Sd.Kfz. 252

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Sd.Kfz. 252
Sd.Kfz. 252 01.png

Típus páncélozott féllánctalpas lőszerszállító
Fejlesztő ország Flag of the German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 413 db
Háborús részvétel második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 2 fő
Hosszúság 4,70 m
Szélesség 1,95 m
Magasság 1,80 m
Tömeg 5,73 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 8-18 mm
Elsődleges fegyverzet 1 db 7,92 mm-es MG 34 géppuska
Másodlagos fegyverzet -
Műszaki adatok
Motor Maybach HL 42 TRKM 6 hengeres benzinmotor
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 65 km/h
Fajlagos teljesítmény 100 LE
Hatótávolság 320 (terepen 175km) km
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sd.Kfz. 252 témájú médiaállományokat.

Az Sd.Kfz. 252 leichte Gepanzerte Munitionskraftwagen egy német páncélozott féllánctalpas lőszerszállító volt, amit 1940-ben a franciaországi csata alatt használtak.

Történet[szerkesztés]

A leichter gepanzerter Munitionstransportkraftwagen, vagyis a "könnyű páncélozott lőszerszállító gépjármű" története szorosan kapcsolódik a rohamtüzérség történetéhez. 1935-ben Erich von Manstein ezredes javaslatot tett egy új alakulat-típus (Begleitbatterien) létrehozására, amelynek feladata - elképzelése szerint - a gyalogság támogatása volt. A Begleitbatterien, vagyis a "kísérő-ütegek" a koncepció szerint együtt haladva a gyalogsággal elhárítják az olyan akadályokat, amelyeket például a géppuska-fészkek vagy éppen az ellenséges bunkerek, tüzérségi eszközök jelentettek. Ehhez a feladathoz egy új fegyverre volt szükség: a rohamlövegre. A német hadiipar 1940 januárjában kezdte meg gyártani az új fegyvert, amely a német rohamtüzérség gerincét adta a háború végéig: a StuG III-ast.

Egy rohamlöveg-üteg (Sturmgeschütz Batterie) rohamlövegenkénti lőszer-javadalmazása háromszáz 7,5 cm-es gránátból állt, azonban egy páncélosba csak 44 fért be belőle; a többit a frontvonalhoz közeli lerakatokban tárolták. A lőszer-lerakatok és a rohamlövegek közötti összeköttetést az Sd.Kfz. 252 jelzésű könnyű páncélozott lőszerszállító-gépjárművek jelentették.

A jármű alapjául az Sd.Kfz. 250 jelzésű könnyű lövészpáncélos szolgált, amely lényegében az Sd.Kfz. 10 típusú könnyű vontató páncélozott változata volt. Az új lőszerszállítót is hasonló páncélzattal látták el, azzal a különbséggel, hogy a páncéltest teljesen zárt volt. Ez elengedhetetlenül fontos volt az érzékeny és robbanásveszélyes lőszerek harctéren történő szállítása során. Az Sd.Kfz. 252-es nem rendelkezett beépített fegyverzettel, de általában rendelkezésre állt egy MG34 típusú géppuska, illetve egy-két géppisztoly és kézigránát a jármű belsejében elhelyezve; a két oldalsó kémlelőnyílás alatt pedig egy-egy zárható lőrést alakítottak ki. A lőszerszállító jármű egy rohamlöveg teljes feltöltéséhez elegendő lőszert tudott szállítani, amit további 49 gránáttal tudott növelni, ha az Sd.Anh. 32 jelzésű utánfutót is hozzákötötték.

Az Sd.Kfz. 252-es gyártása 1940 júniusában kezdődött és 1941 végéig tartott, amikor is gazdasági okokból felhagytak gyártásával. Ez alatt a másfél év alatt 413 jármű készült. Helyét a sokoldalúbb RSO, Maultier, illetve Sd.Kfz. 250/6 típusú járművek vették át.

Harci alkalmazás[szerkesztés]

A lőszer utánpótlás általában vasúton érkezett a fronthoz legközelebbi jelentősebb vasúti állomásra, ahonnét teherautóval szállították az adott alakulat lőszerraktárába. A raktár és a harcoló alakulatok közötti utat a Sd.Kfz. 252-es páncélozott rakterében tették meg a 7,5 cm-es gránátok. Az 1941-es hadrend szerint minden rohamlöveg szakaszhoz tartozott egy páncélozott lőszerszálltó, ezzel kellett ellátni a szakasz négy rohamlövegét. A szállító jármű kétfős személyzettel rendelkezett, akik segítettek a rohamlöveg töltőjének a lőszerek málházásában. Az Sd.Kfz. 252-est FuG 15 típusú rádióval is ellátták, így pontosan nyomon tudták követni, melyik jármű szorul sürgősen feltöltésre, és hogy éppen merre jár. Ez nagymértékben növelte a lőszer utánpótlás hatékonyságát. Noha a jármű gyártását 1941-ben abba hagyták, néhány példánya a háború végéig szolgálatban maradt, hatékony segítséget nyújtva a Wehrmacht rohamlövegeinek.

Páncélzat[szerkesztés]

Páncélzat Táblázat
Felső homlokpáncél Alsó homlokpáncél Felső oldal Alsó oldal Test hátulja Test teteje Test alja
18 mm/30° 18 mm/12° 8 mm/30° 8 mm/30° 8 mm/45° és 8 mm/55° 8 mm/90° 8 mm/90°

Forrás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SdKfz 252 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • panzerkeil.dre