15 cm schwere Feldhaubitze 18

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
15 cm schwere Feldhaubitze 18
(15 cm s FH 18)
A 15 sFH 18 löveg
A 15 sFH 18 löveg
Gyártási adatok
Típus nehéz tábori löveg
Ország Németország (1933 – 1945)
Tervező Krupp
Gyártó Krupp, Rheinmetall, Spreewerke, M.A.N., Škoda
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1934 – 1970
Alkalmazó ország

Németország 1933 Harmadik Birodalom
Albánia Albánia
Bulgária Bulgária
Csehszlovákia Csehszlovákia
Finnország Finnország
Olaszország Olaszország
Portugália Portugália
Jugoszlávia Jugoszlávia

 CHI Kína
Háborús alkalmazás II. világháború
Műszaki adatok
Űrméret 15 cm
Lőszer osztott lőszer
Tömeg 5530 kg, 5,5 t
Csőhossz 4495 (L/30) mm
Elméleti tűzgyorsaság 4 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 495 m/s
Max. lőtávolság 13 250 m
Oldalirányzás 64°
Magassági irányzás 45° – -3°

A 15 cm schwere Feldhaubitze 18 (rövidítve 15 cm s. F.H. 18, vagy eltejedtebben 15 cm s FH 18, magyarul 15 cm-es nehéz tábori tarack) a második világháború nagy számban gyártott (5403 darab), alapvető német nehéztüzérségi lövege. Beceneve Immergrün, azaz „Örökzöld”. Fejlesztése az első világháborúban rendszeresített 15 s FH 13 alapján történt, ezért a második világháború idején konstrukciójában már elavultnak bizonyult. Ezt a löveget használták fel a Hummel önjáró tarack építéséhez is.

A 15 cm űrméretű német lövegek három fő típusa közül az egyik, a 15 cm s IG 33, és a 15 K-ágyúcsalád (15 cm K 16, 15 cm K 18 és 15 cm K 39) mellett.

Fejlesztés[szerkesztés]

Az első világháború után a Krupp és a Rheinmetall kapott megbízást a 15 cm-es előd-tarack (s FH 13) továbbfejlesztésére. A verseny nem dőlt el, mindkét cég fejlesztéseit ötvözték végül. A löveget lóvontatásúra tervezték, ezért rugózatlan tengellyel és tömörgumi abronccsal szerelték fel. A löveg ezért a későbbiekben alkalmatlan volt nagy sebességű vontatásra, és a második világháború folyamán a gyorsan mozgó harckocsikkal nem tudott lépést tartani.

A löveget 1935. május 23-án rendszeresítették, 1939-re 1353 darab állt rendelkezésre. 1944-ben volt a legtöbb bevethető példány, 2295 darab.

A löveg a 13 km-t alig meghaladó lőtávolságával elmaradt a szovjetek 122 mm-es A–19 tarackjának 20 km-es lőtávolságával szemben. Ez vezetett a löveg további fejlesztéséhez és a 15 s FH 18M változat kialakításához. Ezzel béléscső, csőszájfék és egyéb módosítások révén 15 km-re növelték a lőtávot. Új típusú, rakéta-póthajtású lövedéke (15 cm R. Gr. 19 FES) már 18 km fölötti lőtávú volt.

Változatai[szerkesztés]

  • 15 sFH 18 – Alapváltozat.
  • 15 sFH 18M – Csőszájfékes, béléscsöves változat.
  • 15 sFH 18/40 – hosszabb sFH 40-es lövegcső a 18-as alvázon.
  • 15 sFH 18/43
  • 15 sFH 36 – Csökkentett tömegű, dúralumíniumból épített verzió.
  • 15 sFH 40 – Lőtávnövelés érdekében hosszított cső, gépvontatásra alkalmassá tett új alvázzal.

További használata[szerkesztés]

Egy Finnországban kiállított példány

A második világháború után a megmaradt példányokat több ország rendszeresítette, de nem gyártották tovább. Elsősorban Csehszlovákia és Portugália hasznosította. Finnországban 1988-ban felújították és modernizálták a még meglévőket.

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 15 cm schwere Feldhaubitze 18 témájú médiaállományokat.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 15 cm sFH 18 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.