Quedlinburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Quedlinburg
Schlossqlb.jpg
Quedlinburg címere
Quedlinburg címere
Quedlinburg zászlaja
Quedlinburg zászlaja
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Szász-Anhalt
Kormányzati kerület Harz
Járás Harz (2007. július 1.–)
Alapítás éve 805
Polgármester Dr. Eberhard Brecht (SPD)
Irányítószám 06484, 06485
Körzethívószám 3946
Rendszám HZ, HBS, QLB, WR
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 24 555 fő (2015. dec. 31.)
Népsűrűség 292 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 182 m
Terület 78,15 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Quedlinburg (Németország)
Quedlinburg
Quedlinburg
Pozíció Németország térképén
é. sz. 51° 47′, k. h. 11° 09′Koordináták: é. sz. 51° 47′, k. h. 11° 09′
Quedlinburg (Szász-Anhalt)
Quedlinburg
Quedlinburg
Pozíció Szász-Anhalt térképén
Elhelyezkedése Harz térképén
Elhelyezkedése Harz térképén
Quedlinburg weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Quedlinburg témájú médiaállományokat.

Quedlinburg város Németországban, Szász-Anhalt szövetségi államban található.

A Harz hegység mellett és a Bode folyó mentén fekszik.

Földrajz[szerkesztés]

Fekvése[szerkesztés]

Quedlinburg a Harzvorland északi részén fekszik 123 méter magasan. A város nagyobbik része a Bode-folyótól nyugatra fekszik.

Éghajlat[szerkesztés]

Klímadiagramm[1]

A városban az évi középhőmérséklet 8,8 °C. A legmelegebb hónapok a július és az augusztus (17,5 °C), a leghidegebb hónapok a január és a február (0,2 °C). A legtöbb csapadék júniusban esik (57 mm), míg februárban nem éri el a 23 mm-t.[2]

Címer és zászló[szerkesztés]

Quedlinburg címere egy arany színű pajzs, amelyen egy jobbra forduló fekete sas áll. A sas lábai pirosak. A mellkasán egy piros pajzs található, amelyen egy ezüst színű vár áll. A sas először 1460-ban szerepelt a címeren.

A zászló színei fekete-sárga.[3]

Történelem[szerkesztés]

Az első telepesek a kőkorban érkeztek ide. 2005-ben két kilométerre a várostól északnyugatra egy őskori temetőt találtak.[4]

A 8. század végén említenek településeket először a források a város környékéről: Marsleben, Groß Orden, Ballersleben, Ditfurt és Weddersleben.

A város neve először I. Henrich frank király egyik okmányában szerepelt: villa quae dicitur Quitilingaburg. Ez az okmány 922. április 22-én kelt. I. Henrichet ide temették 936-ban. 937-ben itt osztották fel az országot 2 érsekségre és 8 püspökségre. Nagy Ottót megkoronázzák itt és 973-ban is itt temetik el. 941-ben gyilkossági kísérletet követtek el ellene. 966-ban Ottó lánya, Mathilde lett a város hercegnője. Két évvel később 968. március 14-én meghalt a nagyanyja és I. Henrich mellé temették.

III. Ottó a városban nevelte nagybátyja Heinrich der Zänker.[5]

994-ben III. Ottó vásártartási, pénzverési és vámbeszedési jogokat adományozott az apátságnak, ahol nagynénje, Mathilde is élt.

Quedlinburg 1647-ben

A következő 4 évszázadban Quedlinburg gazdasága virágzott. 1336-ban konfliktus támadt a gróf és a püspök között.

A 18. és 19. század folyamán ismét virágzásnak indult a város. A cukorgyártás lett a legfontosabb ágazat. A legelső gyárat 1834-ben Christian Hanewald gróf alapította. 1815 és 1938 között Quedlinburg helyőrségi város volt.

Az első világháború alatt 17 ezer háborús fogoly dolgozott a gazdaságban, ugyanis a várostól északkeletre egy fogolytábor működött. Ezt a tábort 1914 szeptemberében építették és orosz hadifoglyokat tartottak itt. 1922-ben bontották el. Ekkor ünnepelte a város 1000 éves fennállását.

1926-ban árvíz pusztított a városban. Az összes híd és több út is megrongálódott.[6]

A náci uralom alatt 1936-ban megemlékeztek I. Henrich király haláláról. Heinrich Himmler magát a király reinkarnációjának képzelte. A templomot és a kriptát az SS elfoglalta. Minden év július 2-án a propaganda miatt megemlékeztek a hallott király maradványai mellett.[7]

A kristályéjszaka után a bolttulajdonos Sommerfeld megmutatta a kirakatban a náciknak az első világháborúban szerzett vaskeresztjét, ill. egy szöveget helyezett ki: "A haza elismerése neked!".[8] Ezzel tiltakozott az éjszaka elkövetett betörés ellen. Nem sokkal később elkezdődött a zsidók megpróbáltatásainak az időszaka.

Politika[szerkesztés]

Polgármesterek[szerkesztés]

  • 1800–1837 Johann August Donndorf
  • 1838–1848 Wilhelm Ferdinand Schiller
  • 1848–1859 Georg Drönewolf
  • 1860–1890 Gustav Brecht,
  • 1890–1895 Gustav Brecht
  • 1891–1918 Wilhelm Severin
  • 1895–1924 Ernst Bansi
  • 1918–1945 Hermann Boisly
  • 1924–1933 Rudolf Drache
  • 1933–1934 Adolf Sperling
  • 1934–1945 Karl Selig
  • 1945 Robert Dietzel
  • 1945 Falz
  • 1945 Hans Simmon
  • 1945 Hermann Boisly
  • 1945 Egon Mahlow
  • 1946 Kietz Fritz,
  • 1946–1950 Heinz Jäger
  • 1951 Gerhard Enger
  • 1952–1956 Arno Böhme
  • 1955–1984 Erwin Prezewowski
  • 1956–1960 Edgar Dietzel
  • 1960–1963 Großmann, Walter
  • 1963–1982 Edgar Dietzel
  • 1982–1990 Rainhard Lukowitz
  • 1990–1994 Rudolf Röhricht
  • 1994–2001 Rudolf Röhricht
  • 2001-2015 Eberhard Brecht
  • 2015 óta Frank Ruch

Városi tanács[szerkesztés]

Quedlinburgi városi tanács összetétele

A városi tanács a 13. században csak 12 főből állt, később viszont megemelték 36 főre. A várost 2 polgármester irányította, amelyek az ó és az újvárosból kerültek ki. A 19. századig 3 óvárosi és 3 újvárosi polgármester váltotta egymást.

A városi tanácsot 5 évre választják. 2001. május 6-án 56,6%-ban Eberhard Brechtet választották meg a város első emberévé.

Az legutolsó választás 2004. június 13-án volt.[9] A Kereszténydemokraták (CDU) 8 helyet, a szociáldemokraták 6 helyet, A balosok 7 helyet, a Quedlinburgi Szabad Választóközösség 6 helyet, a Német Szabaddemokrata Párt 5 helyet, a Szövetség ’90/Zöldek 2 helyet és a Nemzeti demokraták 1 helyet szereztek a tanácsban.

Vallás[szerkesztés]

Quedlinburgban 5 protestáns közösség él. A város lakosságának 15-20%-a az evangélikus egyház tagja, 5%-a a katolikus egyházé. További keresztény közösségek: Ádventisták, baptisták, újapostolok közössége és ókatolikusok.

Egészségügy[szerkesztés]

A Dorothea Christiane Erxleben klinika a város keleti részében található. Az 1907-ben épített kórház az 1990-es években gyakorlókórházzá lett átépítve. 481 állandó és 50 mozgatható ágy található itt. Évente a kórházban 20 ezer járó és 20 ezer fekvőbeteget látnak el.[10]

Lakosság[szerkesztés]

Quedlinburgban hosszú ideig a lakosság száma 8000 és 10000 között mozog. Az 1950-es években az iparosodásnak köszönhetően 35000 fő körül mozgott a lakosság.

Év Lakosság
1786 8 382
1807 10 476
1820 11 507
1830 12 001
1840 13 431
1852 13 886
1861 14 835
1871 16 800
1880 18 437
1890 20 761
Év[11] Lakosság
1900 23 378
1910 27 233
1919 28 190
1939. május 17. 30 320
1946. október 29. 35 142
1950 35 555
1955 33 125
1960 30 965
1965 30 840
1970 30 829
Év Lakosság
1975 29 711
1980 28 585
1985 29 394
1988 28 790
1990. október 10. 28 663
1992 27 242
1993 26 853
1994 26 181
1995 25 844
1998 24 776
Év Lakosság
1999 24 559
2000 24 114
2001 23 901
2002 23 620
2003 23 216
2004 22 842
2005 22 607
2006 22 185

Lakosságelőrejelzés[szerkesztés]

A demográfiai visszaesés közel 14%-os lesz.

Dátum 2003 2005 2010 2015 2020
Lakosság 23 216 22 631 21 447 20 627 19 935

Korösszetétel[szerkesztés]

2005. december 31-i korösszetétel.[12]

Korosztály 0 - 16 16 - 18 18 - 25 25 - 35 35 - 45 45 - 60 69 év felett Összesen
Lakosság 2 657 603 2 052 2 366 3 454 4 850 6 625 22 607
Százalékban 11,8 2,7 9,1 10,5 15,3 21,5 29,3 100,0

Közlekedés[szerkesztés]

Quedlinburg közlekedése

Autópályák[szerkesztés]

A város a 79-es és a 6-os közlekedési folyosó csomópontjában található. Jelenleg építik a B 6n-es közlekedési folyosót. Az A 14-es autópálya 40 km-re keletre, az A 395-ös autópálya 44 km-re nyugatra, az A 2-es autópálya 50 kilométerre északra és az A 7-es autópálya 75 km-re nyugra található a várostól.

Vasút[szerkesztés]

1863-ban építették fel a város vasútállomását. 2006-ban adták át a Quedlinburg és Gernrode közötti vonalat.

Qeudlinburgból indul a Harz-Berlin-expressz és a Harz-Elba-expressz is.

Légi közlekedés[szerkesztés]

Az 1920-as években a várostól két kilométerre délre egy repteret építettek, amit az 1930-as években katonai célokra használtak. Az NDK alatt orosz katonai bázis volt.

2006. szeptember 1-jén nyitották meg a Magdeburg-Cochstedt repteret, amely a várostól 22 km-re északkeletre található. További repterek találhatók a várostól 90 km-re délkeletre (Lipcse/Halle Reptér), ill. 120 km-re északnyugatra (Hannover Reptér).

Turizmus[szerkesztés]

A turizmus Quedlinburg húzóágazata. A városban 20 panzió, 18 hotel és 1 ifjúsági szállás található. Az itt töltött éjszakák száma szezontól függ; főleg húsvétkor, karácsonykor ill. a nyári időszakban keresik fel Quedlinburgot.

1994 óta a város déli részén egy turistaösvényt építettek ki, amely a Romanik-utca elnevezést kapta. Ezen az utcán több emlékmű található.

Média[szerkesztés]

A városban jelenik meg a Mitteldeutsche Zeitung. Ezenkívül a SuperSonntag, a Wochenspiegel és a Harzer Kreisblatt is helyi újság.

A városban működik a Mitteldeutsche Rundfunk (MDR) rádióadó. A helyi televíziótársaság neve: Regionalfernsehens Harz (RFH).

Irodalom[szerkesztés]

A várost és környékét mutatja be Theodor Fontane Cécile című regénye, amely 1887-ben íródott. További művek:

  • Gerhard Beutel: Der Stadthauptmann von Quedlinburg (Berlin 1972)
  • Helga Glaesener: Du süße sanfte Mörderin (München 2000)
  • Christian Amling: Quitilinga History Land (2005) és Odins Fluch. Ein neuer Fall für Irenäus Moll (2006).

Filmművészet[szerkesztés]

A városban forgattak ill. a városról több filmet és készítettek.

A város szülöttei[szerkesztés]

Testvértelepülések[szerkesztés]

Irodalomjegyzék[szerkesztés]

[13]

  • Adolf Brinkmann: Beschreibende Darstellung der älteren Bau- und Kunstdenkmäler des Kreises Stadt Quedlinburg, 1 u. 2, Berlin 1922 u. 1923.
  • Denkmalverzeichnis Sachsen Anhalt Band 7.1.: Landkreis Quedlinburg Stadt Quedlinburg, erarbeitet von Falko Grubitzsch et al., Halle/Saale, 1998, ISBN 3-910147-67-4
  • Angela Pfotenhauer, Elmar Lixenfeld: Quedlinburg. Welterbe, Monumente-Edition, Monumente-Publikation der Deutschen Stiftung Denkmalschutz, Bonn 2004, ISBN 3-936942-45-5 oder ISBN 3-936942-46-3
  • Johann Heinrich Fritsch: Geschichte des vormaligen Reichsstifts und der Stadt Quedlinburg, Quedlinburg, 1828 (Band 1 und 2).
  • Selmar Kleemann: Kulturgeschichtliche Bilder aus Quedlinburgs Vergangenheit, Quedlinburg, 1922.
  • Hermann Lorenz: Werdegang von Stadt und Stift Quedlinburg, Quedlinburg, 1922.
  • Harald Meller (Hrsg.): Archäologie XXL. Archäologie an der B 6n im Landkreis Quedlinburg. Halle/Saale 2006. (= Archäologie in Sachsen-Anhalt Sonderband 4) ISBN 3-910010-99-7
  • Klaus Militzer, Peter Przybilla: Stadtentstehung, Bürgertum und Rat. Halberstadt und Quedlinburg bis zur Mitte des 14. Jahrhunderts. Göttingen 1980. ISBN 3-525-35380-4
  • Hans-Hartmut Schauer: Das städtebauliche Denkmal Quedlinburg und seine Fachwerkbauten. Berlin 1990, ISBN 3-345-00233-7
  • Hans-Hartmut Schauer: Quedlinburg Fachwerkstadt Weltkulturerbe. Berlin, 1999, ISBN 3-345-00676-6

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Deutscher Wetterdienst, Normalperiode 1961–1990
  2. Niederschlag: Monatswerte 1951-80 Region Braunschweig Ostfalen
  3. Hauptsatzung der Stadt Quedlinburg
  4. Hanfried Schmidt: Das Frühneolithikum. In: Harald Meller (Hrsg.): Archäologie XXL. Archäologie an der B 6n im Landkreis Quedlinburg. Halle/Saale 2006, S. 65-69.
  5. Vgl. Ulrich Reuling: Quedlinburg: Königspfalz – Reichsstift – Markt. In: Deutsche Königspfalzen. Beiträge zu ihrer historischen und archäologischen Erforschung 4, hg. von Lutz Fenske, Göttingen 1996, S. 184-247
  6. Das Bode-Hochwasser Silvester 1925 in Quedlinburg: Festschrift zur Einweihung der Bahnhofsbrücke am 27. November 1926. Hrsg. v. Magistrat der Stadt Quedlinburg 1926.
  7. Kirsch, Jahn-Holger: „Wir leben im Zeitalter der endgültigen Auseinandersetzung mit dem Christentum“ Nationalsozialistische Projekte für Kirchenumbauten in Enger, Quedlinburg und Braunschweig. In: Widukind. Forschungen zu einem Mythos. Hg. von Stefan Brakensiek. Bielefeld 1997, S. 33-95; Tim Lorentzen: Ideologische Usurpation: die nationalsozialistische Umgestaltung der Stiftskirchen zu Braunschweig und Quedlinburg als Zeichenhandlung. Wolfenbüttel 2005.
  8. Horst Müller: Die Judenverfolgung. In: Uwe Gerig (Hg.): Quedlinburg Geschichten aus dem vergangenen Jahrhundert. Quedlinburg 2000, S. 86-88.
  9. Stat. Landesamt Sachsen-Anhalt
  10. Vgl. Seite des Klinikums und Stefan Wolter: Für die Kranken ist das Beste gerade gut genug: Klinikum Dorothea Christiane Erxleben gGmbH 100 Jahre Standort Ditfurter Weg. Quedlinburg 2007.
  11. Michael Rademacher: Deutsche Verwaltungsgeschichte 1871-1990.
  12. Stat. Landesamt Sachsen.Anhalt
  13. Vgl. Brigitte Schröder/Heinz Stoob: Bibliografie zur deutschen historischen Städteforschung Band 1. Köln 1986, S. 352-354, Nr. 4359-81.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Quedlinburg témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés]