Heuschrecke 10
| Heuschrecke 10 | |
 | |
| Fejlesztő ország | Nemzetiszocialista Németország |
| Általános tulajdonságok | |
| Hosszúság | 6,55 m |
| Szélesség | 2,95 m |
| Magasság | 2,33 m |
| Tömeg | 17,3 t |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Maybach HL90 |
| Sebesség | 40 km/h km/h |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heuschrecke 10 témájú médiaállományokat. | |
A Heuschrecke 10 ( magyarul: Szöcske 10 ) egy német önjárólöveg és Waffenträger (magyarul: "Fegyverhordozó") prototípus volt, amelyet Krupp- Gruson fejlesztett 1943 és 1944 között. A jármű hivatalos megjelölése 105 mm leichte Feldhaubitze 18/1 L/28 auf Waffenträger Geschützwagen IVb (Pz. Sfl. IVb) volt és a németországi Magdeburgban gyártották volna. A Heuschrecke egyediségét az önállóan, a járműtől külön is működőképes torony jelentette, melyet - telepítés után - tüzérségi lőállásként (közvetlen irányzással), vagy tábori tüzérségként (közvetett irányzással) is bevethettek volna.
A típus kutatását nehezíti, hogy több párhuzamos és egymás utáni fejlesztés is Heuschrecke vagy Heuschrecke 10 néven futott, de egyedül "105 mm leichte Feldhaubitze 18/1 L/28 auf Waffenträger Geschützwagen IVb" jutott el a prototípus fázisig.
A tervezett jármű a "Wespe"-t (10,5-cm-le.F.H. 18/2 (Sfl) auf Gw. II) kellett volna, hogy leváltsa gyártásának tervezett 1943-as leállítása után.
Fejlődés[szerkesztés]
Elődmodell[szerkesztés]
1939. szeptember vége felé Krupp megtervezte az "első igazi önjáró tüzérségi egységet", a Sonderkraftfahrzeug 165 /1-et (Különleges rendeltetésű jármű 165/1, rövidítve Sd.Kfz. 165/1), de úgy is ismert mint Panzerselbstfahrlafette IV b Ausf. A, továbbá Geschützwagen IV b für 10,5-cm-le.F.H. 18/1 (Sf.). Az Sd.Kfz. 165/1 felépítése már hasonló volt a Heuschreckéhez, de még nem rendelkezett az alvázra szerelt adapterrel a torony eltávolításához.[1] Egy tesztsorozat lefolytatása után az Sd.Kfz. 165/1-et 1940 január elején fogadta el a Wehrmacht. 1941-ben Krupp prototípusokat épített a 105- mm-es leichte Feldhaubitze 18/1 L/28 -al felszerelve (kb. könnyű tábori tarack 18/1 L/28, rövidítve leFH 18/1 L/28) a rövidített Panzer IV alvázra. A prototípusokat egy kisebb hathengeres Maybach HL66P motorral szerelték fel, melynek teljesítménye 180 LE, azaz 132 kW volt . Bár 200 járművet rendeltek, Krupp mindössze 10 prototípust készített el 1942 utolsó négy hónapjában.[1] Ezek a keleti fronton láttak el szolgálatot.[2]
Változatok[szerkesztés]
A Heuschrecke 10 tervezése 1942-ben kezdődött, amikor Krupp egy új típusú önjáró tüzérségi egységet gondolt ki. 1943-ban a Krupp három prototípust gyártott le 582501-től 582503-ig terjedő sorozatszámmal, amelyeket Heuschrecke 10-ként jelöltek.[1] A Heuschrecke kezdetben egy módosított Panzerkampfwagen IV (Panzer IV) alvázára épült, de ezt később lecserélték volna a Geschützwagen IV alvázra, amelyet a Hummel önjáró fegyverhez fejlesztettek ki. Ennek előnye, hogy nem érintette volna a páncélosok termelését, és már gyártásban volt a Hummel számára. A Heuschrecke 10 tömeggyártását 1945 februárjában kezdték volna meg, de ez soha nem történt meg.
A Krupp által tervezett Heuschrecke 10 felépítésében hasonló volt a Rheinmetall-Borsig és az Alkett (Altmärkische Kettenwerk GmBH, a Rheinmetall-Borsig leányvállalata) által épített járműhöz, a 105. mm leFH 18/40/2 auf Geschützwagen III/IV, lévén ugyan arra a kiírásra készült, amely 1944 márciusában készült el. A Rheinmetall-Borsig modell összességében valamivel jobb teljesítményt nyújtott, mint Krupp járműve. Úgy döntöttek azonban, hogy a Rheinmetall-Borsig modellhez egy másik alvázat, a Panzer IV-ét hasznáják. A gyártást 1944 októberében kellett volna elkezdeni, de az alvázat 1944 decemberében a Geschützwagen IV-re változtatták. A magdeburgi gyártást 1945 februárjában tervezték megindítani, de egy darabot sem gyártottak.[1]
Utódmodell[szerkesztés]
A teljesség igénye kedvéért érdemes még megemlíteni a Rheinmetal Gruson féle Heuschrecke 10 és az SdKfz 165/1-en alapuló Heuschrecke (így, szám nélkül) másnéven Heuschrecke IVb, megint más néven 10,5-cm-le.F.H. 18/6 auf Geschützwagen III/IV-t, amely a Sturmhaubitze 43 rövidcsövű lövegével volt felszerelve.
A Fejlesztés törlése[szerkesztés]
A náci főparancsnokság úgy gondolta, hogy a Heuschrecke 10 gyártása megzavarná a szükségesebb páncélosok gyártását.[3] A fegyverhordozó járművek építéséhez szükséges anyagok mennyisége olyan nagy volt, hogy a vállalatokat, így a Krupp-ot is utasították a gyártás leállítására.[4] A fegyverhordozók többsége soha nem hagyta el a gyárat. A Heuschrecke-t a páncéloscsapatok főszemlélője, Heinz Guderian érdekesnek találta,[3][5] ugyanakkor egyetértett azzal, hogy fejlesztésük nem éri meg a harckocsigyártás megzavarását.[3] A Heuschrecke 10 fejlesztését ezért 1943 februárjában felfüggesztették.[6]
Típusleírás[szerkesztés]
Az alábbiak Krupp 3 prototípusáról szólnak.
Torony[szerkesztés]
A Heuschrecke jellegzetessége a telepíthető torony volt. Az alvázhoz rögzített emelőportál eltávolíthatja a tornyot, hogy beton erődítményen vagy talajon legyen használható.[7] Bár a tarack az alvázról is udott tüzelni, a járművet arra tervezték, hogy a tüzérségi eszközt egy lőállásba szállítsa, és használat előtt lehelyezze. A torony nélküli jármű ezután lőszerszállítóként vagy műszaki mentőként használható. A prototípus torony a 105 mm-es leFH 18/1 L/28-al volt felfegyverezve, a sorozatgyártású modelleknek azonban a 105 mm leFH 43 L/28-at kapták.
Alváz és motor[szerkesztés]
A Heuschrecke hegesztett páncéltestének vastagsága 10 és 25 milliméter között változott,[1] a páncéllapokat megdöntötték a lövedékek hatékonyabb elterelése érdekében. Nagy lőszerrekesszel rendelkezett, így a máshogy nem szállítható lőszerek hordozására is kijelölték. Az eredeti prototípus motorja a tizenkét hengeres Maybach HL90 volt, de a sorozatgyártású modellekhez a tizenkét hengeres Maybach HL100-at választották.[1][8]
Túlélő jármű[szerkesztés]
Valószínűleg, csak egy Heuschrecke élte túl a háborút. Ez az egyetlen túlélő eredetileg az Aberdeen Proving Grounds-on állították ki. Innen az oklahomai Fort Sillben található Fort Sill Field Artilery Museum-ba, Fort Sill Tábori Tüzérségi Múzeumba szállították több más második világháborús önjáró löveggel együtt. Nem sokkal azután, hogy 2012-ben megérkezett Fort Sillbe, a Grasshopper 10- et a Fort Sill Logisztikai Igazgatóság festőüzeme restaurálta.[9]
Specifikációk összehasonlítása[szerkesztés]
| Specifikáció | Sonderkraftfahrzeug.165/1 | Krupp-Gruson | Rheinmetall-Borsig |
|---|---|---|---|
| Tömeg | 18 tonna | 23 tonna | 25 tonna |
| Személyzet | 4 | 5 | 5 |
| Motor | Maybach HL 66
6-hengeres 180 LE, 134 kW |
Maybach HL 108
12-hengeres 250 LE, 184 kW |
Maybach HL 90
12-hengeres 300 LE, 221 kW |
| Sebesség | 35 km/h | 45 km/h | 45 km/h |
| Hatótáv | Road: 240 km Cross-country: 130 km |
Road: 300 km | Road: 300 km |
| Üzemanyag kapacitás | 410 liters | ||
| Hosszúság | 5,90 méter (19,4 ft) |
6,00 méter (19 ft 8 in) |
6,80 méter (22 ft 4 in) |
| Szélesség | 2,87 méter (9 ft 5 in) |
3,00 méter (9 ft 10 in) |
3,00 méter (9 ft 10 in) |
| Magasság
(löveggel) |
2,25 méter (7 ft 5 in) |
3,00 méter (9 ft 10 in) |
2,90 méter (9 ft 6 in) |
| Fegyverzete | 105 mm leichte Feldhaubitze 18/1 L/28 | 105 mm leichte Feldhaubitze 18/40/2 L/28 | |
| Lőszerkészlet | 60 | 60 | 80 |
| Páncélzat
Vastagsága (mm)/ Szöge (fok) |
|
|
|
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f g Achtung Panzer! Heuschrecke 10. (Hozzáférés: 2007. november 24.)"Achtung Panzer!
- ↑ New Vanguard 28 Panzerkampfwagen Iv Medium Tank 1936-45, Osprey Publishing
- ↑ a b c Panzerkampfwagen IV Medium Tank 1936–1945
- ↑ Panther Variants, 1942-45
- ↑ Achtung Panzer! - Heinz Guderian. (Hozzáférés: 2008. február 26.)
- ↑ Achtung Panzer - Pz4. [2006. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 23.)
- ↑ Panzerkampfwagen IV Medium Tank 1936–1945
- ↑ Selbstfahrlafette "Heuschrecke" (német nyelven). (Hozzáférés: 2007. december 7.)
- ↑ FA museum adds foreign artillery pieces
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
