8,8 cm Flak 18/36/37/41

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Flak 8,8
Flak18-36.jpg
Gyártási adatok
Típus légvédelmi ágyú
Ország  Harmadik Birodalom
Tervező Krupp
Tervezés éve 1928
Gyártó Krupp, Rheinmetall
Gyártás ideje 19331945
Gyártási darabszám 21 310
Alkalmazás
Alkalmazó ország

 Harmadik Birodalom  Olaszország  Bulgária

Flag of Spain.svg Spanyolország
Háborús alkalmazás második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 8,8 cm
Lőszer 8,8×57,1 cm R
Tömeg7,407 t
Fegyver hossza5791 mm
Fegyver szélessége2300 mm
Fegyver magassága2100 mm
Csőhossz4938 mm
Kezelőszemélyzet 10

A 8,8 cm-es Flak 18/36/37/41 egy német 8,8 cm-es légvédelmi és páncéltörő löveg, amelyet az 1930-as években fejlesztettek ki. Németország széles körben alkalmazta a második világháború alatt, és a konfliktus egyik legismertebb német fegyvere volt. Az eredeti modell mellett, sokféle változata is készült.

A légvédelmi egységeket rendszerint Kommandogerät 40 típusú, analóg lőelemképző számítógéppel ellátott légvédelmi tűzvezető rendszerrel, vagy mobil Würzburg radarral szerelték fel, amelyek a repülőgépek szembeni nagyobb pontosságért voltak felelősek. Páncéltörő feladatkörben is sikeresen használták, ez vezetett később a 8,8 cm KwK 36 harckocsiágyú kifejlesztéséhez. Ez a fegyver szolgált a Tiger fő fegyverzetéül. Ezeken a Krupp terveken kívül a Rheinmetall később egy erősebb légvédelmi ágyút készített, a 8,8 cm-es Flak 41-et, amelyet viszonylag kis számban gyártottak. A Krupp válaszolt a hosszú csővel ellátott 8,8 cm-es ágyú másik prototípusával, amelyet az Elefant és a Jagdpanther páncélvadászokban és a Tiger II nehéz harckocsiban használtak.

Fejlesztés[szerkesztés]

Az első világháború légvédelmi fegyverei kezdetben a meglévő fegyverek adaptációi voltak, amelyeket magasabb szögben is tudtak felfelé lőni. 1915-re a német vezérkar rájött, hogy ezek az elrettentésen kívül semmire sem jók. A repülőgépek teljesítményének növekedésével sok hadsereg légvédelmi fegyvereket kezdett fejleszteni, lehetővé téve a lövedékek nagyobb magasság elérését. Ez a sebessége, egy nagy tömegű lövedékkel kombinálva tette a 8,8 cm-es Flakot a pilóták rémévé. Az első ilyen német ágyút 1917-ben vezették be a Császári Haditengerészetben. A háború elvesztése után a versailles-i békeszerződés értelmében a Német Birodalomnak megtiltották az új típusú fegyverek beszerzését. Ennek ellenére a Krupp vállalat egy új ágyú kifejlesztését kezdte meg a svéd Boforsszal együtt. Az eredeti terv egy 7,5 cm-es modell volt. A fegyver prototípus szakaszában, a hadsereg lényegesen nagyobb teljesítményű fegyvert kért. A tervezők 8,8 cm-es kaliberrel kezdték újra. A 88-as prototípust 1928-ban kezdték el gyártani. Ez a korai modell, a Flak 18, 56-os kaliberű egy darabból készített csövet alkalmazott, ezért Bofors L/56 típusként vált ismertté.

Változatok[szerkesztés]

  • 8,8 cm Flak 18: 1933-ban kezdték gyártani, és a Sonderanhänger 201 utánfutót használta. Súlya hét tonna volt. Tűzsebessége 15-20 lövedék/perc volt. Körülbelül 50 fegyvert módosítottak.
  • 8,8 cm Flak 36: 1936–ban állították szolgálatba. Az újratervezett Sonderanhänger 202 utánfutót használta, amely lehetővé tette a gyorsabb vontatást. Súlya hét tonna volt. Tűzsebessége 15-20 lövedék/perc volt. A Krupp gyártotta. Később egy pajzzsal volt felszerelve, hogy megvédje a személyzetet.
  • 8.8 cm KwK 36: A PzKw VI Ausf fő fegyvere. A Flak 36 frissített változata volt, a fő különbség az Übertragungser 37 rendszert használta.
  • 8,8 cm Flak 41: a Rheinmetall-Borsig fejlesztette ki és gyártotta. A szokásos Sonderanhänger 202-hez illesztették, és 1943-ban lépett szolgálatba.
  • 8,8 cm Flak 37/41: lehetővé tette a Flak 18/36/37 család számára, hogy a Flak 41 erősebb lövedékét használja. Ebből a verzióból csak 13 épült.

Hivatkozások[szerkesztés]