Sturmhaubitze 42

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
StuH 42
Sturmhaubitze 42 rohamtarack
Sturmhaubitze 42 rohamtarack

Típus rohamlöveg
Fejlesztő ország Flag of the German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Gyártási darabszám 1212
Általános tulajdonságok
Személyzet 4 fő
Hosszúság5,4 m
Szélesség2,95 m
Magasság2,16 m
Tömeg 23,9 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 16-50 mm
Elsődleges fegyverzet 105 mm-es L/28 tarack
Másodlagos fegyverzet 7,92 mm-es MG34 géppuska
Műszaki adatok
Motor Maybach HL120TRM
Teljesítmény 300 LE
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség40 km/h
Fajlagos teljesítmény 12,6 LE/t
Hatótávolság155 km
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz StuH 42 témájú médiaállományokat.

A Sturmhaubitze 42 (Sd.Kfz. 142/2) egy német második világháborús rohamlöveg volt, melyet a StuG III-ból fejlesztettek ki 1942-ben. A járművet gyalogsági támogatásra szánták.

Leírás[szerkesztés]

A háború előrehaladtával a 75 mm-es rohamlövegek tűzereje egyre kevésbé volt elegendő eredeti (támogató) feladatuk ellátásához. Ezért a 75 mm-es StuK 40 löveget a 105 mm-es, L/28-as csőhosszúságú leFH 18 tarackra cserélték (ugyanezt a löveget használták fel a Wespe önjáró lövegekhez is). Az új jármű, amelynek lövegét leszámítva szinte minden egyes alkatrésze megegyezett a StuG III Ausf. G-vel, a Sturmhaubitze 42 (StuH 42) típusjelzést és az Sd.Kfz. 142/2-es típus-sorszámot kapta. A 105 mm-es tarack maximális elméleti lőtávolsága 12 325 méter volt, amit azonban sosem használtak ki, mivel szinte mindig közvetlen irányzással, alacsony szögtartományban tüzeltek vele. A Sturmhaubitze 42 igen hatékony fegyvernek bizonyult: 105 mm-es, 15,55 kg-os (ebből 1,38 kg robbanóanyag) Sp.Gr. 34 típusú gránátja 40 méteres körzetben fejtett ki hatékony repeszhatást, amely a StuG III-as rohamlövegeknél alkalmazott 75 mm-es, 5,74 kg-os (ebből 0,68 kg robbanóanyag) hasonló típusú gránátjának 15 méteres teljesítményéhez képest jelentős előrelépést jelentett. A StuH 42 tehát kiváló gyalogsági támogató fegyvernek bizonyult.

A StuH 42-es lőszer-javadalmazásának a 26 Sp.Gr. 34 típusú repesz-romboló gránátja mellé 10 darab kumulatív-töltetű páncéltörő-gránát is tartozott: míg a Gr. 39 rot/HL/B maximálisan 90 mm, addig a Gr. 39 rot/HL/C 100 mm páncélzatot volt képes „átégetni” a lőtávolságtól függetlenül. Komoly gondot okozott azonban a lövedékek rendkívül alacsony kezdősebessége (495 m/s), aminek következtében mozgó célpontok (pl. harckocsik) ellen csupán 500 méternél kisebb távolságból lehetett hatékonyan alkalmazni. A problémát tovább fokozta a tarack alacsony tűzgyorsasága (3-5 lövés/perc) is. A StuH 42-es viszonylag gyenge páncélzata miatt nem, vagy csak végszükség esetén engedhette meg magának azt a „luxust”, hogy egy harckocsit 500 méternél közelebb engedjen magához. A rohamtarack a StuG III-al ellentétben tehát páncélvadász szerepkörben igencsak korlátozott mértékben volt alkalmazható.

1942 és 1945 között összesen 1212 darab StuH 42-es rohamtarack készült. A típust gyakorlatilag módosítás nélkül gyártották egészen 1944 szeptemberéig, amikor is a csőszájfék alkalmazásával felhagytak.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sturmhaubitze 42 témájú médiaállományokat.