2,8 cm-es nehéz páncéltörő puska 41
 |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| 2,8 cm s. Pz.B. 41 | |
 | |
| sPzB 41 az ottawai Canadian War Museum-ban | |
| Gyártási adatok | |
| Típus | páncéltörő löveg |
| Ország |  Harmadik Birodalom |
| Tervező | Mauser-Werke AG |
| Gyártó | Mauser-Werke AG |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1941–1945 |
| Alkalmazó ország | Harmadik Birodalom |
| Háborús alkalmazás | Második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 2,8/2 cm |
| Lőszer | volfrám-karbid magvas |
| Tömeg | 229 kg, 0,229 t |
| Fegyver hossza | 2690 mm |
| Csőhossz | 1730 (csőszájfékkel) mm |
| Gyakorlati tűzgyorsaság | 30 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 1400 m/s |
| Hatásos lőtávolság | 500 m |
| Irányzék típusa | nyitott irányzék vagy ZF 1?11 teleszkópos irányzék |
| Oldalirányzás | 70° |
| Magassági irányzás | mínusz 5° plusz 30° |
A 2,8 cm schwere Panzerbüchse 41 (rövidítve 2,8 cm s. Pz.B. 41 vagy 2,8 cm s PzB 41, magyarul 2,8 cm-es nehéz páncéltörő puska 41) egy német páncéltörő fegyver volt. Hivatalos besorolása nehéz páncéltörő puska (németül: schwere Panzerbüchse), de inkább könnyű páncéltörő ágyúnak lehetne leírni.[1]
Leírás[szerkesztés]
Habár az sPzB 41 nehéz páncéltörő puskának volt besorolva, a konstrukciója sokkal inkább a páncéltörő lövegek közé helyezi. Mint az utóbbiaknál, volt egy hátrasikló mechanizmusa, alváza és lövegpajzsa is. Az egyetlen eltérő tulajdonsága a fegyvernek az volt, hogy hiányzott az emelő és oldalirányzó mechanizmusa, mivel a könnyű cső lehetővé tette a manuális irányzást. Ez a páncéltörő puskákra jellemző tulajdonság.
A tervezet egy kúp alakú puskacsövön alapult, amely a töltényűrtől a csőszájig 28 milliméterről 20 milliméterre csökkenő kaliberrel rendelkezett. A lövedéken két külső karima volt, ahogy ez előrehalad a csőszáj felé, a karimák összenyomódnak, lecsökkentve a külső felszínt, ami a lövedék magasabb sebességét eredményezi. A cső konstrukciója nagyon magas csőtorkolati sebességet eredményezett: 1400 m/s felett. A fegyverre csőszájféket is szereltek. A vízszintesen hátrasikló lövegzár „félautomata” volt: automatikusan zárt, mikor a lövedéket betöltötték. A fegyver nyílt irányzékkal volt felszerelve, amit 500 méteres távolságig lehetett használni, ezen kívül egy teleszkópos irányzékkal (ZF 1×11) is fel lehetett szerelni, amit a 3,7 cm PaK 36 páncéltörő lövegnél alkalmaztak.
A fegyvert gumiabroncsos kerekekkel látták el, amiket el lehetett távolítani, így a fegyver jelentősen alacsonyabb lett, ezáltal könnyebb volt elrejteni; a művelet 30-40 másodpercig tartott. A fegyver konstrukciója lehetővé tette szerszám nélküli szétszerelését öt részre, a legnehezebb súlya 62 kg volt.
Fejlesztés és gyártás[szerkesztés]
A kúpos kialakítást először 1903-ban szabadalmaztatta egy német tervező, Karl Puff. Az 1920-as években egy másik német mérnök, Gerlich kísérletezett a kúpos kialakítású csövekkel, ami eredményeképpen egy kísérleti 7 milliméteres páncéltörő puska torkolati sebessége elérte az 1800 m/s-ot.
Ezen munkák alapján, 1939-1940-ben a Mauser-Werke AG tervezett egy 28/20 mm-es páncéltörő fegyvert, ami eredetileg a Gerät 231 vagy MK.8202 nevet kapta. 1940 június-júliusában kísérleti célból 94 (más források szerint 30) darabot átadtak a hadseregnek csapatpróbára. A próbák néhány módosítást eredményeztek és 1941-ben beindult a 2,8 cm schwere Panzerbüchse 41 sorozatgyártása. Egyetlen fegyver ára 4520 RM Német birodalmi márka volt (összehasonlításképp egy 5 cm Pak 38 löveg ára 10600 Német birodalmi márka volt). Az utolsó fegyvert 1943-ban készítették; a gyártás megszakításának fő oka a volfrám hiánya volt, ami a lövedékekhez kellett.
| A sPzB 41 gyártása, darabszámban[2] | |||||
| 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | Teljes | |
| 94 | 349 | 1030 | 1324 | 2797 | |
| Lőszer gyártása a sPzB 41-hez, ezer darab[2] | |||||
| Lőszer típus | 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | Teljes |
| Repesz-romboló | - | 9.2 | 373.3 | 130.1 | 512.6 |
| Páncéltörő | 156.2 | 889.5 | 270.0 | 278.1 | 1602.8 |
Hadrendbe állítás[szerkesztés]
A sPzB 41-et motorizált hadosztályokhoz és néhány vadász (Jäger, könnyű gyalogság), hegyivadász (Gebirgsjäger) és ejtőernyős (Fallschirmjäger) alakulathoz osztották be. Néhány fegyvert páncéltörő és utász alakulatokhoz osztottak.[3] A fegyvert bevetették a keleti fronton a harci helyzet beállását követően (június 1-jén a Wehrmacht 183 darabbal rendelkezett), és egészen a háború végéig használatban maradt, illetve használták az észak-afrikai hadjárat folyamán és a nyugati fronton 1944-45-ben.
Rövid távon a sPzB 41 képes volt átlőni a legtöbb második világháborús páncélt. Szerencsés találatok olyan nehéz harckocsik páncélzatát is átlőtték, mint a KV–1 és az ISZ–2.
Változatok[szerkesztés]
- 2,8 cm sPzB 41 leFl 41 (2,8 cm schwere Panzerbüchse 41 auf leichter Feldlafette 41): ejtőernyős egységek számára kifejlesztett változat. Könnyűsúlyú felfüggesztés nélküli alvázat használtak hozzá; a kerekeket lecserélték kicsi görgőkre; a lövegpajzsot általában eltávolították. Az így létrejött fegyver súlya mindössze 139 kg volt (118 kg a görgők nélkül). Az alváz 360°-os tűzteret biztosított, illetve mínusz 15° - plusz 25°-os szögtartományban lehetett vele irányozni.
- 2,8 cm KwK 42: harckocsi löveg típus. 24 darab készült. Nem tisztázott, hogy valaha használták volna.
A sPzb 41 fegyvert használták az Sd.Kfz. 250 féllánctalpas járműveken; Sd.Kfz. 250/11 megnevezéssel. Néhányat az Sd.Kfz. 221 páncélgépkocsin is alkalmaztak.
Szolgálat[szerkesztés]
A kúpos furatú lövegek a második világháború alatt kevés szerepet kaptak. Gyártásuk csak fejlett technológiával, magas színvonalon volt kivitelezhető. Németországon kívül egyedül Nagy-Britannia foglalkozott hasonló technológiával, ahol a Littlejohn adapter ugyanezt az elvet használta fel, noha nem volt önálló löveg. Egy szovjet tervezőiroda V. G. Grabin vezetésével ugyancsak szándékozott egy hasonló fegyvert tervezni 1940-ben, de technológiai problémák miatt kudarcot vallott.[2] Az USA-ban a tervezőket a sPzB 41 fegyverrel kapcsolatos jelentések inspirálták, így egy kísérleti sorozatba kezdtek 28/20 cső és kúpos kialakítású adapter elkészítése céljából a 37 mm M3 löveghez. A munka 1941 szeptemberében kezdődött és folytatódott a háború alatt, de nem volt kézzelfogható eredménye.[4]
A sPzB 41 egy rövid távon jó páncéltörő képességű, magas tűzgyorsaságú, könnyű súlyú (páncéltörő löveghez képest), szétszerelhető konstrukció ötvözete. Mindazonáltal volt néhány hátrányossága is, mint:
- A csövet nehéz volt gyártani és rövid szolgálati élettartama volt (nagyjából 500 lövés)
- Nagyon gyenge repeszhatás a lövedéknél
- volfrám-karbid használata páncéltörő lövedékeknél
- Rövid hatótávolság
- Relatíve gyenge páncél mögötti romboló hatás
A szakirodalom a sPzB 41 fegyvert főleg a rövid élettartamú csöve miatt bírálja. Készült máshol is nagy tűzgyorsaságú fegyver normál csővel, ugyancsak rövid élettartammal, például a szovjet 57 mm-es ZiSZ–2 löveg, amely 1000 lövésre volt képes. A sPzB 41 gyártásának leállítását végül a volfrám hiánya okozta.
Lőszer[szerkesztés]
Kettő lőszertípus készült a sPzB 41-hez: a páncéltörő 2,8 cm Pzgr.41 és a repeszromboló 2,8 cm Sprg.41.
A Pzgr.41-nek volfrám-karbid magja volt, egy puha acél töltényhüvely és magnézium ötvözet ballisztikus gyújtófejjel. A mag hossza 40 mm, átmérője 10,9 mm volt, és nagyjából 9,1% volframot tartalmazott.
| Rendelkezésre álló lőszer[2] | |||||
| Típus | Modell | Súly, kg | Töltőanyag | Csőtorkolati sebesség, m/s | Hatótáv, m |
| APCNR-T | 2,8 cm Pzgr.41 | 0.125 | - | 1,430 | 500 |
| Repesz-romboló | 2,8 cm Sprg.41 | 0.093 | 5 g, Pentaeritrit-tetranitrát | 1,400 | 1,000 |
| Páncél átütő táblázat | ||
| APCNR-T lövedék 2,8 cm Pzgr.41 | ||
| Távolság, m | Becsapódási szög 60°, mm | Becsapódási szög 90°, mm |
| 100 | 52[2] - 69[5] | 75[3] |
| 300 | 46[2] | |
| 400 | 40[3] | |
| 500 | 40[2] - 52[5] | |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ E.g. US War Department Intelligence Bulletin, Nov. 1944
- ↑ a b c d e f g Shirokorad A. B. The God of War of the Third Reich.
- ↑ a b c Ivanov A. Artillery of Germany in Second World War.
- ↑ Zaloga, Delf. US Anti-tank Artillery 1941–45, p 6–7.
- ↑ a b Guns vs Armour, from Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two.
Források[szerkesztés]
- Gander, Terry and Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday, 1979 ISBN 0-385-15090-3.
- Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two. 2nd corrected edition. Mechanicsville, PA: Stackpole Books, 1997. ISBN 1-85367-480-X.
- Shirokorad A. B. The God of War of the Third Reich. M. AST, 2002 (Широкорад А. Б. - Бог войны Третьего рейха. — М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 978-5-17-015302-2).
- Ivanov A. Artillery of Germany in Second World War. SPb Neva, 2003 (Иванов А. - Артиллерия Германии во Второй Мировой войне. — СПб., Издательский дом «Нева», 2003., ISBN 978-5-7654-2634-0).
- Zaloga, Steven J., Brian Delf. US Anti-tank Artillery 1941–45 (2005). Osprey Publishing (New Vanguard 107). ISBN 978-1-84176-690-4.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2.8 cm sPzB 41 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
