Sturmgeschütz IV

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
StuG IV
Sturmgeschutz iv Muzeum Broni Pancernej CSWL 2.JPG

Típus rohamlöveg
Fejlesztő ország Flag of the German Reich (1935–1945).svg Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám 1108 + 31 konverzió
Háborús részvétel második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 4 fő
Hosszúság6,70 m
Szélesség2,95 m
Magasság2,20 m
Tömeg 23 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 10-80 mm
Elsődleges fegyverzet 7,5 cm KwK 40 L/48; 63 db gránát
Másodlagos fegyverzet 1 db MG 34 600 db lőszer
Műszaki adatok
Motor 12 hengeres Maybach HL 120TRM
Teljesítmény 300 LE
Felfüggesztés laprugó
Sebesség40 km/h
Fajlagos teljesítmény 13,0 LE/tonna
Hatótávolság210 km
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz StuG IV témájú médiaállományokat.

A Sturmgeschütz IV (Sd.Kfz. 167, rövidítve StuG IV) a Harmadik Birodalomban kifejlesztett rohamlöveg, amelyet a második világháború során alkalmaztak.

Fejlesztése[szerkesztés]

Az 1943-as kurszki és észak-afrikai vereséget követően a németek minden fronton elvesztették a katonai kezdeményezés lehetőségét, és védekező harcokra kényszerültek. Ezekben a hadműveletekben is kulcsszerepet kaptak a rohamlövegek, amelyeket többnyire immár páncélvadászként és „harckocsi-pótlóként” alkalmaztak. A rohamlövegek gyártása sokkal egyszerűbb és olcsóbb volt a toronnyal ellátott harckocsiknál, ezért sok esetben a páncélos alakulatok harckocsi veszteségeit is rohamlövegekkel pótolták. A növekvő veszteségek pótlására a rohamlövegek gyártását nagymértékben kellett növelni.

1943-ban a szövetséges légierők (USAAF, RAF) intenzív légi hadjáratot indítottak a német ipar szétzúzásának érdekében. A szövetségesek elsődleges célpontjai között szerepeltek a német hadiüzemek, így a StuG III-ast is gyártó Alkett és MIAG cégek üzemei is. A termelés csökkenése és a növekvő igények miatt a Heereswaffenamt hozzákezdett egy alternatív megoldás kereséséhez. A feladat megoldására a Krupp Művek vállalkozott. Elképzelésük nagyon is egyszerű volt: a nagy mennyiségben rendelkezésre álló Pz.kpfw. IV-es harckocsi alvázak és a StuG III-as felépítményének és lövegének felhasználásával hozzanak létre egy új rohamlöveg típust. Így született meg a Sturmgeschütz IV-es (StuG IV), amely az Sd.Kfz. 167-es típus-sorszámot kapta. A StuG IV sok tulajdonságában felülmúlta elődjét, hiszen a nagyobb teherbírású alvázra építették rá a StuG III-as viszonylag könnyű felépítményét, ami nagymértékben növelte a jármű mozgékonyságát és hatótávolságát.

Mindkét rohamlöveg típust párhuzamosan gyártották a német üzemek egészen a háború végéig. 1943 decembere és 1945 márciusa között összesen 1139 StuG IV-es rohamlöveg készült a Krupp-Művek Ruhr-vidéki üzemeiben.

Alkalmazás[szerkesztés]

A rohamlövegek tekintet nélkül arra, hogy az StuG III-as vagy StuG IV-es típusúak voltak-e ugyanazt a feladatot látták el és ezért a két típust vegyesen használták a különböző rohamlöveggel felszerelt alakulatoknál. A StuG IV-eseket a StuG III-asokkal együtt önálló Sturmgeschütz Abteilung-okba szervezték 1942 végén a Sturmgeschütz Abteilung-ok rohamlöveg számát megnövelték az addigi 18-ról 28-ra. Az ütegek (Sturmgeschütz Batterie) száma továbbra is három maradt zászlóaljanként, de a szakaszokban szolgáló rohamlövegek számát kettőről háromra növelték. A rohamlövegek zászlóaljankénti számát később 3 parancsnoki rohamlöveg hozzáadásával 31-re növelték. Ez a Sturmgeschütz Brigade néven ismert szerveződési forma gyakorlatilag a háború végéig változatlanul fennmaradt.

1944 júniusában egy új szervezeti sémát vezettek be az eddigi megtartása mellett. Az új szervezeti forma a Sturmartillerie Brigade elnevezést kapta és rendszerint 45 rohamlöveg (33 StuG III/IV és 12 StuH 42) alkotta. Egy Sturmartillerie Brigade három ütegből állt, minden üteghez két parancsnoki jármű tartozott. Egy ütegben két szakasz StuG III/IV (2x4db) és egy szakasz StuH 42 (4db) szolgált. A Sturmartillerie Brigade-ok szerveződési formája a háború végéig változatlanul maradt.

A fentiekben ismertetett kialakítás azonban a háború vége felé egyre ritkábban valósult meg, mivel sohasem állt rendelkezésre elegendő rohamlöveg ahhoz, hogy minden alakulatot teljesen feltöltsenek. 1942-43-tól kezdődően -a németek stratégiájához hasonlóan- a rohamlövegek szerepe is megváltozott: egyre inkább páncélvadászokként alkalmazták őket a védekező harcokban. 1944-45-ben egyre általánosabbá vált az a gyakorlat, hogy a páncélos-hadosztályok harckocsi veszteségeit is rohamlövegekkel igyekeztek pótolni. Márpedig a Wehrmacht veszteségei olymértékben nőttek, hogy a német ipar már nem bírta azokat teljes értékű, általában drága és bonyolult harckocsikkal pótolni.

A StuG IV mindent egybevetve sikeres típus volt, tökéletes kiegészítője illetve helyettesítője a StuG III-asnak. Mind rohamlövegként, mind páncélvadászként megállta a helyét a harcmezőn.

Forrás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sturmgeschütz IV témájú médiaállományokat.