Múzeum-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A berlini Múzeum-sziget
Világörökség
A Bode Múzeum a Múzeum-sziget csúcsán
A Bode Múzeum a Múzeum-sziget csúcsán
Adatok
Ország Németország
Világörökség-azonosító 896
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV
Felvétel éve 1999
Elhelyezkedése
Múzeum-sziget (Berlin)
Múzeum-sziget
Múzeum-sziget
Pozíció Berlin térképén
é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′Koordináták: é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Múzeum-sziget témájú médiaállományokat.
A Múzeum-sziget térképe
Látkép a tévétoronyból, az előtérben a Múzeum-szigettel
A Múzeum-sziget a Pergamon- és Bode-múzeumokkal

A berlini Múzeum-sziget (németül Museumsinsel) a Spree folyó szigetének északi részének a neve Berlin központjában. A legfontosabb berlini múzeumok közül öt itt jött létre és a terület ma is Berlin egyik leglátogatottabb nevezetessége. 1999 óta a Múzeum-sziget a Világörökség része.

Története[szerkesztés]

A Spree-sziget északi része a középkorban mocsaras liget volt. Míg a déli, valamivel magasabban fekvő részen már a 13. században létrejött Cölln város, az északi részt sokkal később kezdték hasznosítani a berlini városi kastély (Berliner Stadtschloss) kertjeként. A 17. században a Spree bal oldali ágának szabályozásával jött létre a mai Kupfergraben, amellyel a sziget északi részét csapolták le. A Spree és a Kupfergraben között jött létre területen létesült a Lustgarten nevű park.

1797-ben II. Frigyes Vilmos porosz király felkarolta Alois Hirt régész és művészettörténész javaslatát, hogy építsenek múzeumot az antik és újkori műkincsek kiállítására. 1810-ben III. Frigyes Vilmos rendeletet hozott egy nyilvános műgyűjtemény kialakítására. Karl Friedrich Schinkel 1822-ben mutatta be az új épület terveit, amelyek következtében a Spree-sziget északi része teljesen átrendeződött. Schinkel beépítési terve a múzeum mellett több híd építését is tartalmazta, ezenkívül előirányozta a Kupfergraben kiegyenesítését. A múzeumalapítási bizottság vezetésével Wilhelm von Humboldtot bízták meg.

A Múzeum-sziget első épületeként a ma Altes Museumnak (Régi Múzeum) nevezett a porosz királyi múzeum jött létre 1830-ban; ez volt Poroszország egyetlen nyilvános múzeuma. 1855-ben nyílt meg a Neues Museum, ezt 1876-ban a Régi Nemzeti Galéria követte. 1904-ben avatták fel a Frigyes Császár Múzeumot, amelyet 1956-ban Wilhelm von Bode művészettörténészről Bode Múzeumnak neveztek el. A Pergamonmuseum 1930-ban épült.

Az 1870-es évek vége felé a terület egészére általánossá vált a Múzeum-sziget elnevezés. 1880-ban a múzeumigazgatók konferenciája azt a határozatot hozta, hogy a jövőben a Múzeum-szigetre csakis a magasművészetet fogadják be, ami akkoriban az európai és közel-keleti művészetre korlátozódott.

A második világháború során a múzeumok több mint 70%-ban elpusztultak a bombázások és harcok során. Az 1950-ben elkezdődött újjáépítés nem vonatkozott a legsúlyosabban károsodott Neues Museumra. Az Új Múzeum szégyenfoltnak nevezett romját eleinte lebontásra szánták, de ez nem történt meg, mivel a raktárnak használt ép helyiségeit nem tudták volna pótolni. 1986-ban megkezdték a felújítási munkálatok előkészítését. 1989 előtt tervezték ugyan a Múzeum-sziget teljes felújítását, de a hatalmas költségek miatt el sem kezdték.

A német újraegyesítés után az 1990-es évek végén kezdődött el a Múzeum-sziget átfogó szanálása. 1999-ben a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány tanácsa elindította a Masterplan Museumsinsel projektet, amely előirányozza az épületek szanálását, a múzeumegyüttes építészeti összekötését és az 1989 előtt szétosztott gyűjtemények újrarendezését.

Az épületek elhelyezkedése[szerkesztés]

A Múzeum-sziget északi csúcsát a Monbijou-híd keresztezi, amely a szigetet köti össze a Spree mindkét partjával. A gépkocsiforgalom elől lezárt hídon lehet megközelíteni a Bode Múzeum bejáratát. A Bode Múzeum háromszögletű neobarokk épületének kupolája uralja a sziget északi részét.

A Bode Múzeumtól délre a berlini S-Bahn sínjei haladnak át a szigeten, és elválasztják a Bode Múzeumot a Pergamonmuseumtól. A Múzeum-szigetnek ez a legújabb épülete Németországon kívül is nevezetes az ókori monumentális építményeiről, köztük a névadó Pergamon-oltárról. A bejáratot az épület három szárnya által közrezárt tér képezi, amely egy gyaloghídon át az Am Kupfergraben utcáról is megközelíthető.

A Pergamon Múzeumtól délre egyik oldalon a Neues Museum, másik oldalon a Régi Nemzeti Galéria (Alte Nationalgalerie) található, mely utóbbi antik templomot formáz. A bejárat előtt IV. Frigyes Vilmos porosz király lovasszobra tornyosul. A Régi Nemzeti Galéria bejárata előtt egy szobrokkal díszített tér található, amelyet déli és keleti irányban a Spree felől dór stílusú oszlopsor határol. A téren nyaranta szabadtéri vetítéseket és koncerteket rendeznek.

A Neues Museumtól és a Régi Nemzeti Galériától délre a Bodestraße szeli át a szigetet, amely gyalogosan a Spree nyugati ágán átívelő hídon közelíthető meg. A Spree keleti ágán a Frigyes hídon gépjárművel is lehet közlekedni. Ettől az utcától délre helyezkedik el az Altes Museum, a Lustgarten és a berlini dóm.

A berlini dómtól északra a Régi Nemzeti Galériával szemközt nyári estéken a madárbarátok egy különleges színjátékot figyelhetnek meg, amikor tízezernyi seregély egyszerre repül éjszakai szállására, az ott található gesztenyeliget fáira.

A múzeumok[szerkesztés]

A szigeten található öt múzeum a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány része. A múzeumépületek elsősorban régészeti gyűjteményeknek és 19. századi műalkotásoknak adnak szállást. A német újraegyesítést követően elkezdődött a kelet és nyugat között megosztott gyűjtemények összerendezése. A Masterplan Museumsinsel projekt keretében kerül sor az összes múzeum gyűjteményeinek átrendezésére és közös bemutatására. Új központi bejárati épületet terveznek a sziget egészének, ahol egyúttal tájékoztató központ, kávézó, boltok, vendéglők és rendezvénytermek is helyet kapnak. A múzeumok legtöbbjét részben a föld alatt vezetett gyalogsétány köti majd össze.[1]

A Régi Múzeum főépületében található az antik gyűjtemény egy része, a görög kultúrából származó szobrokkal, fegyverekkel, aranyékszerekkel és ezüst tárgyakkal. 2005 augusztusa és 2009 között itt volt az Egyiptomi Múzeum gyűjteménye is, amely előzőleg Charlottenburgban volt.

A Neues Museum hosszú felújítás után 2009. október 16-án nyílt meg. Azóta itt látható Egyiptomi Múzeum és Papíruszgyűjtemény gyűjteménye, köztük Nofertiti híres mellszobrával és más Ehnaton korából származó műtárgyakkal. Ehhez csatlakozik még a kőkorszakból és későbbi korokból származó gyűjtemény egy része is.

A Pergamonmuseum három szárnyában építészeti műemlékek, valamint az ókori gyűjtemény görög és római szobrai, illetve az Előázsiai Múzeum 6000 évet átfogó műgyűjteménye, az Iszlám Művészet Múzeuma kaptak helyet. A Pergamon Múzeumban felállított Pergamon-oltár, milétoszi piackapu, illetve babiloni Istár-kapu világszerte ismertek.

A Régi Nemzeti Galéria gyűjteménye 19. századi szobrokat és festményeket tartalmaz Caspar David Friedrichtől kezdve a francia impresszonistákon át a Rómában alkotó nazarénusokig.

A 2006-ban újra megnyitott Bode Múzeumban található Bizánci Művészet Múzeuma a 3. századtól a 19. századig tartalmaz anyagokat, a szoborgyűjteményben a korai középkortól 18. századi terjedő időszak olasz és német alkotásai kaptak helyet. Ugyanitt az Éremkabinetben Kr. e. 7. századi kisázsiai érméktől a 20. századig terjedő gyűjtemény található.

Az egyes múzeumok látogatói számának alakulása[szerkesztés]

Múzeum 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Neues Museum 293.000 1.142.000 903.000 701.000 940.000 633.000 726.000 739.000
Pergamonmuseum 1.298.000 1.093.000 1.035.000 1.305.000 1.410.000 1.260.000 995.000 750.000 739.000
Alte Nationalgalerie 240.000 313.000 364.000 305.000 312.000 350.000 339.000 454.000 340.000
Altes Museum 1.080.000 531.000 362.000 330.000 162.000 165.000 206.000 252.000 271.000
Bode Múzeum 282.000 251.000 260.000 390.000 165.000 206.000 226.000 237.000 237.000
Összesen 2.900.000 2.481.000 3.163.000 3.233.000 2.750.000 2.921.000 2.399.000 2.419.000 2.326.000


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Masterplan - régészeti sétány (német nyelven). (Hozzáférés: 2010. szeptember 7.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Carola Wedel (Hrsg.): Die Neue Museumsinsel. Der Mythos. Der Plan. Die Vision. Nicolaische Verlagsbuchhandlung, Berlin 2002, ISBN 3875844653

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Museumsinsel (Berlin) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]