Elefant (önjáró löveg)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Elefant
Egy helyreállított Elefant harckocsi az Egyesült Államok fegyverzeti múzeumában
Egy helyreállított Elefant harckocsi az Egyesült Államok fegyverzeti múzeumában

Fejlesztő ország Harmadik Birodalom
Gyártó Porsche
Gyártási darabszám 91
Háborús részvétel második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 6 fő (parancsnok, irányzó, 2 töltőkezelő, vezető, rádiós)
Hosszúság8,14 m
Szélesség3,38 m
Magasság2,97 m
Tömeg 65 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat a homlokzaton 200 mm-es, oldalt 100 mm-es, alul és felül 20 mm-es
Elsődleges fegyverzet 8,8 cm Panzerabwehrkanone 43 (StuK 43/1)
Másodlagos fegyverzet 7,92 mm-es Maschinengewehr 34 géppuska
Műszaki adatok
Motor 2 db Maybach HL 120 benzinmotor
Teljesítmény 884 kW (1184 LE)
Felfüggesztés hosszanti torziós rugó
Sebesség15-25 km/h
Fajlagos teljesítmény 9,2 LE/tonna
Hatótávolság150 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Elefant témájú médiaállományokat.

Az Sd.Kfz. 184 Ferdinand, majd a továbbfejlesztett változata az Elefant, német tankelhárító páncélvadászok voltak a második világháborúban. Fő fegyverzete egy 8,8 cm Panzerabwehrkanone 43 páncéltörő löveg volt.

Története[szerkesztés]

Első bevetése 1943 júliusában a kurszki csatában volt, a 656. nehéz páncélvadász ezredben, amelynek a Ferdinandokkal felszerelt 653. és 654. nehéz páncélvadász osztály mellett a Sturmpanzer IV Brummbär rohamlövegekkel felszerelt 216. rohampáncélos ezred, és a Stug III rohamlövegekből irányított Borgward IV páncélosokkal felszerelt 313 és 314. távirányítású páncélosszázad is része volt. A kurszki csata után megmaradt Ferdinandokat összevonták a 653. nehéz páncélvadász-osztály-ba, a 654. osztály pedig később Jagdpantherekkel lett felszerelve.

1943 szeptemberében nagyjavításra rendelték a Ferdinandokat, ekkor a szerszámos láda,a kalapács, az emelő és a fa alátétje a jármű hátuljára lett áthelyezve, a pótlánctalp tagok az első sárvédőkről a váltóműház tetejére. 1943 végén kivonták a járműveket a keleti frontról, és visszaszállították a Nibelungenwerke ausztriai üzemébe, ahol újabb átépítés következett, a felújított járművek az Elefant nevet kapták. A 653. nehéz páncélvadász osztályban harcoltak tovább, amelynek 1. századát 11 járművel és egy műszaki mentővé átalakított Elefanttal, az olasz, 2. és 3. századát pedig a keleti frontra vezényelték.

Változatok[szerkesztés]

Sd.Kfz. 184 Ferdinand
Szerszámos láda a jobb oldali rádiós mellett, az emelő-fa alátéte a váltóműházon, pótlánctalptagok az első sárvédőkön, Kgs 62-600-160 típusú lánctalp.
Sd.Kfz. 184 Elefant
Szerszámos láda hátul az elektromos motorok hűtőnyílásának páncélján, pótlánctalp-kalapács a test hátsó részén, MG 34-es homlokgéppuska, Stug III parancsnoki kupola, Kgs 64-640-160 típusú, 64 cm-es lánctalp a korábbi 60 cm széles helyett, nagyobb teljesítményű motorok, zimmerit bevonat.
Sd.Kfz. 184 Rammpanzer Tiger(P)
Kotró lapáttal és fegyverzet nélküli, műszaki jármű.
Sd.Kfz. 184 Bergepanzer
Műszaki mentő és vontató, a hozzá tartozó berendezésekkel. Egy kisebb tornyot is kapott egy MG 34-es önvédelmi géppuskával, később ennek a tetőpáncéljára egy újabb, a jármű belsejéből vezérelhető, körbeforgatható MG 34 géppuskaállványt.

Galéria[szerkesztés]

Fennmaradt példányok[szerkesztés]

Az összesen legyártott 91 db-ból egy Ferdinand harcjármű maradt meg épségben az oroszországi Kubinkai Harckocsi Múzeumban, amelyet a szovjetek a kurszki csatában zsákmányoltak. Egy Olaszországban az amerikaiak által zsákmányolt Elefant pedig az aberdeeni múzeumba került, amely a szabadban állt évtizedeken át, majd felújították, de zimmerit bevonattal nem látták el újra.

Források[szerkesztés]