 251/21 Schützenpanzerwagen mit Fla MG Drilling - Egy tripla MG 151 automata ágyúval felszerelt változat. A korai változatok MG151/15 mm-es ágyúval, a későbbiek egy MG151/20 mm-es Luftwaffe ágyúval voltak felszerelve. Elsősorban légvédelmi célokra használták, de előszeretettel alkalmazták gyalogság ellen is.
  • Sdkfz 251/22 7.5 cm PaK40 L/46 auf Mittlerem Schützenpanzerwagen - 75 mm PaK 40 páncéltörő ágyúval szerelt változat.
  • Sdkfz 251/23 2 cm Hängelafette 38 auf Mittlerem Schützenpanzerwagen - Megfigyelő változat. A jármű küzdőterét lefedték és a német felderítő páncélosokon (pl: Sd.Kfz. 222, 234/1, 251/9 stb.) általánosan alkalmazott Hangelafete 38-as lövegtoronnyal látták el.
  • OT-810 - Csehszlovák gyártmány.

Galéria

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Német neve az Ausführung, jelentése szabad fordításban „kialakítás”.
  2. Ez a jelölésrendszer általánosan alkalmazott volt a német szárazföldi harceszközöknél.

Források

[szerkesztés]