Panzerkampfwagen VIII

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Panzerkampfwagen VIII Maus
A Maus Kubinkában
A Maus Kubinkában

Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 2 mintapéldány
Általános tulajdonságok
Személyzet 6 fő
Hosszúság 10,080 m
Szélesség 3,670 m
Magasság 3,660 m
Tömeg 188 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 60–240 mm
Elsődleges fegyverzet 15 cm-es KwK 44 L/38-as löveg
Másodlagos fegyverzet 2×7.92 mm MG34
Műszaki adatok
Motor Daimler-Benz MB 509-es V12 hengeres, benzines
Teljesítmény (1200 LE)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 20 km/h
Hatótávolság 97/190 (terep/közút) km
Kummersdorf-Gut, „Új tesztpálya” A Maus csarnoka

A Panzerkampfwagen VIII Maus (egér) szupernehéz harckocsi jelentette a végállomását annak a folyamatnak, amelynek során a németek szinte megszállottan próbáltak egyre nagyobb harckocsikat kifejleszteni. 1942. június 8-án Hitler szóban megállapodott Porsche professzorral egy különlegesen nehéz harckocsi kifejlesztéséről, amelyet ironikusan Mausnak neveztek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy 100 tonnás "áttörő harckocsi" megépítése már 1940-ben a lengyel hadjárat értékelésekor felmerült.[1] Mégis 1941-re teszik a kifejlesztésének ötletét, ugyanis megjelentek a Szovjetunió új harckocsijai a T-34-es és a KV.[2] Ezek után a német hadvezetésben felmerült, hogy a szovjeteknek egy még nagyobb és erősebb, 100 tonnás páncélosa is lehet. De a 8,8 cm-es légvédelmi löveggel megtalálni vélték a szovjet harckocsik ellenszerét, a téma feledésbe merült.[3]

1942 júniusában merült fel ismét a nehéz harckocsi ötlete.[4] Ferry Porsche írja le apja, és Hitler közötti beszélgetést.[5] Hitler nem egy egyszerű nehéz harckocsit, hanem egy „mozgó bunker”-t akart létrehozni, elsöprő tűzerővel. Hitler a témát azért vetette fel, mert egy szövetséges partraszállást – ilyen addig még nem történt – megelőzően bekövetkező légvédelmi támadás után az Atlanti fal tüzérségét tönkretenné. Ekkor a bunkerekből kijövő Mausok helyettesítenék a kiesett lövegeket.

Igaz, hogy az invázióban kialakult helyzeten ez sem tudott volna változtatni, de a feladat meg volt adva, így munkához láttak. Egyidejűleg két tervező cég asztalán nyertek konkrét formát az elképzelésék, a Porsche és a Krupp cégnél. A tömeg felső határa először 100 tonna, majd-Hitler beavatkozása nyomán-előbb 120, majd 130, 150, sőt 170 tonnát írtak a különböző tervek.[6] Megint elhangzott az, hogy a védettségnek és a tűzerőnek példátlannak kell lennie. Hitler a Porsche cég terveit találta jobbnak, 105 illetve 150 mm közötti méretű löveggel. Hitler a munka felgyorsításán túl havi 10 páncélos gyártását tűzte ki célul. A sorozatgyártás időpontjának 1943 végét jelölte meg. A Porsche számára kedvező döntés után elkészült az életnagyságú famodell. Olyan döntések következtek ezután, mint a 7,5 cm-es, a főlöveggel párhuzamosított löveg beszerelése, valamint a fegyverenkénti lőszer-javadalmazás meghatározása. A meghajtásra benzin-elektromos, vagy dízel-elektromos motort tervezett az ezen téren jártas Ferdinand Porsche.

Motor, páncélzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A motor beszerzése céljából felvették a kapcsolatot a Daimler-Benz céggel. A Porsche által tervezett 10 hengeres léghűtéses motor még megkettőzve sem fedezte volna a harckocsi erőforrásigényét. Még a gyorsnaszádok dízelmotorjának beépítése is felmerült. Végül a Daimler-Benz DB 603-as benzinbefecskendezéses repülőmotorra esett a választás. A kompresszióviszonyát más dugattyúk beépítésével csökkentették. További átalakításokkal a beépítést is lehetővé tették. Az átalakítások után az MB 509-es típusjelzést kapta. Teljesítménye 882 kW volt. A generátor mellett, jobbra egy kisegítő motort építettek be, mely szükség estén a harckocsi belsejének szűrőkön keresztül történő, enyhe túlnyomásos levegő-utánpótlását, és az akkumulátorok feltöltését is biztosította vészhelyzet esetén. A főmotor beindítását egy 8 LE-s (5,8 kW), kétütemű, kéthengeres motor végezte. A középső részben elhelyezett motor közvetlen kapcsolatban állt az LK 1000/12–200 jelzésű, hatpólusú Siemens-Schuckert generátorral. A két, egymástól független, elektromos meghajtómotor a teknő hátsó részében, a meghajtókerekek fölött kapott helyet. Maximális (3100 ford/min) fordulatszámuk közvetlen kapcsolat esetén 20 km/h sebességet jelentett. A motorok méreteire jellemző, hogy tömegük egyenként csaknem két tonna volt. A villanymotorok erőáttétele a vezetőülésből mechanikusan kapcsolható volt terep, vagy normál fokozatba.

Rendkívül nagy hangsúlyt fektettek a páncélvédelemre. A 35°-ban döntött, 200 mm-es homlokpáncél vízszintesen mért vastagsága 350 mm volt. Ezt akkor semmilyen páncéltörő fegyver nem tudta átütni. Az alsó homlokpáncél azonos vastagságú volt, 60°-ban döntve. A torony - melynek oldalfalai 200, homlokpáncélja 240 mm volt - nagy átmérője miatt az oldalfalak döntése már nem volt lehetséges.[4]

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő fegyverzetét egy 12,8 cm-es löveg, valamint a vele párhuzamosított, külön erre a feladatra kifejlesztett 7,5 cm-es, Krupp gyártmányú ágyú képezte. A torony forgatását elektromos motor végezte. A finom irányzás kézzel történt, majd a lövés után egy automata sűrített levegővel a zár felől kifújta a csövet.[7]

Egyéb adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előtéttengelyre szerelt tárcsafék kézzel mechanikusan, lábbal hidraulikusan működött. A rugózást kizárólag a kívül elhelyezett görgőskocsik oldották meg. Az 1100 mm széles tagokból álló lánctalp össztömege 13 tonna volt, cseréje ideális körülmények között 6 ember 8 órai munkáját igényelte. A tömege és motorjával szemben képes volt helyben megfordulni.

A tömegét egyetlen híd sem lett volna képes elviselni, ezért a vízen való átkelés is a legfontosabb tényezők között szerepelt.[8] A tervek szerint a párban haladó két járműből az egyik a parton állva biztosította volna a másikat, miközben egy kábel segítségével árammal is ellátta volna azt. Ugyanakkor a Maus egyedül is képes volt víz alatti átkelésre. Menetből 2 m-es, háromnegyed órás előkészítés után pedig 6 m-es vízi akadályon tudott átgázolni. A tornyot vízbe ereszkedés előtt egy mechanikus szerkezettel 6 mm-t le kellett ereszteni, így a nyaktömítésre felfekvő perem meggátolta a víz befolyását, így viszont a torony nem volt mozgatható.

A harckocsi farán egy 1000 literes póttartályt helyeztek el, amely mechanikusan ledobható volt.

Befejezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944 júniusának elején készült el teljesen az első, majd röviddel utána a második Maus. Mindkét harckocsit a Berlin melletti Kummersdorf tüzérségi lőterére szállították, ahol a szovjet csapatok megérkezésekor az egyiket még fel tudták robbantani. A másik példány épen került a szovjet csapatok kezébe, akik azt - minden más zsákmányolt jármű egy-két példányához hasonlóan - Kubinkába, a Moszkvához közeli páncélos kísérleti telepre szállították.[9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]