Jagdpanzer 38(t) Hetzer
| Hetzer | |
 | |
| Jagdpanzer 38(t) Hetzer | |
| Típus | könnyű önjáró páncéltörő löveg |
| Fejlesztő ország |
.svg){kind=small} Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás | |
| Gyártó | ČKD |
| Gyártási darabszám | ~2827 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 4 fő |
| Hosszúság | 6,38 m |
| Szélesség | 2,63 m |
| Magasság | 2,17 m |
| Tömeg | 15,75 tonna |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 8-60 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 7,5 cm-es PaK 39 L/48 |
| Másodlagos fegyverzet | 1 db 7,92 mm-es MG 34 |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Praga EPA TZJ típusú 6 hengeres benzinmotor |
| Felfüggesztés | laprugó |
| Sebesség | 42 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 158 LE |
| Hatótávolság | 177 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hetzer témájú médiaállományokat. | |
A Jagdpanzer 38(t) (Sd.Kfz. 138/2) a második világháború után mint Hetzer („lesvető”) vált ismertté. A Harmadik Birodalom egyik páncélvadász típusa volt a második világháború alatt. Módosított csehszlovák LT vz. 38 alvázra épült, a késői páncélvadászokra jellemző zárt felépítménnyel. A „Hetzer” név a jármű szolgálati idejében nem volt jellemző. Ez egy prototípus megnevezése volt, az E-10-esé. A Škoda gyár nagyon rövid időre összekeverte a két nevet a dokumentációkban és a legelső egység, ami fel lett szerelve a járművel, ezt a nevet használta néhány hétig, amíg a problémákat nem tisztázták.
Fejlesztés[szerkesztés]
A Szovjetunió megtámadásával a Wehrmacht olyan harckocsikkal került szembe, mint a T–34-es, valamint a KV–1 és KV–2, amelyek technikai fölényüket nagy számukkal tovább fokozták. A szovjet páncélos fölényt a németek különböző kényszermegoldásokkal próbálták kompenzálni, ilyen volt a híres Marder-sorozat. A Marder legfőbb hátránya azonban a meglehetősen gyenge páncélvédettség, így nyilvánvalóvá vált hogy szükség van egy kifejezetten páncélvadásznak tervezett járműre is. Ennek eredményeként született meg a sok szakértő szerint a második világháború legtökéletesebb könnyű páncélvadásza a Hetzer.
1943-ban a Fegyverügyi hivatal a Pz.Kpfw. 38(t) alvázat választotta az új páncélvadász alapjának. Ezzel az új típussal kívánták felváltani a Marder sorozatot (Marder I, Marder II, Marder III) a gyalogoshadosztályok páncéltörő osztályainál. Az első járműveket 1944 márciusában állították hadrendbe.
A Hetzer fegyverzetét egy 7,5 cm-es PaK 39 löveg adta amelyet Pz.Kpfw IV-esek lövegéből alakítottak ki. A löveg hátrasikló rendszerét tökéletesítették, így nem volt szükség csőszájfékre. A löveget a középvonaltól 380 mm-rel jobbra helyezték el a jellegzetes Saukopf lövegpajzs fedezékébe. A gyalogosok elleni védelmet egy a jármű tetejére szerelt, a parancsnok által kezelt távirányítású MG 34 géppuska biztosította.
Páncélzatát főleg 60 és 20 milliméteres páncéllemezekből alakították ki, amely nem volt túl erősnek mondható 1944-ben, de ezeket 60-70 fokos dőlésszöggel illesztették össze, ami jelentősen javította a Hetzer védelmét. A jármű nagy előnye még, hogy rendkívül alacsonyra építették (magassága 2,1 m), így nehéz célpontnak bizonyult az ellenséges tüzérek számára. A Jagdpanzer 38(t)-t ugyanaz a Praga EPA TZJ motor hajtotta mint a Pz.Kpfw. 38(t)-ast, de mivel a vadászpáncélos tömege jóval nagyobb lett mint a 38(t) harckocsié, ezért a teljesítmény/tömeg aránya 12,8 lóerő/tonnáról 9,6 lóerő/tonnára romlott, ami negatívan befolyásolta a jármű mozgékonyságát.
Adolf Hitler különleges parancsára 1944 novemberében néhány Jagdpanzer 38(t)-ast felújítottak és felszereltek egy Keobe lángszóróval a normál ágyú helyére. Kevesebb mint 50 ilyen jármű készült a háború befejezte előtt, amelyek a Flammpanzer 38 nevet kapták és a szövetségesek ellen vetették be őket a Nyugati fronton.
A Hetzerhez egyáltalán nem hasonló, nyitott felépítményű rohamlövegváltozat volt a Grille ausf H, amelybe egy 15 cm-es sIG33/2-es tarackot építettek. A Bergepanzer 38(t) Hetzer, ami egy könnyű műszaki mentő jármű volt. Ezekből 106 darab készült. Készültek tervek egyéb variációk gyártására is: egy légvédelmi löveg variáció Flak löveggel felszerelve. Viszont a háború véget ért, mielőtt a tervezett modellek gyártásra kerültek volna.
Alkalmazás[szerkesztés]
A Hetzereket 1944-ben a gyalogoshadosztályok önjáró páncéltörőlöveg ütegeibe osztották be, ahol folyamatosan váltotta fel a Mardereket és a StuG III-okat, amelyeket páncélvadászok helyett alkalmaztak. Elméletileg minden német gyalogoshadosztálynak 10-10 Hetzerrel kellett volna rendelkeznie az 1944-es rendszer szerint, de ez a gyakorlatban nem valósulhatott meg az elégtelen termelés és a növekvő veszteségek miatt. 1945-ben a hadsereget átszervezték. Az új rendszer szerint a német gyalogoshadosztályoknak 14 ilyen páncélvadásszal kellett volna rendelkezniük; persze ez sem valósulhatott meg teljesen, így a Marderek és a rohamlövegek (StuG III/IV) tovább szolgáltak a legtöbb egységnél.
A Jagdpanzer 38(t)-ok nem csak a gyalogos alakulatoknál szolgáltak, hanem 4 páncéloshadosztálynál (2. és 10. SS, valamint a Wehrmacht 8. és 10.) és 3 páncélgránátos hadosztálynál (a 18., 25. és a Kurmark) vetették be őket. Emellett öt rohamlöveg dandár és a hadsereg hét önálló páncélvadász osztályának kötelékében harcoltak. Az 5. hegyivadász-hadtest és a Waffen-SS 16. hadosztálya (Reichsführer) is alkalmazott Hetzereket.
A Hetzer alapjában véve sikeres típus volt, de voltak hibái is, ami miatt a katonák nem szerették. A legnagyobb gondot a fő fegyverzet irányzásának korlátozottsága okozta. A 4 kezelő elhelyezése is rosszul volt kialakítva. A löveg elhelyezésének módja elsősorban a tőle jobbra elhelyezkedő célpontok támadását tette lehetővé, ám az irányzó a löveg bal oldalán foglalt helyet, ezért nehezen látta be a jobb oldali céltartományt. Mivel a töltőkezelő is a bal oldalon helyezkedett el, nehezen érte el jármű jobb oldalában elhelyezett lőszereket, ez pedig csökkentette a Hetzer tűzgyorsaságát. A parancsnok a jármű hátuljának jobb oldali részében kapott helyet, aminek következtében a járművön belüli kommunikáció nehézkes volt.
Összesen 2584 Hetzer készült, amelyből 75 a Magyar Királyi Honvédség soraiban szolgált.
Egy 1945. április 1-jei összeírás szerint a Wehrmacht egységinél a StuG III után a Hetzer szolgált a legnagyobb számban (627 db). A Hetzer hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a gyártását egészen 1952-ig folytatták és 158 db a svájci hadsereg kötelékében G13 néven egészen 1970-ig rendszerben maradt.
Variációk[szerkesztés]
- Bergepanzer 38(t) - műszaki mentő változat
- Flammpanzer 38(t) - lángszórós változat
- Jagdpanzer 38(t) - "mozsárágyús" változat
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hetzer című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források[szerkesztés]
- Doyle, Hillary, Tom Jentz. Jagdpanzer 38 'Hetzer' 1944-45. Oxford, UK: Osprey Publishing (2001). ISBN 1-84176-135-4
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Panzerworld.net
- PzFahrer.net – útmutató a Hetzerhez
- Achtung Panzer!
- Surviving Hetzers and G-13 tank destroyers - Egy PDF fájl, ami bemutatja a Jagdpanzer 38(t) Hetzert és a G-13 harckocsikat, melyek még napjainkban is fennmaradtak a világban.
- Jagdpanzer 38(t) javító és karbantartó galéria
|
