Flakpanzer IV Ostwind

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Flakpanzer IV „Ostwind”
Az Ostwind modellje
Az Ostwind modellje

Fejlesztő ország Harmadik Birodalom
Gyártó Friedrich Krupp AG
Gyártási darabszám 45
Általános tulajdonságok
Személyzet 5 fő
Hosszúság5,92 m
Szélesség2,95 m
Magasság3,00 m
Tömeg 25 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 10-80 mm
Elsődleges fegyverzet 1 db 3,7 cm FlaK 43 L/89 1000 tölténnyel
Másodlagos fegyverzet 1 db 7,92 mm MG34 1350 tölténnyel
Műszaki adatok
Motor 12 hengeres Maybach HL 120 TRM
Teljesítmény 300 LE
Felfüggesztés laprugó
Sebesség38 km/h
Fajlagos teljesítmény 12,5 LE/t
Hatótávolság200 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Flakpanzer IV „Ostwind” témájú médiaállományokat.

A Flakpanzer IV „Ostwind” egy önjáró légvédelmi löveg volt, mely a Panzer IV tankon alapult. 1944-ben fejlesztették ki, a korábbi Wirbelwind önjáró légvédelmi löveg utódjának.

Története[szerkesztés]

1944 folyamán a Sagan Ostbauwerke műszaki irodája (ma Żagań , Nyugat-Lengyelországban) felkérést kapott önjáró a légvédelmi járművek tervezésére, hogy az egyre nagyobb károkat okozó alacsony magasságban támadó ellenséges repülőgépeket távol tartsák a nyílt terepen lévő csapatoktól. Májusra a vállalat befejezte a Flakpanzer IV Wirbelwind fejlesztését, amelynek fegyverzete egy 2 cm Flakvierling 38-as gépágyúból állt amely egy nyitott tetejű, hatszögletű páncélozott felépítménybe kapott helyett. Ugyanabban az időben az Ostbauwerke kifejlesztett egy 3,7 cm FlaK 43 L/89 gépágyúval felszerelt változatot is amit Ostwindnek (németül "keleti szél") keresztelt el. A júliusi sikeres próbák után 1944. augusztus 18-án a német hadvezetés megrendelést adott az új Ostwind 100 példányának legyártására, de a rendelést csak részben teljesítették: a prototípuson kívül csak hét darabot gyártottak a Panzer IV harckocsi alvázának felhasználásával, amelyeket eredetileg a Flakpanzer IV Kugelblitz gyártásához használtak volna. A további 36 darab flakpanzert sérült a Panzer IV-esek felhasználásával készítették el. A gyártást 1944 december és 1945 március között végezték az Ostbauwerke üzemében.

Az Ostwind prototípust az 1. SS-Panzer-divízió "Leibstandarte SS Adolf Hitler" alakulat kapta meg, amely valós harci körülmények között tesztelte az ardenneki offenzíva idején: a jármű sérülés nélkül visszatért Ostbau-ba és bizonyította hatékonyságát alacsony magasságú repülőgépekkel szemben. E tapasztalat alapján az első tizenöt Ostwindet 1944 december végén elküldték frontvonalon szolgáló egységeknek. Az összes példányt a Panzer-hadosztályok légvédelmi ütegeihez osztották be. Késői megjelenésük és csekély számuk azonban, nem befolyásolta érdemben, hogy Németország elveszítse a háborút.

Fejlesztés[szerkesztés]

A Panzer IV-es lövegtornyát eltávolították és egy nyitott tetejű, hatszögletű toronnyal helyettesítették. Egy zárt tetejű típus jobb védelmet biztosított volna, de ez nem volt lehetséges a fegyver nagy füstképzése miatt. A Wirbelwindhez hasonlóan ezt is 360 fokban körbeforgatható toronyba helyezték el azonban jármű főfegyverzetét egy jóval erősebb FlaK 43-as gépágyú alkotta. Az Ostwind fő pozitívuma a Wirbelwindhez képest a megnövelt lőtávolság, a torony jobb páncélozottsága és a gyalogság ellen bevethető MG34-es géppuskája volt. Mind a Wirbelwind, mind az Ostwind sikeres típusnak bizonyult, de nem csak légi, hanem földi célpontok (épületek, gyalogság vagy könnyű páncélozott járművek) ellen is hatásos volt. A járművet egy öt emberből álló legénység működtette. A parancsnok, a lövész és az operátor a toronyba került; a vezető bal oldalon ült, a jobb oldalon pedig a géppuskás volt aki a FuG 2 és a FuG 5 rádiókat kezelte. Hozzávetőleg 45 darab készült ebből a járműből.

Ostwind II[szerkesztés]

Az Ostbauwerke új légvédelmi járműkonfigurációt javasolt egy toronyba épített, 3,7 cm Flak 43 Zwilling ikergépágyú komplexum telepítésével, egymás mellé szerelve. 1945 januárja és februárja között építettek egy Ostwind II elnevezésű prototípust a termelést azonban soha nem indították el, mert a keleti frontvonalon lévő gyárat ugyanabban az időszakban elfoglalták és megsemmisítették a szovjet csapatok.

Technika[szerkesztés]

A Panzer IV eredeti tornyát egy nagyobb és magasabb hatszögletű felépítményre cserélték belsejébe egyetlen 37 mm-es FlaK 43 L/89 kaliberű ágyú került felszerelésre. A több mint 1200 kiló súlyú fegyver 250 golyót lőtt 820 m/s kezdeti sebességgel percenként. Az csőemelkedés –7 ° és +90 ° közötti tartományban lehetett mozgatni, a hasznos lőtávolság elérte a 6600 métert. A tűzciklus azonban sok füstöt generált, ezért választották a nyitott tornyot, bár ez nagyobb kockázatot jelentett a személyzet számára. 360° fokban körbeforgatható tornyot kézi erővel forgatták. A gyalogság elleni közel távú védelmet egy jobb felső részhez erősített 7,92 mm-es MG 34 géppuska adta továbbá a legénység személyi fegyverei. A lőszerjavadalmazás körülbelül 1000 gránát a gépágyúhoz és 1350 lövedék az MG 34 számára. A páncéltest elülső része 80 mm volt, oldalán és hátulján 20 mm, a tetején 10 mm; a felépítményt 25 mm páncéllemez védte. Majdnem 3 méter magas, 5,92 m hosszú, súlya összesen 25 tonna.

Az alváz hátsó részén található vízhűtéses benzinüzemű motor tizenkét hengeres 11.867 cm 3 V-elrendezésű Maybach HL 120 TRM 112 amelynek teljesítménye 272 LE (2800 ford./perc) volt. Az indítást a 24 voltos indítómotor garantálta, a gyújtás mágneses volt. A sebességváltó hat előre és egy hátrameneti fokozatú volt.A jármű 38 km/h maximális sebességet tudott elérni úton és 20 km/h sebességet terepen. A közúti üzemanyag-fogyasztás 2,35 liter/km (autonómia 200 kilométer) volt, a terepjáró pedig 3,62 liter/km-re nőtt (a távolság 130 kilométerre csökkent). Árok áthidalási képessége 2,20–2,35 méter, a lépcsőmászási 0,60 méter. A szabad hasmagasság azaz alváz alja és a talaj közötti távolság 40 cm. A lánctalpak 99 darabból álltak és 40 cm szélesek voltak.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ostwind című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]