Háborús bűncselekmény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A háborús bűncselekmény nemzetközi jogi meghatározása a háború szabályait és szokásait megsértő, megszegő cselekménynek (ismert még nemzetközi humanitárius jogként is, azonban a kettő nem azonos fogalom), amely alapján megállapítható az egyéni büntetőjogi felelősség.

Háborús bűncselekménynek számítanak:

  • egy katonailag megszállt terület lakosságának bántalmazása, meggyilkolása, vagy deportálása rabszolga koncentrációs táborokba;
  • hadifoglyokkal, polgári internáltakkal való rossz bánásmód, meggyilkolásuk;
  • védett személyeknek a szembenálló fél hadseregébe történő kényszerítése;
  • túszok meggyilkolása;
  • kémek, vagy más személyek, akiket tisztességes jogi eljárás nélkül ítéltek el háborús bűnösként bántalmazása, meggyilkolása
  • települések indokolatlan megsemmisítése, vagy bármilyen objektum lerombolása, ami nem indokolható meg katonai szükségszerűséggel.

A háborús bűncselekmény nemzetközi jogi definiálása az 1899–1907 közötti hágai egyezményekben lett rögzítve, de előtte is ismertek voltak önálló, egymástól eltérő jogi fogalmak. A 20. század közepén a nürnbergi alapelvekben fejlesztették tovább a fogalmat, amit a nürnbergi perek során is alkalmaztak. A definíciós alapokat a Nemzetközi Katonai Törvényszék londoni kartája adta, melyet 1945. augusztus 8-án tettek közzé. A háborús bűncselekmények mellett a karta szövegbe foglalta a béke elleni bűnöket és az emberiesség elleni bűncselekményeket (crimes against humanity) is, melyeket gyakran a háborús időszakok alatt követnek el a háborús bűncselekményekkel párhuzamosan.

Az 1907. október 18-án kiadott IV. hágai könyv 22. cikke[1] szerint „A hadviselő felek joga elfogadni, hogy az ellenségnek okozott károk eszközei nem korlátlanok.”[2] A 20. században több más nemzetközi szerződés vezetett be hadviselési korlátokat. Ezek között egyesek – köztük a hágai és genfi egyezmények, valamint a népirtásról szóló nemzetközi egyezmény – a nemzetközi szokásjog részeinek tekintendőek és mindenek felett állnak,[3][4] mások pedig csak akkor kötelezőek az egyénekre nézve, ha a szembenálló hatalmak egyike ratifikálta a kérdéses nemzetközi egyezményt, amely rá nézve kényszerítőleg hatályos (ilyen például az ENSZ Alapokmánya).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Laws of War: Laws and Customs of War on Land (Hague IV); October 18, 1907
  2. „The right of belligerents to adopt means of injuring the enemy is not unlimited.” Lásd: The Avalon Project—Laws of War: Laws and Customs of War on Land (Hague IV); October 18, 1907. Avalon.law.yale.edu. (Hozzáférés: 2014. július 20.), 2008-ban adta közre a Lillian Goldman Law Library.
  3. Judgement: The Law Relating to War Crimes and Crimes Against Humanity contained in the Avalon Project archive at Yale Law School. "but by 1939 these rules laid down in the [Hague] Convention [of 1907] were recognised by all civilized nations, and were regarded as being declaratory of the laws and customs of war"
  4. Report Of The Secretary-General Pursuant To Paragraph 2 Of Security Council Resolution 808 (1993). S/25704. United Nations, 1993. május 3. (Hozzáférés: 2010. október 13.) „35. The part of conventional international humanitarian law which has beyond doubt become part of international customary law is the law applicable in armed conflict as embodied in: the Geneva Conventions of August 12, 1949 for the Protection of War Victims; The Hague Convention (IV) Respecting the Laws and Customs of War on Land and the Regulations annexed thereto of October 18, 1907; the Convention on the Prevention and Punishment of the Crime of Genocide of December 9, 1948; and the Charter of the International Military Tribunal of August 8, 1945.”

Források[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a war crime című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.