Flakpanzer I

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Flakpanzer I
FlakpzI6.JPG
Típus önjáró légvédelmi löveg
Fejlesztő ország  Harmadik Birodalom
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok  Harmadik Birodalom
Szolgálatban 1941-1943
Gyártó Alkett, Stoewer
Gyártási időszak 1941
Gyártási darabszám 24
Háborús részvétel második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 6 fő
Hosszúság4,02 m
Szélesség2,6 m
Magasság1,72 m
Tömeg 5500 kg
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 6-13
Elsődleges fegyverzet 1 x 2 cm FlaK 38
Műszaki adatok
Motor Krupp M 305 négyhengeres, porlasztós léghűtéses bokszer motor, 3460 cm3 űrtartalommal
Teljesítmény 57 LE (42 KW)
Sebesség50 (úton),37 (terepen) km/h
Hatótávolság200 (úton), 175 (terepen) km
A Wikimédia Commons tartalmaz Flakpanzer I témájú médiaállományokat.

A Flakpanzer I a nemzetiszocialista Németország első önjáró légvédelmi lövege volt a második világháború idején. Lényegében a Panzerkampfwagen I átalakított változata.

A Flakpanzer I Ausf. A (Sd.Kfz. 101) - 2 cm FlaK 38-as gépágyúval felszerelt légvédelmi változat volt, amelynek a főfegyverzetét egy 20 mm-es FlaK 38-as légvédelmi gépágyú képezte, amelyet a torony helyére építettek.

Története[szerkesztés]

A németek a csapat-légvédelmet különféle féllánctalpas vontatókra telepített önjáró légvédelmi lövegekkel biztosították (Sd.Kfz. 7/1, Sd.Kfz. 10/4). Ezek a járművek azonban sebezhetőnek bizonyultak, ezért már a második világháború elején igény mutatkozott egy teljesen páncélozott, lánctalpas alvázra épülő légvédelmi harcjárművekre. Az első ilyen próbálkozás eredménye az 1941-ben kis példányszámban épült Flakpanzer I könnyű légvédelmi-páncélos lett, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fejlesztéssel ezt követően leálltak, mivel, a Luftwaffe a háború első felében mind a keleti, mind az észak-afrikai fronton uralta a légtereket, és az ellenséges légi tevékenység is elenyésző volt. 1943-tól kezdve azonban a Wehrmacht számára egyre súlyosabb problémát jelentett a szövetségesek növekvő légifölénye. Az ellenséges gépek jelentős veszteségeket okoztak a Wehrmacht számára; ezeket a német hadiipar már nehezen tudta pótolni.

Az 1941-ben hadrendbe állított Flakpanzer I a német 614. Flak Bataillon fegyverzeteként 1943-ban a sztálingrádi csatában jórészt megsemmisült.[1]

1943 októberében Adolf Hitler engedélyt adott egy „ideiglenes megoldásnak” szánt típus sorozatgyártására, amely a Flakpanzer 38(t) Gepard elnevezést kapta.

Jellemzői[szerkesztés]

Egy 57 LE-s motorral, egy lánctalppal és 16 görgővel rendelkezett. Fegyverzete egy 20 mm-es légvédelmi gépágyú volt, 10 lőszerrel. Maximális sebessége 25–30 km/h volt. Személyzete 6 főből állt. Páncélzata elől 30, oldalt 25, hátul 10 mm volt.

Források[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. RB: panzerkeil.masodikvh.hu – Flakpanzer I (magyar nyelven). © Panzerkeil. [2017. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 17.)