II. Henrik bajor herceg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Henrik
Henrik herceg frank viseletben(a Niedermünsteri Törvénykönyv miniatúrája)
Henrik herceg frank viseletben
(a Niedermünsteri Törvénykönyv miniatúrája)

Bajor és karintiai herceg
Uralkodási ideje
973976, 985995 bajor herceg
989995 karintiai herceg
Életrajzi adatok
Született 951 (?)
Elhunyt 995. augusztus 28.
Gandersheim
Nyughelye Gandersheim Stiftskirche
Házastársa Gizella, III. Rudolf burgundi uralkodó nővére
Gyermekei II. Henrik császár
Brun augsburgi püspök
Gizella magyar királyné
Édesapja I. Henrik bajor herceg
Édesanyja Bajor Judit
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Henrik témájú médiaállományokat.

II. Henrik - ragadványnevén Civakodó Henrik, németül: Heinrich der Zänker - (951995. augusztus 28.), bajor herceg 973976 és 985995 között, karintiai herceg 989995 között, német ellenkirály I. Ottóval szemben.

Élete[szerkesztés]

I. Henrik bajor herceg és Luitpolding Judit fia, II. Ottó német-római császár császár unokatestvére. A „Civakodó” jelzőt csak az újkorban kapta.

A Liudolfingek felkelésének 953-as leverése után Henrik már fiatal korában megkapta a hercegi címet. Kormányzása anyja, Judit, valamint a freisingi püspök, Ábrahám felügyelete alatt zajlott 955-től. 967-ben, 16 éves korában vehette át a bajor és a karintiai hercegség korményzását.[1]

I. Ottó német-római császár halála (973) után 974-ben Henrik a II. Ottó elleni összeeskövés vezéralakja volt, melyben II. Boleszláv cseh, és I. Mieszko lengyel fejedelmek is csatlakoztak, akárcsak a Luitpolding család megmaradt tagjai. Az összeesküvés lelepleződése után Henriket a király fogságba vetette, melyből a herceg 976-ban megszökött. Az ezt követő harcokból Ottó király került ki győztesen, aki 976-ban meghódította a bajor területeket. A király letette a herceget, és leválasztotta Bajorországról - többek között - Karintiát is. A keleti őrgrófság, az Ostmark a Babenberg család kezére került.

Henrik herceg folytatta a harcokat Ottó király ellen I. Henrik augsburgi püspökkel és Karintiai Henrikkel az oldalán. A 977-ben folytatódó harcok javarészt Passau térségében zajlottak.

A harcokat azonban II. Henrik elvesztette, és Folkmar utrechti püspök felügyelete alá került. Csak II. Ottó halála után szabadult. Szabadulása után megpróbálta visszaszerezni birtokait a még gyermek III. Ottóval szemben. 984-ben támogatói német királynak kiáltották ki.

Henrik egyidejűleg harcokat folytatott a bajor hercegi székbe ültetett Luitpolding III. Henrikkel. A harcokat a 985-ös frankfurti birodalmi gyűlés zárta le, melyen III. Henrik lemondott a bajor hercegi címet illető követeléseiről.

III. Henrik halála után II. Henrik visszakapta Karintiai területeit, utolsó éveit "Civakodó" Henrik azonban azzal töltötte, hogy saját területeit fejlessze, így került sor 995-ben a ranshofeni törvények kiadására. Henrik ezenkívül egy egyházi reformot is sürgetett.

II. Henrik földi maradványai Gandersheim templomában nyugszanak.

Forrás[szerkesztés]

  1. Györffy György. 7 / Géza külpolitikája., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2 

Külső hivatkozások[szerkesztés]



Előző uralkodó:
I. Henrik
Bajorország hercege
955976
Bayern Wappen.svg
Következő uralkodó:
I. Ottó
Előző uralkodó:
III. Henrik
Bajorország hercege
985995
Bayern Wappen.svg
Következő uralkodó:
IV. Henrik
Előző uralkodó:
I. (Karintiai) Henrik
Karintia hercege
989995
Kaernten shield CoA.svg
Következő uralkodó:
III. Henrik