Baloldali Párt (Németország)
| Baloldali Párt (Die Linke) | |
.svg) | |
| Mottó: Sozial. Gerecht. Für alle. (Társadalom. Igazság. Mindenkinek.) | |
| Adatok | |
| Elnök |
|
| Frakcióvezető | Heidi Reichinnek Sören Pellmann |
| Alapítva | 2005. július 17. (mint Baloldali Párt.PDS). |
| Elődpárt | PDS WASG |
| Székház | Karl-Liebknecht-Haus Kleine Alexanderstraße 28 D-10178 Berlin |
| Ifjúsági tagozat | linksjugend solid |
| Ideológia | demokratikus szocializmus baloldali populizmus antikapitalizmus antiimperializmus |
| Politikai elhelyezkedés | szélsőbaloldal |
| Parlamenti jelenlét | 1990 óta |
| Európai párt | Európai Baloldal Pártja |
| EP-frakció | Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) |
| Hivatalos színei | vörös |
| Németország politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baloldali Párt (Die Linke) témájú médiaállományokat. | |
A Baloldali Párt (németül Die Linke) politikai párt Németországban. A volt NDK területén jelentős Demokratikus Szocializmus Pártja (Partei des Demokratischen Sozialismus, PDS) nevű posztkommunista párt és a volt Nyugat-Németországban aprócska Munka és Szociális Igazság Párt (WASG) egyesüléséből jött létre 2007-ben.
Politikai programja
[szerkesztés]A párt szinte teljesen ugyanazon az állásponton van, mint a Francia Kommunista Párt, és előfordult, hogy a kommunista és munkáspártok találkozójára is meghívták (de nem ment el, feltehetően az olyan antidemokratikus pártok jelenléte miatt, mint például az (Észak-)Koreai Munkapárt).
A pártban az utóbbi években nagymértékben megerősödött az eurokommunista frakció.
A Baloldali Párt a progresszivizmus képviselője is. Az azonos neműek házasságának legalizálását támogatja, és bármiféle általa homofóbnak tekintett diszkriminációt ellenez (mint például az örökbefogadás megtagadása azonos nemű párok esetében). A párt keretén belül egy olyan frakció is működik, amely kifejezetten a homoszexuálisok és a transzszexuálisok jogait védi. A nők és a férfiak közötti egyenlőségre is nagy hangsúlyt fektet; a pártban nagy arányban képviseltetik magukat a nők.
A Baloldali Párt védi a bevándorlók jogait, és a rasszizmus, idegengyűlölet, nemzetiszocializmus, sovinizmus és a felsőbbrendűségi alapon elkövetett diszkrimináció ellen folyamatosan fellép.
Története
[szerkesztés]
 |
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
 |
A Baloldali Párt a totalitárius Német Demokratikus Köztársaság állampártja, az 1990-ben átalakult Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) jogi örököse. A párt számtalanszor elhatárolódott a régi kelet-német és egyéb totalitárius rendszerektől.
A PDS 1990 és 2005 közt a baloldali „keleti párt” volt: a volt Nyugat-Németországban alig szavaztak rá, a volt NDK-ban viszont rendre 15-25%-os eredményeket ért el és az öt keletnémet tagállam közül kettőben koalíciós kormányra lépett az SPD-vel.
Az áttörés 2005-ben következett be. A PDS új nevet kapott, választási szövetségre lépett a nyugatnémet alapítású Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG) és szövetségi szinten a szavazatok 8,7%-át szerezte meg a szeptemberben tartott választásokon (több mint a dupláját 2002-es 4%-os eredményének). Az új név a Baloldali Párt.PDS (Die Linkspartei.PDS, röviden: Die Linke.PDS) lett, amely a változást jelképezte.
Európai szinten a PDS alapítója volt az Európai Baloldal nevű pártszövetségnek és a Baloldali Párt.PDS lett a legnagyobb párt az Európai Parlament Európai Egyesült Baloldal/Északi Zöld Baloldal frakciójában.
2007. június 16-án a Baloldali Párt.PDS egyesült a Munka és Szociális Igazság Párttal (WASG). Ezzel létrejött a „A baloldal” (Die Linke). A pártkoalíció áttörést eredményezett a baloldal számára. A szövetségi kormány népszerűtlen, a szociális ellátásokat lefaragó politikája miatt a nyugatnémet közvélemény is balra tolódott. A Baloldal sikeresen igyekezett megszólítani a konzervatívokkal együtt kormányzó szociáldemokratáktól elpártoló szavazókat. A 2008-as alsó-szászországi, hesseni és hamburgi választásokon először jutott képviselethez nyugati tartományok törvényhozásaiban.
2010-ben Gesine Lötzsch és Klaus Ernst lett a párt elnöke a leköszönt Lothar Bisky és Oskar Lafontaine után.[1]
2012 januárjában a Der Spiegel megírta, hogy parlamenti képviselőit az Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) figyeli titkosszolgálati módszerekkel.[2] Eközben belső viták jellemezték a pártot. A fő töréspont az SPD-vel való együttműködés kérdése lett. A párt taglétszáma csökkenni kezdett. Áprilisban lemondott Lötzsch.[3] Júniusban Katja Kipping és Bernd Riexinger személyében új elnököt választottak.[4] 2021. február 27.-én a két leköszönt társelnök helyére két új elnököt, Janine Wisslert és Susanne Hennig-Wellsowt választottak. Ugyanebben az évben a párt 4,9%-os eredményt ért el, csak három választókerületi győzelem miatt jutott be a Bundestagba. 2022. április 20.-án a párt egyik társelnöke, Susanne Hennig-Wellsow lemondott a társelnökségről, 2022 nyarán a párt tisztújítást kíván tartani.
Választási eredmények
[szerkesztés]Bundestag
[szerkesztés]| Választások | Választókerületi szavazatok száma | Pártlistás szavazatok száma | % | Megszerzett helyek száma | Kormány/Ellenzék? | Listavezető |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 2005 | 3 764 168 | 4 118 194 | 8,7 | 54 / 614
|
Ellenzék | Lothar Bisky |
| 2009 | 4 791 124 | 5 155 933 | 11,9 | 76 / 622
|
Ellenzék | Oskar Lafontaine |
| 2013 | 3 585 178 | 3 755 699 | 8,6 | 64 / 630
|
Ellenzék | Gregor Gysi |
| 2017 | 3 966 035 | 4 296 762 | 9,2 | 69 / 709
|
Ellenzék | Sahra Wagenknecht és Dietmar Bartsch |
| 2021 | 2 306 755 | 2 269 993 | 4,9 | 39 / 735
|
Ellenzék | Susanne Hennig-Wellsow és Janine Wissler |
| 2025 | 3 932 584 | 4 355 382 | 8,8 | 64 / 630
|
Ellenzék | Jan van Aken és Heidi Reichinnek |
Tartományi parlamentek
[szerkesztés]| Tartomány | Választási év | Szavazatok száma | % | Megszerzett helyek száma | Kormány/Ellenzék? |
|---|---|---|---|---|---|
| Alsó-Szászország | 2022 | 98 585 | 2,7 | 0 / 146
|
Parlamenten kívül |
| Baden-Württemberg | 2021 | 173 295 | 3,6 | 0 / 154
|
Parlamenten kívül |
| Bajorország | 2023 | 200 795 | 1,5 | 0 / 203
|
Parlamenten kívül |
| Berlin | 2023 | 184 954 | 12,2 | 22 / 147
|
Ellenzék |
| Brandenburg | 2024 | 44 692 | 3,0 | 0 / 88
|
Parlamenten kívül |
| Bréma | 2023 | 137 676 | 10,9 | 10 / 87
|
Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció |
| Észak-Rajna-Vesztfália | 2022 | 146 634 | 2,1 | 0 / 195
|
Parlamenten kívül |
| Hamburg | 2025 | 487 729 | 11,2 | 15 / 123
|
Ellenzék |
| Hessen | 2023 | 86 821 | 3,1 | 0 / 133
|
Parlamenten kívül |
| Mecklenburg-Elő-Pomeránia | 2021 | 90 865 | 9,9 | 9 / 79
|
Kormánykoalíció az SPD-vel |
| Rajna-vidék-Pfalz | 2021 | 48 210 | 2,5 | 0 / 101
|
Parlamenten kívül |
| Saar-vidék | 2022 | 11 689 | 2,6 | 0 / 51
|
Parlamenten kívül |
| Szászország | 2024 | 104 888 | 4,5 | 6 / 119
|
Ellenzék |
| Szász-Anhalt | 2021 | 116 927 | 11,0 | 12 / 97
|
Ellenzék |
| Schleswig-Holstein | 2022 | 23 035 | 1,7 | 0 / 69
|
Parlamenten kívül |
| Türingia | 2024 | 157 641 | 13,1 | 12 / 90
|
Ellenzék |
Érdekességek
[szerkesztés]- Feleknas Uca, a Baloldali Párt Európai Parlament képviselője volt a világ egyetlen választott jezidi politikusa, mielőtt 2005-ben három másikat az iraki parlamentbe nem választottak.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]- Pártok Németországban
- sajtóterméke a Neues Deutschland
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Új vezetők a német baloldalon Archiválva 2010. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben – Népszava, 2010. május 15.
- ↑ Titkosszolgálati módszereket is alkalmaznak baloldali politikusokkal szemben Archiválva 2012. február 4-i dátummal a Wayback Machine-ben – Népszava, 2012. január 30.
- ↑ Újabb lemondás Németországban[halott link] – Zalai Hírlap, 2012. április. 11.
- ↑ Új társelnököket választott a német ellenzéki Baloldal[halott link] – Híradó.hu, 2012. június 3.
Angol nyelvű irodalom
[szerkesztés]- Thompson, Peter (2005): The Crisis of the German Left. The PDS, Stalinism and the Global Economy Berghahn Books, New York and Oxford. ISBN 1-57181-543-0
- Oswald, Franz (2002): The Party That Came Out of the Cold War : The Party of Democratic Socialism in United Germany. Praeger Publishers. ISBN 0-275-97731-5
- Hough, Dan (2001): The Fall and Rise of the PDS in Eastern Germany (1st ed.). The University of Birmingham Press. ISBN 1-902459-14-8
További információk
[szerkesztés]
- Honlapjuk (németül)
- A párt Bundestag-honlapja a képviselők bemutatásával (németül)
- Baloldali Párt hírújság (angolul)
- 2005-ös platformjuk (angolul)
