Wurfrahmen 40
 |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| Wurfrahmen 40/Stuka zu Fuß | |
 | |
| Oldalanként 3-3 db Wurfrahmen 40-nel felszerelt Sd.Kfz. 251 Ausf. C lövészpáncélos (Stuka zu Fuß) | |
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 2 fő |
| Hosszúság | 5,8 m |
| Szélesség | 2,1 m |
| Magasság | 1,75 m |
| Tömeg | 7,8 t |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 8-15 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 2 db 7,92 mm-es MG 34 vagy MG 42 géppuska |
| Másodlagos fegyverzet | 6 db 320 mm-es gyújtó-, vagy 6 db 280 mm-es repesz-romboló rakéta |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Maybach HL 42 benzinmotor |
| Felfüggesztés | torziós rugó |
| Sebesség | 52,5 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 100 LE |
| Hatótávolság | 300 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wurfrahmen 40/Stuka zu Fuß témájú médiaállományokat. | |
A Wurfrahmen 40 (magyarul: „40-es vetőkeret”) egy második világháborús német rakéta-sorozatvető faanyagú vetőkerete volt. Általában Sd.Kfz. 251-es féllánctalpasokra vagy zsákmányolt francia Renault UE Chenillette-re szerelték. Ezzel egy jóval mozgékonyabb és védettebb tüzérségi eszközt kaptak, mint a vontatott Nebelwerferek. A vele felszerelt járművet a katonák nagyon találóan csak „Gyalog Stukának” (Stuka zu Fuß), telepített változatát (Wurfgerät 41) pedig „Bőgő tehénnek” (Heulende Kuh) nevezték.
1941-ben a J. Gast. cég kifejlesztett egy csövekből összeszerelhető tartóvázat, amely mind a négy Sd.Kfz. 251-alváltozatra (Ausf. A–D) könnyen felszerelhető volt. A keretre összesen 6 darab Wurfrahmen 40 rakétaindítót lehetett felszerelni a Wurfkörper rakéták számára. Az indítókból 280 mm-es repesz-romboló (28 cm Sprengranate), vagy 320 mm-es gyújtó töltetű rakétát lehetett kilőni. Mint az összes korabeli rakétatüzérségnél, a rakéták pontatlanok voltak és ezért nagy mennyiségben lőtték őket a célpontra. A nagy mennyiségben érkező gyújtó töltetű rakéták sokkhatása viszont elsöprő erejű volt. A rakéták célba juttatását a jármű megfelelő irányba állításával lehetett elérni (oldalszög), míg lőtávolságukat a vetőkeretek helyszögének módosításával változtatták. A 280 mm-es rakétával 1,9 km-es, míg a 320 mm-es rakétával 2,2 km-es maximális hatótávolságot lehetett elérni. Az irányzás elősegítésére, a jármű elejére két „irányzópálcát” szereltek. Az indítást távirányítással, elektromos indukciós tekerccsel, a járműtől biztonságos távolságra végezték. Egy teljes sorozatot (egyesével, egymás után) 10 másodperc alatt lehetett kilőni. Az indítókeretet rendszerint az Sd.Kfz. 251/1-es lövészszállító változatokról vetették be.
A Sd.Kfz 251-es féllánctalpason 6 db keretet helyeztek rá, oldalanként hármat-hármat. A Chenillette UE-nél kettőt oldalanként, vagy négyet a jármű hátuljára szerelve. Ilyen rakétaindítót szereltek még a francia Hotchkiss H35-re, itt szintén oldalanként kettőt-kettőt.
Források
[szerkesztés]- Germany's Rocket and Recoilless Weapons – lonesentry.com (angol nyelvű)
- sdkfz251.com
