Kfz. 13/14

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kfz. 13
V rekonstrukcja Bitwy pod Mławą 1219.jpg

Típus páncélgépkocsi
Fejlesztő ország  Harmadik Birodalom
Általános tulajdonságok
Személyzet 2 fő (Kfz. 13) 3 fő (Kfz. 14)
Hosszúság 4,2 m
Szélesség 1,7 m
Magasság 1,46 m
Tömeg 2,1 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 8 mm
Elsődleges fegyverzet 1 darab 7,92 mm-es MG13, később MG34
Műszaki adatok
Motor Reihen-Sechszylinder-Adler-Motor Standard 6 hat hengeres benzinmotor
Sebesség 70 km/h
Fajlagos teljesítmény 60 LE
Hatótávolság 380 km

A Kfz. 13 egy német páncélgépkocsi volt, amelyet a Daimler-Benz tervezett és gyártott 1932 és 1934 között, a Wehrmacht pedig felderítőjárműként használta a második világháború első éveiben.

Fejlesztés[szerkesztés]

A Reichswehr 1932-ben egy könnyű kiképző-felderítő páncélautó kifejlesztésére és gyártására írt ki pályázatot. A megrendelést a Daimler-Benz AG nyerte el, amely az Adlerwerke autógyár népszerű összkerékmeghajtású (4×4) túraautóját látta el 8 milliméteres páncélzattal, hogy megfeleljen a hadsereg követelményeinek. A járművet egy 7,92 mm-es MG13, később MG34 típusú géppuskával fegyverezték fel. Mivel a jármű már egy létező, jól bevált típusra épült, a gyártását még ugyanebben az évben (1932) megkezdték. A Kfz. 13-as jelzéssel Maschinengewehr-Kraftwagen névvel illetett páncélautóból 1934-ig, a gyártás befejezéséig 147 darab épült a Daimler-Benz gyáraiban. Ekkor már kellő mennyiségű Pz.Kpfw. I típusú harckocsi állt rendelkezésre ahhoz, hogy felváltsák az ideiglenes megoldásnak szánt páncélozott Adler-autókat. A Kfz. 13-asok ezt követően kerültek a felderítő illetve a lovassági alakulatokhoz.

Az Adler-páncélautóknak létezett egy nagy hatótávolságú rádióval felszerelt összekötő változata is Kfz. 14-es jelzéssel és Funkkraftwagen néven, amelyből mindössze 40 példány készült.

Harctéri alkalmazás[szerkesztés]

Panzerspähwagen Kfz. 13 a mławai csata V. újrajátszása alatt, 2012

Az Adler-páncélautók (Kfz. 13 és 14) a felderítő és a lovassági alakulatok kötelékében részt vettek az 1939-es lengyelországi, valamint az 1940-es nyugati hadműveletekben. A harctéren a jármű igen csak leszerepelt: mind fegyverzete, mind páncélzata, mind pedig a terepjáróképessége elégtelenek bizonyult. A páncélzat csupán a 200 méternél messzebbről leadott puskalövések ellen nyújtott megbízható védelmet. Ezen kívül a jármű felülről nyitott volt: bárki könnyedén kézigránátot hajíthatott a gépkocsi személyzetére. A katonák gúnyosan csak „Badewanne”-nak, azaz „fürdőkádnak” nevezték. A franciaországi hadjárat után a járművek többségét kivonták a frontszolgálatból, és helyüket a sokkal modernebb Sd.Kfz. 221, 222 és 223 jelzésű járművek vették át.

Minden hibája ellenére az Adler-páncélautók jól megfeleltek az eredetileg nekik szánt szerepnek: kiképző járműként nagyban hozzájárultak a páncélos fegyvernem (Panzerwaffe) fejlődéséhez, és az általa szerzett tapasztalatok nagyban segítették az olyan korszerű páncélgépkocsik kifejlesztését, mint a már említett Sd.Kfz. 220-as típuscsalád.

Típusváltozatok[szerkesztés]

  • Kfz.13 Maschinengewehr-Kraftwagen - géppuskás páncélgépkocsi
  • Kfz.14 Funk-Kraftwagen - nagy hatótávolságú rádióval felszerelt összekötő-páncélgépkocsi

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kfz. 13/14 témájú médiaállományokat.