Kölni dóm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kölni dóm
Világörökség
A kölni dóm
A kölni dóm
Adatok
Ország Németország
Világörökség-azonosító 292
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, IV
Felvétel éve 1996
Elhelyezkedése
Kölni dóm (Németország)
Kölni dóm
Kölni dóm
Pozíció Németország térképén
é. sz. 50° 56′ 29″, k. h. 6° 57′ 29″Koordináták: é. sz. 50° 56′ 29″, k. h. 6° 57′ 29″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kölni dóm témájú médiaállományokat.

A kölni dóm, hivatalos nevén Szent Péter és Szűz Mária Dóm 157 méteres magasságával Németország második és a világ harmadik legmagasabb temploma. (1880 és 1888 között a világ legmagasabb épülete volt). Németország legnépszerűbb látványosságainak egyike: 2004-ben körülbelül 6 millió látogatója volt, nagyjából annyi, mint a párizsi Eiffel-toronynak.

A Rajna bal partján emelkedik, szomszédságában a kölni főpályaudvarral.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dóm alatti ásatások során 1–4. századi római lakóházak maradványai kerültek elő. A 4–5. század fordulóján, a mai kórus helyén egy 30-40 méter hosszú apszis volt, talán már az első templomé, amit az 5. században, de legkésőbb a 6. század elején lebontottak; a helyére az 530-as évek frank hercegeinek a hasonló méretű temetkezőhelye került. A 6. század második felében ide új templom épült, amely elfedte a korábbiakat és kb. a 9. század közepéig maradt fenn.

A régi dóm, a mainak a közvetlen elődje, amit 873. szeptember 27-én szenteltek fel, főhajóját mindkét végén kereszthajók határolták. 1248-ban ezt részben le akarták bontani, hogy új, gótikus katedrálist építsenek a helyére. Amikor azonban a keleti kórust tűzzel próbálták meg lebontani, majdnem a teljes épület leégett. A nyugati részeket ideiglenesen újjáépítették, hogy a miséket meg lehessen tartani. Még ugyanabban az évben elkezdődött a jelenlegi dóm építése.

1164-ben Rainald von Dassel kölni érsek idehozta a háromkirályok ereklyéit a milánói dómból, I. Frigyes német-római császár ajándékaként. Ezeknek az ereklyéknek kellett új dómot építeni – a régi katedrális ugyanis nem bírta volna el a növekvő zarándoktömeget.

A gótikus épületet 1248. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén kezdték építeni Gerhard von Rile építőmester tervei szerint, a minta az amiens-i katedrális volt. Miután a kölniek 1288-ban elűzték a városból az érseket, az építkezés is elakadt: a kórus felszentelése 1322-ben történt. 1410-ben a déli torony elérte a második emeletet. 1528-ban az építkezést a pénz és érdeklődés hiányában leállították, így 300 éven át a déli tornya befejezetlenül meredezett.

A dóm alaprajza

1814-ben két darabban előkerült Gerhard második utódjának, Arnold mesternek a tervrajza a homlokzatról. A 18–19. század fordulóján a romantikusok fokozódó lelkesedéssel fordultak a középkor felé, így megnőtt az érdeklődés a befejezetlen dóm iránt is, amely a nemzeti egység szimbólumává vált. 1842. szeptember 4-én IV. Frigyes Vilmos porosz király és Johannes von Geissel érsek letette továbbépítésének alapkövét. A porosz állam anyagilag is támogatta az ügyet. Közvetlenül az alapkőletétel előtt megalakult a Kölni-Dómépítés Központi Egyesülete, amelynek legfőbb feladata az építkezéshez szükséges források összegyűjtése volt.

1820. október 19-én betörtek a dómba és feltörték a háromkirályok ereklyetartó szekrényét.

1880-ban, 600 év múltán a dóm elkészült, a középkori mesterek terveinek megfelelően, de a kor legmodernebb technikáinak felhasználásával. Az építészek Ernst Friedrich Zwirner és Karl Eduard Richard Voigtel voltak. Az építkezés befejezésének örömére, 1880. október 15-én ünnepséget tartottak, amelyet I. Vilmos német császár a kilenc évvel korábban alapított birodalom identitásának erősítésére használt fel.

A katedrálisnak 11 harangja van. Az első, a 3,4 tonnás Dreikönigenglocke (háromkirályok harangja) volt, amelyet 1418-ban öntöttek és 1437-ben szenteltek fel; 1880-ban újra kellett önteni. Van két olyan harang is, a 10 tonnás Pretiosa és a 4,3 tonnás Speciosa, amelyek az 1448-as felavatásuk óta a helyükön maradtak. A legnagyobbat, a 24 tonnás Szent Péter-harang-ot 1922-ben öntötték. Ez a világon a legnagyobb szabadon lengő harang (a Kentucky állambeli Newportban található World Peace Bell nagyobb ugyan, de nem mozog szabadon).

1945. április 4., kevéssel a háború vége előtt

A második világháborúban a dóm súlyosan megsérült; többek között 14 angolszász bombatalálat érte, a főhajó néhány boltíve be is omlott. A gyújtóbombákat viszont a dómban őrködő munkatársak azonnal eloltották. 1948-ban az alapkő letételének 700. évfordulóját a súlyosan károsodott dómban azért megünnepelték. 1956 óta a katedrális ismét ellátja feladatát.

1975. november 2-án három betörő egy szellőzőaknán keresztül, hegymászó felszereléssel behatolt a dóm – akkor biztonságosnak számító – kincstárába, és értékes monstranciákat és kereszteket vittek el. A tetteseket a kölni alvilág segítségével sikerült elfogni, és hosszú szabadságvesztésre ítélték őket. Addigra azonban a zsákmány egy részét, közte egy 1657-ből származó arany monstranciát, már beolvasztották.

2000 októbere óta a templom kincseit a dóm északi felében levő 13. századi boltíves pincékben újra kiállítják. A kincstár három emeleten hat termet, 500 négyzetméter kiállítási területet foglal magába.

Napjainkban elsősorban a környezeti hatások károsítják a dómot. A légszennyezés, a savas eső szétmorzsolja és elszínezi a követ. Ezért építészei már évtizedek óta küzdenek a bomlás ellen a díszítések tömeges cseréjével.

2005. augusztus 18-án XVI. Benedek pápa a Németországban tett apostoli látogatása során fölkereste a dómot is, az Ifjúsági Világnapok ünnepségeinek alkalmából.

A dóm belseje

A dóm belseje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A késő középkori kórus a 300 ülőhellyel Németországban a legnagyobb. Különlegessége, hogy a pápának és a császárnak mindig fenntartanak egy-egy helyet.

A háromkirályok művészien díszített ereklyetartójában nyugszanak azok a csontok, amelyeket a három királyok (napkeleti bölcsek) maradványaiként tisztelnek.

A festett üvegablakokat, köztük a déli hajóban található híres bajor ablakokat I. Lajos bajor király ajándékozta a dómnak. Ezek a kereszténység kezdetéről vett jeleneteket ábrázolnak, Keresztelő Szent Jánostól Szent István vértanúig. Ezeket Max Emmanuel Ainmiller (1807-1870) vezetésével készítették, H. v. Hess (1798-1863) tervei alapján. Az ablakok leleplezése 1848-ban, a 600 éves évforduló ünnepségei során történt.

A 970 körül készült Gero-kereszt (Gero-Kreuz) a szentély közelében áll, ez a legrégebbi kereszt az Alpoktól északra.

Az egyik kápolnában található a fából, 1290 körül készült Milánói Madonna Szűz Máriát ábrázolja a kisded Jézussal.

Orgonák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dóm orgonája

A kölni dómnak két orgonája van; egyazon manuálról vezérelhetők.

A háború után építették az elsőt (kórus-orgona vagy kereszthajó-orgona), amely a kereszthajó egyik oldalában található. Ez a gótikus templokban szokatlan elhelyezés azzal magyarázható, hogy az orgonát 1948-ban szentelték fel, de a főhajó a helyreállítás miatt 1956-ig zárva volt.

1998-ban még egy új orgonát is szenteltek (főhajó-orgona), így a háború utáni időkben tapasztalt elégtelen hangzás megoldódott. Ez a főhajó elején helyezkedik el, ami akusztikai szempontból a legkedvezőbb elhelyezés. Így viszont az orgona megszakítja a főhajó és kórus terének a folytonosságát. Az orgona négy műből áll, 3963 sípja van, amelyek 53 regiszterre vannak elosztva.

2006-ban az orgonaegyüttest két fanfárregiszterrel egészítették ki. Ezeket csak különleges alkalmakkor, ünnepi szentmiséken szólaltatják meg.

Világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1996-ban a kölni dómot mint az európai gótikus építészet mesterművét, a kulturális Világörökség részévé nyilvánították. 2004. július 5-én felkerült a veszélyeztetett helyszínek listájára [1], a következő indoklással: a „dóm vizuális integritásának veszélyeztetése a Rajna túloldalára tervezett magasépítkezések miatt”. A 2005. július 13-i UNESCO-konferencián, amelyet a dél-afrikai Durbanban tartottak, a végleges döntést egy évvel elhalasztották.

A dóm számokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes külső hossza 144,58 m
Teljes külső szélessége 86,25 m
Kereszthajó homlokzatának szélessége 39,95 m
Főhajó belső szélessége 45,19 m
Nyugati homlokzat szélessége 61,54 m
Északi torony magassága 157,38 m
Déli torony magassága 157,31 m
Lépcsők száma a torony tetejéig 533[1]
Harangok száma 11
Kereszthajó homlokzatának magassága 69,95 m
Középső hajó belmagassága 43,35 m
Oldalhajó belmagassága 19,80 m
Beépített terület (kb.) 7914 m²
Ablakok felülete (kb.) 10 000 m²
Tető felülete (kb.) 12 000 m²
Beépített kő tömege (kb.) 300 000 t
Befogadóképesség 4000 fő
Éves fenntartási költség 10 millió euró

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kölner Dom című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]