3,7 cm FlaK 18/36/37/43
| 3,7 cm Flakvierling 18/36/37/43 | |
 | |
| 3,7 cm Flak 43 ikergépágyú | |
| Gyártási adatok | |
| Típus | légvédelmi gépágyú |
| Ország |  Harmadik Birodalom |
| Tervező | Rheinmetall |
| Gyártó | Rheinmetall |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1936-1945 |
| Alkalmazó ország | Harmadik Birodalom |
| Háborús alkalmazás | Második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 3,7 cm |
| Lőszer | 37×263 mm B |
| Tömeg | 1,248 t |
| Fegyver hossza | 4080 mm |
| Csőhossz | 2109 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 250 (Flak 43) lövés/perc |
| Gyakorlati tűzgyorsaság | 150 (Flak 43) lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 770-820 m/s |
| Hatásos lőtávolság | 4800 m |
| Max. lőtávolság | 6500 m |
| Oldalirányzás | 360° |
| Magassági irányzás | mínusz 7° plusz 90° |
A 3,7 cm-es FlaK 18/36/37/43 a Rheinmetall német cég által gyártott, a második világháború alatt használt közepes kaliberű légvédelmi fegyverek sorozata volt. Az ágyú teljesen automatikus és akár 4200 méter tengerszint feletti magasságban repülő repülőgépek ellen is bevethető volt. A fegyvert vontatott és önjáró változatban is gyártották.
Története[szerkesztés]
A Versailles-i békeszerződés megkerülése érdekében a Rheinmetall Svájcban fejlesztette ki a fegyvert. 1940-től kezdődően megjelentek az Sd.Kfz. 6 és Sd.Kfz. 7 féllánctalpas vontatók platformjára szerelt önjáró légvédelmi változatok, amelyeket a Wehrmacht és a Luftwaffe egységei is használtak. A háború kitörésekor a Wehrmacht 1030 3,7 cm Flak 18/36/37 gépágyúval rendelkezett. Ezeket 9 darab légvédelmi tüzéregységbe szervezték.
3,7 cm Flak 18[szerkesztés]
Az első Flak 18 változat sok problémával küszködött. Az ágyú túlságosan lassan forgott és könnyen elakadt tüzelés közben, ezért a szokásosnál jobb képzést kellett nyújtani a kezelőszemélyzet számára a hatékony felhasználáshoz. A fegyver egy hosszú, 57-es kaliberű gyorstüzelő ágyú, amelynek hatékony tüzelési tartománya 4800 méter. Páncélátütési képessége 100 méteres távolságból 60 °-os dőlésszögű ferde páncél esetén 36 mm, 800 méteres távolságból 24 mm volt. A tüzelés sebessége 80 lövés/perc. Üzemkész állapotban a fegyver 1.750 kg, szállítás közben 3.560 kg súlyú volt, két tengelyes alvázra volt szerelve. Kis mennyiséget exportáltak a Kínai Köztársaságba belőle.
3,7 cm Flak 36[szerkesztés]
1936-ban a Flak 18-as gyártását beszüntették és ugyanazon évben kezdődött 3,7 cm-es Flak 36-os gyártása amely sokkal használhatóbb volt mint elődje. Egyetlen, könnyebb egytengelyes alvázra szerelték az 1,550 kg tömegű gépágyút. Az gépágyú ballisztikus tulajdonságai nem változtak, de a tüzelés sebessége 120 lövés/perc sebességre nőtt. A Flak 36-asokat és Flak 37-eseket széles körben használhatták, hatásos volt könnyű páncélzatú járművek, ellenséges gyalogság illetve az alacsonyan támadó repülőgépek ellen is. Bár legnagyobb hátránya a nagyon magas gyártási költség volt mégis elterjedt a csatatereken.
3,7 cm Flak 37[szerkesztés]
A 3,7 cm-es Flak 37 egy továbbfejlesztett keresővel rendelkező változat. Hosszúsága 3626 m, csőemelési tartománya −8-tól +85 °-ig terjedt. A lövedék súlya 0,64 kg volt, kezdeti sebességgel 820 m/s. 1944 augusztusában, csak a Luftwaffe állományában 4211 volt használatban. Ezekhez azonban 7 főnyi kezelőszemélyzet kellett, ami gondot okozott 1944-től kezdve, amikortól Németországban kezdett komoly gondot okozni a hadra fogható katonák hiánya. Finnország is rendszeresítette haderejében 37 ITK 47 néven.
Tun antiaerian Rheinmetall calibru 37 mm model 1939[szerkesztés]
1938-ban a Román Királyság megszerezte a fegyver gyártási engedélyét. Hivatalos nevén Tun antiaerian Rheinmetall calibru 37 mm 1939 model ("37 mm Rheinmetall 1939 repülési ágyúmodell") ismert. A Romániai Brasovban gyártották az Astra üzemben. 1941 májusáig 102 fegyvert szállítottak le a csapatoknak. A termelési ráta 1942 októberétől havi 6 darab volt.
Bordkanone 37[szerkesztés]
A korábbi 3,7 cm-es Flak 18 automata gépágyú változatát repülési célra adaptálták. A Bordkanone ágyú volt 3,7 cm-es gépágyúk legkönnyebb modellje, amelyet a háború alatt a Luftwaffe repülőgépeiben használtak. Általában földi célok elleni csapásra vagy bombázók elpusztítására használták. A BK 3,7-et a Junkers Ju 87G páncélvadász ("tank-cracker") változatánál használták, amivel jelentős sikereket ért el Hans-Ulrich Rudel pilóta ász. Ezt a fegyverzetet szerelték többek közt a Ju 88 P-2 és P-3 altípusokba, valamint a Hs 129 B-2/R3 ikermotoros csatarepülőkbe.
Flak 43[szerkesztés]
A korábbi modellekhez képest radikális újításokat vezettek be a 3,7 cm-es FlaK 43-on. Egy új, gázzal működtetett dugattyúkamra növelte a lövési sebességet 150 lövéssel percenként, miközben a súly 1248 kg-ra csökkent. A Flak 43 nem tudta teljes mértékben kiszorítani a Flak 36-ost – mindkét típust a háború végéig gyártották.
Flakzwilling 43[szerkesztés]
A Flak 43 légvédelmi gépágyú két egymás fölötti elhelyezésű párhuzamosan összekapcsolt iker változatát szintén gyártották a Flakzwilling 43 néven. Túl terjedelmesnek és nehéznek bizonyult ezért kéttengelyes pótkocsit kellett használni a szállítására. A fegyver súlya 2780 kg, tűzgyorsasága 300 lövés/perc. A cső élettartama körülbelül 8000 lövés volt. 4800 méteres magasságig tudta kilőni 0,685 kg súlyú robbanó gránátjait.
FlaK M42U[szerkesztés]
A 3,7 cm-es gépágyú tengeri változata volt, amelyet a Kriegsmarine a U-Boot VII és IX-es típusú tengeralattjáróira szereltek 1943 őszétől. Ez a modell a Rheinmetall által kifejlesztett korábbi 3,7 cm-es FlaK SK C / 30 verzióra épült. Az M42U többféle verzióban készült.
Galéria[szerkesztés]
-
3,7 cm FlaK 37 -
Páncélozott féllánctalpas jármű (Sd.Kfz. 7/2) közepes 3,7 cm-es Flak 36 légvédelmi gépágyúval a Szovjetunióban. -
Páncélozott Sd.Kfz. 7/2 3,7 cm-es Flak 36-os gépágyúval felfegyverezve a római Castel Sant'Angelo előtt Olaszországban. -
Junkers Ju 87 ("Stuka") vadászgép szárnyak alatt 3,7 cm-es Flak fegyverrel. A repülőgép motorjának indítása Hans-Ulrich Rudel ("Kanonenvogel") által, kézi hajtókarral. -
Katonák egy 3,7 cm-es FlaK 37 légvédelmi gépágyúval az Olaszországi Firenzében. -
3,7 cm-es Flak 37 álcázott, fehérre festett teherautón fedett elülső ablakokkal a Szovjetunióban. -
3,7 cm-es Flakzwilling 43 két függőlegesen beépített gépágyúval. -
3,7 cm-es Flakzwilling 43 két függőlegesen beépített gépágyúval 1944 szeptemberében.
Lásd még[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Gander, Terry és Chamberlain, Peter. A Harmadik Birodalom fegyverei: Egy enciklopédikus felmérés a német szárazföldi erők kézi lőfegyvereiről, tüzérségi és különleges fegyvereiről 1939-1945. New York: Doubleday, 1979. ISBN 0-385-15090-3
- Hogg, Ian V. A második világháború német tüzérsége. 2. javított kiadás. Mechanicsville, PA: Stackpole Books, 1997 ISBN 1-85367-480-X
- A háború fegyverei gyűjtemény 13. kötet, São Paulo, 2010. április , ISBN 978-85-7971-149-7
- Marcin Bryja: Német tüzérség 1933–1945. Taktika, szervezet, fegyverzet , 1996, 107-106. És 125. oldal.
- AB Oirokorad: A Harmadik Birodalom háborújának istene, Moszkva 2003, 128-131. Oldal és 394-397.
