10,5 cm leichte Feldhaubitze 18

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
10,5 cm le. F.H. 18
Lekka haubica polowa FH-18.jpg
Gyártási adatok
Típus tábori tarack
Ország  Harmadik Birodalom
Tervező Rheinmetall
Gyártó Rheinmetall
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1939-1945
Alkalmazó ország

 Bulgária
 Finnország
 Harmadik Birodalom
Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Magyar Királyság

Flag of Spain (1938 - 1945).svg Nacionalista Spanyolország
Háborús alkalmazás Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 10,5 cm
Lőszer osztott lőszer
Tömeg 1,985 t
Fegyver hossza 2941 mm
Csőhossz 2612 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság 4-6 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 470 m/s
Max. lőtávolság 10 675 m
Oldalirányzás 56°
Magassági irányzás mínusz 6°30' plusz 40°30'

A 10,5 cm leichte Feldhaubitze 18 (rövidítve 10,5 cm le. F.H. vagy 10,5 cm le FH, magyarul 10,5 cm-es könnyű tábori tarack 18) egy német könnyű vontatott tábori tarack volt a Harmadik Birodalom hadseregében, melyet a második világháborúban is alkalmaztak.

Történet[szerkesztés]

Tüzelés közben

A 10,5 cm leFH 18 egy szabványos tábori löveg volt, amit a Wehrmacht használt a második világháború alatt. A Rheinmetall tervezte és gyártotta 1929 és 1930 között, rendszeresítésre 1935-ben került. Eredetileg nem szereltek fel a típussal független hadosztályokat egészen az 1943-as sztálingrádi csatáig. 1938 előtt a leFH 18-ast exportálták a Magyar Királyságnak és Spanyolországnak. 53-at exportáltak Finnországnak, ahol 105 H 33 néven ismerték. 166-ot exportáltak Bulgáriának 1943 és 1944-ben (1944. február 1-jéig). Svédország 1939 és 1942 között 142 darabot vásárolt, melyeket Haubits m/39 jelöléssel rendszeresítettek. Az ágyúk egészen 1982-ig hadrendben maradtak.

Leírás[szerkesztés]

Egy nehéz, egyszerű závárzattal, hidro-pneumatikus hátrasikló rendszerrel működött. A 10,5 cm leFH 18-nak fából vagy préselt lemezből készült kerekei voltak. A faküllős kerekeket csak lóvontatásnál használhatták, viszont mind a kettőnek gumiabroncsa volt. Eredetileg nem volt csőszájfék szerelve rá. 1941-ben felszerelték csőszájfékkel, hogy nagyobb lőportöltettel is tudjanak vele tüzelni. Ezzel sikerült megnövelni a lőtávolságot nagyjából 1650 méterrel. A típus új jelölése a leFH 18M lett. 1942 márciusában igény mutatkozott egy könnyebb tarackra. Ebből származott a második módosított változat, a leFH 18/40. Ez a változat magában foglalta a leFH 18M lövegcsövét és a 7,5 cm PaK 40 páncéltörő löveg lövegtalpát. Az új kialakítás megnövelte a tűzgyorsaságot, illetve a löveget is könnyebbé tette. Továbbá egy hatékonyabb csőszájféket is kapott, ami tovább csökkentette a visszarúgást. A ballisztikát tekintve a 10,5 cm leFH 18 és a leFH 18/40 azonosak. A fejlesztett típusok gyártása egészen a háború végéig tartott.

Források[szerkesztés]

  • Englemann, Joachim and Scheibert, Horst. Deutsche Artillerie 1934-1945: Eine Dokumentation in Text, Skizzen und Bildern: Ausrüstung, Gliderung, Ausbildung, Führung, Einsatz. Limburg/Lahn, Germany: C. A. Starke, 1974
  • Gander, Terry and Chamberlain, Peter. Weapons of the Third Reich: An Encyclopedic Survey of All Small Arms, Artillery and Special Weapons of the German Land Forces 1939-1945. New York: Doubleday, 1979 ISBN 0385150903
  • Hogg, Ian V. German Artillery of World War Two. 2nd corrected edition. Mechanicsville, PA: Stackpole Books, 1997 ISBN 185367480X

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 10.5 cm leFH 18 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 10,5 cm leichte Feldhaubitze 18 témájú médiaállományokat.