Waffen-SS

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Waffen-SS
A Waffen-SS jelvénye
A Waffen-SS jelvénye

Dátum 1933-1945
Ország  Harmadik Birodalom
Személyzet max. 914 000 fő[1]
Típus gépesített lövészek
harckocsizók
Méret 38 hadosztály valamint kisebb önálló egységek
Diszlokáció SS Führungshauptamt, Berlin
Parancsnokok
Főparancsnok Heinrich Himmler
Híres parancsnokok Josef Dietrich
Paul Hausser
Theodor Eicke
Felix Steiner
Kurt Meyer
Joachim Peiper
Kultúra és történelem
Mottó Meine Ehre heißt Treue
Színek Fekete, fehér és vörös
Háborús részvétel Második világháború
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Waffen-SS témájú médiaállományokat.

A Waffen-SS (fegyveres SS) az SS (Schutzstaffel) katonai szárnya volt. A Schutzstaffel (SS) a Németországban 1933-ban hatalomra került, Adolf Hitler vezetése alatt álló Nemzetiszocialista Német Munkáspárt paramilitáris, félkatonai szervezeteként működött. Hitler az „európai új rend” létrehozására irányuló, a Mein Kampf című könyvében kifejtett törekvéseiben vezető szerepet szánt az SS-nek és azon belül a Waffen-SS-nek. Az SS és a Waffen-SS tagjai a végletekig elkötelezett hívei voltak a nemzetiszocializmusnak, a náci fajelméletnek és keleti hódító törekvéseknek.

A második világháború idején a Waffen-SS a Wehrmacht általános alárendeltségében tevékenykedett, egységei és egyes tagjai azonban egyaránt gyakran és aktívan részt vettek háborús bűncselekményekben, hadifoglyok és a polgári lakosság elleni kegyetlenkedésekben, emberiesség elleni bűntettekben, népirtásban, a holokauszt végrehajtásában. A háború végső szakaszában az SS tagjai nagyon sok német katonát és civilt is meggyilkoltak dezertálás illetve a védelmi erőfeszítések akadályozása (Wehrkraftzersetzung(wd)) vádjával (amibe még a defetista megjegyzések is beletartozhattak). Ezek miatt a nürnbergi per során az egész SS-t, és benne a Waffen-SS-t bűnszervezetnek minősítette a nemzetközi bíróság.

Szervezeti-történeti áttekintés[szerkesztés]

A Waffen-SS, csakúgy mint a teljes SS és általában a Harmadik Birodalom erőszakszerveinek szervezeti felépítése meglehetősen kaotikus, nehezen áttekinthető volt egész története során. Ebben nagy szerepe volt Hitler munkamódszereinek is.

A Waffen-SS, mint az SS fegyveres ága többféle, az SS keretén belül már egy ideje meglévő fegyveres szervezet egyesítésével a gyakorlatban 1939 decemberében jött létre és egyben ekkor, a lengyelországi hadjárat idején esett át a tűzkeresztségen. Eredeti alkotórészei az ekkor már hadosztályi szinten szervezett SS-Verfügungsdivision, az SS-Totenkopfdivision valamint az addig önálló további SS-Totenkopfverbände nevű egységek voltak.[2] 1940-re kiépült a Waffen-SS önálló katonai szervezete, aminek a megkoronázását az jelentette, hogy 1940 augusztusában Hitler engedélyezte a Kommandoamt der Waffen-SS nevű közös parancsnokság létrehozását az egész SS vezetősége, az SS Führungshauptamt (SS Vezetési Főhivatal) keretében.

Története[szerkesztés]

A Waffen-SS eredete 1933 márciusára vezethető vissza, amikor Sepp Dietrich 120 fő részvételével egy fegyveres csoportot hozott létre Sonderkommando néven Berlinben.[3] 1933 novemberére már 800 tagja volt a rohamcsapatnak, és a müncheni sörpuccs 10. évfordulóján rendezett megemlékezésen halálig tartó hűséget esküdtek Adolf Hitler személyének.[3] Az egység felvette a Leibstandarte Adolf Hitler azaz Adolf Hitler testőr-ezrede (rövidítve LAH) nevet.[4] 1934. április 13-án, Himmler rendeletére az egység 1st SS Division Leibstandarte Adolf Hitler (1. SS hadosztály, Adolf Hitler testőrsége) (LSSAH) nevet kapta.[4]

A Leibstandarte hűségét először 1934-ben, a hosszú kések éjszakája során demonstrálta, amikor Hitler politikai ellenfelei fizikai megsemmisítésének fő ereje lett a Gestapo mellett.[3][5]

1934 szeptemberében Hitler jóváhagyta a SS-Verfügungstruppe (kb. „különleges rendeltetésű csapatok”) (SS-VT), mint az NSDAP fegyveres szervezetének megalakítását, a saját parancsnoksága alatt.[3] Ez a szervezet a Wehrmachtra támaszkodott fegyverzete és kiképzése tekintetében, és utánpótlását is a hadsereg sorozási rendszerén keresztül kapta meg, mégpedig egyelőre csak a hadsereg igényeinek kielégítése után.[6]

A sorozott utánpótlás nehézségei ellenére Heinrich Himmler két új SS ezredet állított fel, az SS Germania és az SS Deutschland egységeket, amelyek együtt a Leibstandarte testőrségi egységgel és egy híradó egységgel alkották ettől kezdve az SS-VT-t (SS-Verfügungstruppe).[7] Himmler ezenkívül létrehozott két katonai iskolát (SS-Junkerschule(wd) Bad Tölz és SS-Junkerschule Braunschweig) a Waffen-SS tisztjeinek képzésére. Mindkét iskolában a reguláris hadsereg módszereit és kiképzőit alkalmazták.[7]

A Leibstandarte SS Adolf Hitler díszelgése Berlinben, 1938

Himmler 1934-ben még szigorú követelményeket támasztott az újoncokkal szemben. Nőtlen, büntetlen előéletű németeknek kellett lenniük, akik 1800-ig visszamenőleg bizonyítani tudták árja származásukat.[8] Négy éves kötelezettséget kellett vállalniuk. Koruk 17 és 23 év között lehetett, testmagasságuk minimum 174 cm kellett legyen a testőrség esetében. A koncentrációs táborok őrei esetében a korhatár 16-23 év között volt, a testmagasság 172 cm, és egy évre kellett aláírniuk. Az orvosi alkalmasság mellett fogtömésük sem lehetett, és látásuk tökéletes kellett legyen.[9] 1938-ra a testmagassági követelményeket enyhítették, hat fogtömést engedélyeztek, és a látással kapcsolatban is tettek engedményeket. A hábnorú kezdete után pedig már csak az alapvető orvosi alkalmasságot követelték meg.[10] Vallásuk bármilyen lehetett a zsidó vallás kivételével, az ateistákat is kizárták.[11]

Az SS tiszti állománya társadalmi szempontból változatos képet mutatott. Egy részük munkásszármazású volt, akik nem kerülhettek volna be a hagyományos német hadsereg tiszt urai közé.[12] De sokan voltak közöttük a régi elit leszármazottai is.[13] A későbbi Waffen-SS-tábornokok 60%-a rendelkezett érettségivel és 20%-uk egyetemi végzettséggel is.[14]

1936-ban Himmler Paul Haussert, a hadsereg korábbi altábornagyát nevezte ki az SS-VT főfelügyelőjének Brigadefuhrer rangban. Hausser hajtotta végre az SS-VT átalakítását egy igazi katonai erővé, ami elérte a reguláris hadsereg színvonalát.[15] 1938 augusztusában Hitler rendeletben rögzítette, hogy az SS-VT-ben vállalt szolgálat egyenértékű a katonai szolgálattal.[16]




1940-ben az SS addig létező katonai jellegű egységeinek – a Leibstandarte Adolf Hitler, (a Führer testőrsége), a Verfűgungstruppe Division (különleges készültségi hadosztály) és a koncentrációs táborok őrségét adó Totenkopf (halálfejes) szervezet – összevonásával hozták létre. A Waffen-SS hadosztályai kezdetben hadrendi szám helyett nevet kaptak, hogy ezzel is elit jellegüket kívánták hangsúlyozni.[17]

A második világháborúban a fegyveres SS egységei katonai alakulatként harcoltak. Tagjaira jellemző volt a fanatizmus, jól képzett, elszánt és bátor katonák voltak, erős bajtársi és csapatszellemmel. Ezek az alakulatok a német haderőn belül általában a legjobb felszereléseket kapták.[17]

A katonai tevékenység mellett azonban a fegyveres SS egységei és tagjai a fasizmus hitleri változata, a nemzetiszocializmus iránt végletesen elkötelezett erőként a náci terror egyik fő végrehajtó erejévé váltak. A Waffen-SS tagjai a felsőbbrendűségi érzés volt a jellemző, készek voltak arra, hogy a „birodalom ellenségeinek” megsemmisítésévei „új európai rendet” hozzanak létre. Világképük legfontosabb elemei a kegyetlenség és a vasakarat voltak a „faji és nemzeti” túlélésért folytatott harcban. Ennek jegyében habozás nélkül, tömegesen kegyetlenkedtek fegyvertelen hadifoglyokkal és ártatlan civilekkel.[18]

A második világháború éveiben a Waffen-SS nagy változásokon ment keresztül. 1939-41-ben még a Wehrmacht jelentős ellenállását kellett leküzdeni annak érdekében, hogy az újonnan felálló fegyveres erő a megcélzott katonai elit mivoltának megfelelő minőségű fegyvert és felszerelést kaphasson. A kezdetben csak néhány, az árják között is legárjábbnak számító észak-német fiatalokból álló elithadosztály helyébe álló 1945-re már 38 hadosztályt, mintegy 950 000 katonát számláló, etnikai („faji”) szempontból meglehetősen heterogén szervezet lett. Katonai teljesítményük alapján azonban a Leibstandarte, Das Reich, Totenkopf, Wiking és Hitlerjugend hadosztályok továbbra is az elit elitjének számítottak.[18]

A nem németek közül először, még 1941-ben a náci elmélet szerint a „germán fajhoz” tartozó skandinávok kaptak lehetőséget a csatlakozásra, majd a kelet-közép-európai államokban élő „népi németek(wd) (Volksdeutsche) következtek. A háborús kudarcok nyomán később fokozatosan arra kényszerültek, hogy a szerintük "alsóbbrendű fajok" tagjai is bekerülhettek a fegyveres SS alakulataiba: muszlim bosnyákok, majd kozákok, majd ukránok, sőt a megvetett oroszok is.[19] A háború vége felé aztán besorozottakból, csellengőkből, egykori hadifoglyokból és szétvert alakulatok maradványaiból is szerveztek hadosztályokat.[20]

Az első időszakban létrehozott árja SS-hadosztályokat (a Leibstandarte Adolf Hitler, a Das Reich és a Totenkopf) gépesített lövész hadosztályként szervezték meg.[20] A Totenkopf és a Leibstandarte részt vettek már az 1940-es franciaországi hadjáratban is,[21] és a háborúnak ebben a korai szakaszában, az egyébként az árjának vagy hozzájuk közel állónak tekintett hadifoglyokkal szemben is brutális tömeggyilkosságokat követtek el (Le Paradis-i mészárlás(wd), 97 brit hadifogoly; wormhouti mészárlás(wd), 80 brit és francia hadifogoly).[22]


A fent említett három alakulat a keleti arcvonalon 1941-42-ben folytatott kegyetlen harcok során tanúsított kiemelkedő teljesítményével megalapozta a Waffen-SS katonai hírnevét. Az általuk alkalmazott rugalmas védelem olyan mély benyomást gyakorolt Hitlerre, hogy elhatározta, növelni fogja a Waffen-SS alakulatainak számát és a szervezet elit jellegét.

Harcászati szempontból a Wehrmacht irányítása alá tartozott, ellátását azonban az SS-től kapta, és fegyelmileg is neki volt alárendelve. Elvileg önkéntesekből állt, de 1940-től sorozottak is megtalálhatók soraiban. Kiegészítése kiterjedt a Német Birodalmon kívülre is. Több hadosztálya jött létre – elsősorban kelet-európai – német kisebbségekhez tartozókból (úgynevezett népi németek), de fölállítottak lett, litván, holland és norvég SS-alakulatokat is. A kezdetben germán önkéntesekre korlátozott toborzás idővel kiterjedt minden mozgósítható európai népcsoportra. Így alakult francia, horvát, bosnyák, albán, orosz, ukrán, román, sőt tatár SS alakulat is. Magyar Waffen-SS alakulatokat is szerveztek. Ilyen volt a Hunyadi és a Hungaria SS hadosztály, illetve a Deák és a Ney csoport.

A Waffen-SS megalakulása és története 1939-ig[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

A Waffen-SS katonái kitüntetéseiket veszik át. 1940. június 21., Franciaország.

1923-ban a sikertelen müncheni sörpuccs után az erőszakos hatalomátvételi kísérlet miatt börtönbe zárták Hitlert. Testőreinek a válságos helyzetben tanúsított helytállása mély benyomással volt rá, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy létrehoz egy személyi testőrséget, egy úgynevezett "Adolf Hitler Stosstruppot". A szervezést Hermann Göringre bízta, Ő volt az, aki az SS nevet adta. Göringnek két alapelve volt: az egyik szerint a tagok csakis 25-35 év közötti, köztiszteletben álló, büntetlen előéletű, egészséges és erős testalkatú férfiak lehettek. A másik pedig, hogy csakis személyesen Adolf Hitlernek tartoznak rendíthetetlen hűséggel. Az SS-t Ernst Röhm, az SA parancsnokának nyomására az SA alá rendelték. Továbbá maximalizálták az SS létszámát, mégpedig az SA létszámának 10%-ban.

Ettől függetlenül az SS maga volt a megtestesült elit, szemben a köztörvényes bűnözőket, alkoholistákat, homoszexuálisokat a soraiban tudó SA-val.

Himmler keze alatt[szerkesztés]

A Waffen-SS a Balkán térségében.

1928-ban Himmler vette át az SS feletti irányítást. Azonnal intézkedett Hitlernél, miszerint az SS-t fajilag tiszta elitté szeretné szervezni. Hitler beleegyezett, ugyanis ekkoriban még nem nagyon érdeklődött a téma iránt, csak a tagok feltétlen hűsége érdekelte. Himmler gyerekkora óta odavolt a germán mitológiáért, különösen "Madarász" Henrik császárért. Csodálata odáig fajult, hogy az SS vezetőinek kinevezési szertartása, a braunschweigi dómban zajlott le éjfélkor, fáklyafényben, Madarász Henrik földi maradványait tartalmazó érckoporsó előtt. Szintén a mitológiai rajongásának köszönheti az SS a jelvényét, a kettős Sigrunát. 1929-től minden egyes SS tagnak három generációra visszamenőleg igazolnia kellett "tiszta" vérvonalát. Aki ezt nem tudta megtenni, azt eltávolították az SS soraiból. Himmler házasságszabályozást is bevezetett, így az árja származásukat bizonyítani nem tudó nőket nem vehettek el SS tagok. Himmler gyűlölte az egyházat, ezért eltörölte a vallásgyakorlást is. A felvételi mércét tovább emelték, köszönhetően "Sepp" Dietrichnek, aki már akkor a "Leibstandarte Adolf Hitler" parancsnoka volt.

A követelmények az alábbiak voltak: tökéletes testi edzettség és egészség, legalább 180 cm testmagasság, büntetlen előélet és árja származás bizonyítása. A jelentkezők olyan jelentéktelen dolgon is elhasalhattak, mint 1 tömött fog.

Felszerelés, hadeszközök[szerkesztés]

A Waffen-SS katonái számára személyi fegyvereik különleges jelentőséggel bírtak. A kardokkal, tőrökkel és pisztolyokkal a szervezet elit jellegét igyekeztek hangsúlyozni. Az SS katonái azonban az akkori modern géppisztolyok és rohampuskák használatának köszönhetően váltak a nemzetiszocialista ideológia "felsőbbrendű" harcosaivá.

Kardok és tőrök[szerkesztés]

A kardok és tőrök jelentős szerepet töltöttek be, mint a katonás megjelenés kellékei. A Waffen-SS katonáinak külön erre a célra készített kardokat és tőröket adományoztak. Három év szolgálat után a szervezet minden tagja SS-tőrt kapott (a rendszeresítés évétől függően 1933-as vagy 1936-os mintájút). A korábbi jobb minőségben készült, a pengébe vésve feltüntették a tulajdonos SS-azonosítási számát, míg a másik oldalon gót betűkkel az SS jelmondatát: „Meine Ehre heißt Treue” („Hűség a becsületem”). A későbbi, 1936-os modellen már nem szerepelt a tulajdonos száma, és kevésbé volt díszes a sorozatgyártás megkönnyítése érdekében (ugyanis 1939 végétől az SS-Verfügungstruppe és a Totenkopfverbände létszámának nagyarányú bővítésére került sor). 1940 első hónapjainak a fenti két szervezet összevonásával jött létre a Waffen-SS. Mindkét tőr markolata sötétített fából készült, keresztvasa és markolatgombja fémből. A német vadászkésekre emlékeztetnek megjelenésükben. Egy babérkoszorúval övezett horogkeresztet karmai közt tartó kis méretű ezüstsas került a markolat külső oldalára, míg az SS-rúnákat tartalmazó kör ugyanazon az oldalon a markolatgomb mellé került. Korlátozott számban készítettek még ezüstözött SS-dísztőröket is, melyeket kimagasló szolgálatért adományoztak. Bonyolult mintázatú makk, valamint tölgyfalomb díszítéssel készültek, és kis számban kerültek kibocsátásra. Még ennél is ritkább volt az, melyre Himmler aláírását vésték.[23]

A Waffen-SS tagjai ünnepi alkalmakkor kardot is viselhettek. Adolf Hitler hivatalosan betiltotta a párbajozást, mivel ezt az általa megvetett porosz katonai elit jellemzőjének tartotta. A vívás és a vívómesterek ugyanakkor nagy becsben álltak a Waffen-SS-nél. Heydrich SS-Gruppenführer, a Sicherheitsdienst főnöke a német olimpiai vívócsapat tagja volt. Az SS egységeinél többféle kardot rendszeresítettek. Ezek között három alapvető típust lehet megkülönböztetni: az altisztek, tisztjelöltek, és tisztek egyenes kardja, mely 1936-ban került bevezetésre a korábbi hajlított pengéjű szablya helyett. Mindhárom fajta kard D formájú markolatkosárral és fekete markolattal készült. Az altisztek számára rendszeresített kardon az SS-rúnák a markolatgombba voltak vésve, míg tiszti kardok esetében a nagy méretű körbe foglalt rúnákat a markolat külső részén helyezték el. A tisztek és tisztjelöltek kardján díszesek voltak a markolatgombok is. Néhány kard pengéjét véséssel díszítették, mint például azét az SS-katonáét, aki a kézigránátdobás rekordját tartotta. Az SS kis számban még egy jellegzetes kardot használt, az úgynevezett Prinz Eugen-kardot. Ezeket kizárólag a Prinz Eugen 7. SS-önkéntes hegyihadosztály tisztjei és altisztjei viselhették különleges alkalmakkor.[24]

Maroklőfegyverek[szerkesztés]

A Waffen-SS katonái majdnem kizárólag automata és öntöltő pisztolyokat használtak, a revolverek nem voltak kedveltek a 20-as évek elejétől a német hadseregnél. A német pisztolyok kifinomult, jó minőségű, tartós és megbízható fegyvernek bizonyultak. Az ipar teljesítőképességének korlátai következtében azonban a Waffen-SS is arra kényszerült, hogy nagy számban állítson rendszerbe zsákmányolt oldalfegyvereket is. Bár a pisztolyok népszerűek voltak a tagok között, azok harcértéke meglehetősen csekély alacsony lőtávolságuk és pontatlanságuk miatt. Hatékony alkalmazásukra közelharcban kerülhetett sor. Ennek ellenére a maroklőfegyverek szerepe jelentős, hiszen státusszimbólumként hozzájárultak az elit alakulat jellegének kihangsúlyozásához. A keleti fronton a pisztolyok szerepe felértékelődött. Az SS számos katonája (ideológiai okok miatt) inkább követett el öngyilkosságot, minthogy szovjet hadifogságba kerüljön.[25]

Az SS-ben leggyakrabban a hadsereg által használt Pistole 08-ast és a Walther P38-ast, mindkét lőfegyver 9 mm-es. Előbbi, amit Németországon kívül csak Luger néven ismernek, az SS tipikus fegyvereként szerepel a köztudatban.[26]

Waffen-SS hadosztályok[szerkesztés]

Szám Hadosztály neve Nemzetiség Utolsó parancsnok Aktív évek Hadosztály jelvény Maximum létszám
1. "Leibstandarte Adolf Hitler" németek SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Otto Kumm 1933–1945 1. SS-Panzer-Division Leibstandarte-SS Adolf Hitler.svg 20,844 (1942)
2. "Das Reich" németek SS-Standartenführer, Karl Kreutz 1939–1945 SS-Panzer-Division symbol.svg 20,184 (1944)
3. "Totenkopf" németek SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Hellmuth Becker 1939–1945 3rd SS Division Logo.svg 21,186 (1942)
4. "Polizei" németek SS-Oberführer, Walter Harzer 1940–1945 4. SS-Polizei-Panzergrenadier-Division.svg 19,377 (1941)
5. "Wiking" norvégok, dánok, svédek, finnek, észtek, hollandok és flamandok (önkéntesek). SS-Oberführer, Karl Ullrich 1940–1945 5th SS Division Logo.svg 17,347 (1941)
6. "Nord" németek SS-Standartenführer, Franz Schreiber 1941–1945 6th SS Division Logo.svg 21,247 (1942)
7. "Prinz Eugen" német nemzetiségű önkéntesek a Bánságból, a Független Horvát Államból, Magyarországról és Romániából. SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, August Schmidthuber 1942–1945 7th SS Division Logo.svg 21,120 (1943)
8. "Florian Geyer" németek és német nemzetiségűek Erdélyből és a Bánságból. SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Joachim Rumohr 1941–1945 8th SS Division Logo.svg 13,000 (1944)
9. "Hohenstaufen" németek SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Sylvester Stadler 1943–1945 9th SS Division Logo.svg 19,611 (1943)
10. "Frundsberg" németek SS-Obersturmbannführer, Franz Roestel 1943–1945 10th SS Divsion Logo.svg 19,313 (1943)
11. "Nordland" elsősorban északi önkéntesek SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Gustav Krukenberg 1943–1945 11. SS-Freiwilligen-Panzergrenadier-Division „Nordland“.svg 11,749 (1943)
12. "Hitlerjugend" németek SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Hugo Kraas 1943–1945 12th SS Division Logo.svg 21,482 (1943)
13. "Handschar" (1. horvát) bosnyákok, horvátok és német nemzetiségűek Horvátországból. SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Desiderius Hampel 1943–1945 13th SS Division Logo.svg 21,065 (1943)
14. "Galizien" ukránok Galíciából General (UNA), Pavlo Shandruk 1944–1945 14. SS-Freiwilligen-Infanterie-Division „Galizien”.svg 22,000 (1944)
15. 1. lett lettek SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Karl Burk 1942–1945 15divss.svg 20,291 (1943)
16. "Reichsführer-SS" németek SS-Oberführer, Otto Baum 1943–1945 16th SS Division Logo.svg 14,223 (1943)
17. "Götz von Berlichingen" németek, román, német és francia önkéntesek. SS-Oberführer, Georg Bochmann 1943–1945 17th SS Division Logo.svg 18,354 (1944)
18. "Horst Wessel" német nemzetiségűek Magyarországról SS-Standartenführer, Heinrich Petersen 1944–1945 18th SS Division Logo.svg 11,000 (1944)
19. 2. lett lettek SS-Gruppenführer und Generalleutnant derr Waffen-SS, Bruno Streckenbach 1944–1945 19th SS Division Logo.svg 20,592 (1944)
20. 1. észt észtek SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Berthold Maack 1944–1945 Estonian Division.jpg 15,382 (1944)
21. "Skanderbeg" albánok SS-Oberführer, August Schmidthuber 1944–1945 21st SS Division Logo.svg 6,156 (1944)
22. "Maria Theresia" német nemzetiségűek Magyarországról SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, August Zehender 1944–1945 22nd SS Division Logo.svg 8,000 (1944)
23. "Kama" (2. horvát) horvátok SS-Oberführer, Gustav Lombard 1944 23rd SS Division Logo.svg 2,199 (1944)
23. "Nederland" hollandok SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Jürgen Wagner 1945 23adivss.gif 6,000 (1944)
24. "Karstjäger" német nemzetiségűek Olaszországból és Szlovéniából SS-Oberführer, Adolf Wagner 1944–1945 24th SS Division Logo.svg 3,000 (1944)
25. "Hunyadi" (1. magyar) magyarok SS-Gruppenführer und Generalleutnant der Waffen-SS, Grassy József 1944–1945 25th SS Division Logo.svg 15,000 (1944)
26. "Hungária" (2. magyar) magyarok SS-Gruppenführer und Generalleutnant der Waffen-SS, Grassy József 1944–1945 26th SS Division Logo.svg 13,000 (1944)
27. "Langemarck" (1. flamand) flamandok SS-Standartenführer, Thomas Müller 1944–1945 27. SS-Freiwilligen-Grenadier-Division „Langemarck“ (1. flämische).svg 7,000 (1944)
28. "Wallonien" vallonok SS-Standartenführer, Léon Degrelle 1944–1945 28. SS-Freiwilligen-Grenadier-Division, „Wallonien”.svg 4,000 (1944)
29. "RONA" (1. orosz) oroszok SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Christoph Diehm 1944 Ronav.png 15,000 (1943)
29. "Italia" (1. olasz) olaszok SS-Oberführer, Erwin Tzschoppe 1945 29. Waffen-SS-Grenadier-Division („Italia“).svg 15,000 (1944)
30. 2. orosz belaruszok SS-Obersturmbannführer, Hans Siegling 1944–1945 30th Waffen Grenadier Division of the SS.svg 11.600 (1944)
30. "1. Weißruthenische" (1. fehérorosz, a 2. orosz hadosztályból alakult) belaruszok SS-Standartenführer, Hans Siegling 1945 30th Waffen Grenadier Division of the SS.svg 4,400 (1944)
31. "Batschka" (33. SS Önkéntes Gránátos Hadosztály) magyarok SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Gustav Lombard 1944–1945 31divss.gif 11,000 {1944}
32. "Január 30." németek SS-Standartenführer, Hans Kempin 1945 32divss.gif
33. "3. Ungarische" (3. magyar, a "Hungaria" része lett) németek SS-Oberführer, László Deák 1945
33. "Charlemagne" franciák SS-Standartenführer, Walter Zimmermann 1945 33. SS-Waffen-Grenadier-Division „Charlemagne”.svg 11,000 (1944)
34. "Landstorm Nederland" hollandok SS-Oberführer, Martin Kohlroser 1945 34th SS Division Logo.svg
35. SS és a Rendőrség Gránátos hadosztálya németek Oberst, Rüdiger Pipkorn 1945 35divss.svg
36. "Dirlewanger" vegyes SS-Brigadeführer und Generalmajor der Waffen-SS, Fritz Schmedes 1945 36divss.gif 4000 (1945)
37. "Lützow" magyarok SS-Standartenführer, Karl Gesele 1945 Symbol of the 37. SS-Freiwilligen-Kavallerie-Division.svg
38. "Nibelungen" németek SS-Standartenführer, Martin Stange 1945 38divss.gif 6000

Háborús bűnök[szerkesztés]

A háború után az SS tagjainak és szervezeteinek számos háborús bűncselekményére derült fény. Ezek közül az alábbi részletesen feltárt események a legjelentősebbek közé tartoztak:

A tizenkettedik Hitlerjugend SS-Páncélos Hadosztály tagjai fogságban, a normandiai partraszállás után.

A vereség után[szerkesztés]

Az 1945 novemberétől 1946 októberéig tartott nürnbergi perben a Waffen-SS-t – csakúgy, mint az egész SS-t, magát a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot és más korabeli német szervezeteket – bűnszervezetnek minősítette a nemzetközi bíróság, mivel egységei és tagjai aktívan részt vettek háborús bűncselekményekben, hadifoglyok és a polgári lakosság elleni kegyetlenkedésekben, emberiesség elleni bűntettekben, népirtásban valamint a holokauszt és a porajmos végrehajtásában. A Waffen-SS tagjaitól megtagadták a veteránoknak járó juttatásokat, kivéve a sorozott állomány tagjait.[30][31] Körülbelül az állomány kétharmada önkéntes, egyharmada sorozott volt.[32]

HIAG – A Waffen-SS önsegélyező egyesülete a második világháború után[szerkesztés]

A Hilfsgemeinschaft auf Gegenseitigkeit der Angehörigen der ehemaligen Waffen-SS (HIAG) (Az egykori Waffen-SS tagok kölcsönös önsegélyező egyesülete) 1951-ben alakult meg érdekvédő szervezetként Nyugat-Németországban, főleg a Waffen-SS korábbi magas rangú tagjaiból. A HIAG a politikai pártokhoz fűződő kapcsolatait felhasználva aktív kampányt folytatott a Waffen-SS jogi, gazdasági és történelmi rehabilitációjáért.[33][34]

A szervezet sokoldalú propagandamunkát folytatott a sajtó, könyvek kiadása, beszédek tartása révén a történelmi revizionizmus, azaz a történelmi tények átértelmezése és a Waffen-SS apológiája terén. Saját könyvkiadót is létrehoztak erre a célra.[35][36] A HIAG tevékenységét – 57 önálló kötet, összesen mintegy 50 évnyi havi folyóirat kiadása – mértékadó történészek revizionista apológiának értékelték, mint „az önfelmentés kórusa”; [37] „ömlesztett történelmi revizionizmus”;[38] „hamis és felháborító állítások”;[39]. Sok más hasonlóan kemény kritika is megjelent neves történészek tollából erről a tevékenységről.

A HIAG tevékenysége nagy politikai vitákat is kiváltott Németországban és külföldön egyaránt.[40][41] A szervezet a politikai paletta szélsőjobboldalára került. 1992-ben szövetségi szinten feloszlatták, de helyi csoportjai, valamint a szövetség havi folyóirata még a kétezres években is működtek.[42][43] A szervezet tevékenységének hatása Magyarországon is érződött: A rendszerváltás után, a kilencvenes évektől itt is sorra jelentek meg az SS és a Waffen-SS tevékenységét a történelmi revizionizmus és az apológia jegyében tárgyaló művek.[44][45]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Frank Dingel: Waffen-SS. In: Enzyklopädie des Nationalsozialismus. dtv, 2. Auflage. München 1998, S. 792.
  2. Bernd Wegner: Hitlers Politische Soldaten: Die Waffen-SS 1933–1945. Paderborn 1983, S. 124 ff.
  3. ^ a b c d Flaherty 144. o.
  4. ^ a b Cook-Bender 17., 19. o.
  5. Kershaw 306–313. o.
  6. Flaherty 145. o.
  7. ^ a b Flaherty 145. o.
  8. Weale 202. o.
  9. Weale 201–204. o.
  10. Weale 204. o.
  11. Longerich 220. o.
  12. Hastings 2013 7–8. o.
  13. Hastings 2013 11. o.
  14. Wegner 240 – 262. o.
  15. Flaherty 146. o.
  16. Flaherty 148. o.
  17. ^ a b Hart 7. o.
  18. ^ a b Hart 8. o.
  19. Hart 9. o.
  20. ^ a b Hart 10. o.
  21. Jackson 30. és 85. o.
  22. Jackson 110. és 114. o.
  23. Hart 15-16. o.
  24. Hart 17-18. o.
  25. Hart 18-20. o.
  26. Hart 20. o.
  27. Weale 2012, 251–253. o.
  28. Stein 1984, 75–76. o.
  29. Miller 2006, 309, 310. o.
  30. Nuremberg Trial Proceedings, Volume 22, September 1946
  31. Laar, Mart. Battles in Estonia in 1944, Estonia in World War II. Tallinn: Grenamder, 32–59. o (2005) 
  32. Substantive and Procedural Aspects of International Criminal Law: The Experience of International and National Courts: Materials. BRILL, 695. o (2000) 
  33. Large 1987
  34. Der Spiegel 2011
  35. MacKenzie 135–141. o.
  36. Wilke 398–399. o.
  37. MacKenzie 137. o.
  38. Picaper 2014
  39. Diehl 225. o.
  40. Large 1987
  41. Der Spiegel 2011
  42. Werther Hurd 2014
  43. Levenda 2014
  44. Téged hív az SS
  45. https://www.libri.hu/konyv/kosaras_peter_akos.magyarok-a-waffen-ss-kotelekeben.html

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Waffen-SS című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Waffen-SS című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Waffen-SS című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Wilke: Wilke, Karsten. Die "Hilfsgemeinschaft auf Gegenseitigkeit" (HIAG) 1950–1990: Veteranen der Waffen-SS in der Bundesrepublik (német nyelven). Paderborn: Schoeningh Ferdinand GmbH (2011). ISBN 978-3-506-77235-0 
  • John MacDonald: A II. világháború nagy csatái
  • Peter McCarthy - Mike Syron: Panzerkrieg
  • Akcióban az SS - dokumentumgyűjtemény

További információk[szerkesztés]