Caspar David Friedrich

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Korai önarckép
Későbbi önarckép

Caspar David Friedrich (Greifswald, 1774. szeptember 5.Drezda, 1840.május 7.) a német korai romantika egyik alapítója és legjelentősebb festője Philipp Otto Runge mellett. Műveinek tárgya gyakran a természet volt, festményei azonban a tájat metafizikus-transzcendens módon ábrázolták.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Friedrich egy gyertyaöntő és szappanfőző kézműves családjában, a tíz gyermek között hatodikként született 1774-ben az akkoriban (1630 és 1815 között) Svédországhoz tartozó kisvárosban. Szülei a mecklenburgi Neubrandenburg városából származtak. Friedrich egész életében megőrizte svéd állampolgárságát. Hét éves korában elvesztette édesanyját. 13 éves korában korcsolyázás közben beszakadt alatta a jég és egyik öccse a kimentése során meghalt. További négy testvére betegségekben hunyt el.

1790-ben kezdett el rajzot tanulni szülővárosában Johann Gottfried Quistorptól, aki átültette tanítványába a szülőföld szépsége iránti lelkesedését.

Tanulmányait 1794-től a koppenhágai akadémián folytatta, amely akkoriban nemzetközileg is kiemelkedő intézménynek számított. 1798-ban Drezdába költözött, és az ottani akadémián tanult festészetet.

Friedrich a szabad művészek első generációjához tartozott, akik már nem nagyúri támogatóik kegyéből, hanem műveik eladásából éltek meg. Baráti köréhez tartozott Philipp Otto Runge, Gerhard von Kügelgen, Ferdinand Hartmann, Georg Friedrich Kersting, Johann Emmanuel Bremer, Louise Seidler és a norvég Johan Christian Dahl festők csakúgy, mint Christian Gottlieb Kühn szobrász, Ludwig Tieck költő, Gotthilf Heinrich von Schubert (1780–1860) filozófus és természettudós, Heinrich von Kleist költő és az ellentmondásos Ernst Moritz Arndt író, aki Napóleon ellen mozgósította a német társadalmat, de patriotizmusa mellett erősen nacionalista és antiszemita nézeteket vallott. A német romantikus festészet legnagyobb alakja.

1818-ban feleségül vette a 25 éves Christiane Caroline Bommert, akitől három gyermeke született. Fiát az akkor uralkodó svéd király után Gustav Adolfnak kereszteltette.

1835-ben szélütés miatt abba kellett hagynia a festést. 65 éves korában halt meg 1840-ben, a drezdai Trinitatis temetőben nyugszik.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Friedrich művészi világára nagy hatást gyakoroltak politikai nézetei. A német hazafiság akkoriban nagy fellendülésen ment keresztül, a napóleoni háborúk nyomán a német egység gondolata egyre erősebb gyökeret vert a társadalomban. Festményeinek alakjai pl. nemzeti viseletet hordanak, ami akkoriban a francia elnyomással szembeni ellenállás jelképe volt. Hazafiasságával ugyanakkor össze tudta egyeztetni pomerániai lokálpatrióta, valamint svéd-barát érzelmeit is.

Művészetének másik forrása személyiségében rejlik: tipikusan romantikus, melankolikus, a világtól elzárkózó, a természethez kötődő, vallásos lelki alkatú volt. Gyakran foglalkoztatták a lét, a születés, az elmúlás filozófiai kérdései, és ezek nagy szerepet kaptak festményein is.

Természetábrázolása részleteiben valósághű volt, azonban kompozíciójának egésze már sokkal többet mondott, mint a részletek összessége. Vallásos érzelmei a korában uralkodó protestantizmussal szemben egyfajta panteizmus felé fordultak, a természetben pogány isteni erőt látott.

Szimbolikájában a gyakran alkalmazott lila szín a melankólia jele, különösen a képek alját jellemző sötét árnyalatokkal együtt. Sok képén megjelennek az életút állomásai, a születésre és az elmúlásra utaló szimbólumok. Képeinek személyei általában rendezett, jó minőségű öltözetben, szilárd alapokon, köveken állnak, ami a hitet, magabiztosságot jelképezi. A lucfenyő az öröklétet, hó az elmúlást, a halált idézi meg.

Friedrich festményei tengert, hegyeket, fákat, napot és a holdat ábrázolnak. Az előtérben gyakran látható egy vagy két, háttal álló staffzsalak (mellékalak). Olyan érzésünk támad, mintha belépnénk a festménybe, hiszen mi, nézők éppúgy a táj szemlélői vagyunk, mint ők.Festményei többnyire a valóságos látványból kiinduló, de mégis misztikusnak látszódó tájakat ábrázol. Jacques-Louis David így írt Friedrichről : „Vele vonult be a tragédia a tájképfestészetbe.” Az álomképszerű jelenetek és jelképes tartalmú formák festői megjelenítése nagy hatással volt a szimbolizmus festőire, és különösen a norvég Munch expresszionista stílusára. A festmények stílusát a mondanivalót hangsúlyozó, tökéletes kompozíció, és az aprólékosan megfestett részletek jellemzik.

Képeinek kompozíciója során ezek és más jelképek rendkívül fontos szerepet kapnak, a tájképek is szinte egy-egy történetet mondanak el szimbolikájuk révén.

Mottója: „A festőnek nemcsak azt kell festenie, amit maga előtt lát, hanem azt is, amit magában lát. Ha azonban semmit sem lát magában, akkor hagyja abba annak festését is, amit maga előtt lát.”

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életében sikeres festő volt, de betegsége után, halálára csaknem elfelejtették. A századfordulón fedezte fel őt újra Andreas Aubert norvég művészettörténész és a szimbolisták. Max Ernst és más szürrealisták a saját előfutárukat találták meg benne.

A németországi nácizmus idején hazájában megnőtt a népszerűsége, ami viszont később ahhoz vezetett, hogy külföldön nacionalista festőnek könyvelték el.

Mára nemzetközileg igen elismert a munkássága. 1972-ben Londonban és 1974-ben Hamburgban jelentős nemzetközi kiállításokon mutatták be festészetét.

Magyarországon a 90-es évek végén Geszti Péter az egyik nagy biztosító reklámkampányához használta fel műveit, amivel - reklámok esetében ritka módon - közönségsikert is aratott.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Boele, Vincent and Foppema, Femke (eds.). Caspar David Friedrich & the German Romantic Landscape. Amsterdam: Hermitage Amsterdam, 2008. ISBN 978-90-400-8568-0
  • Albert Boime Art in an Age of Bonapartism, 1800-1815: A Social History of Modern Art, Vol.2. Chicago : University of Chicago Press, 1990. ISBN 0-226-06335-6
  • Börsch-Supan, Helmut (tr. Twohig, Sarah). Casper David Friedrich. New York: George Braziller, 1974. ISBN 0-8076-0747-9
  • Dahlenburg, Birgit & Carsten, Spitzer. "Major Depression and Stroke in Caspar David Friedrich". In Bougousslavsky, J. & Boller, F.: Neurological Disorders in Famous Artists. New York : Karger, c2005. ISBN 3-8055-7914-4
  • Guillaud, Maurice & Guillaud, Jacqueline. Casper David Friedrich, line and transparency. Exhibition catalogue, The Centre Culturel du Marais, Paris. Paris: Guillaud Editions, Rizzoli, 1984. ISBN 0-8478-5408-6
  • Hofmann, Werner. Caspar David Friedrich. Thames & Hudson: New York, 2000. ISBN 0-500-09295-8
  • Johnston, Catherine, et al. Baltic Light: Early Open-Air Painting in Denmark and North Germany. New Haven and London: Yale University Press, 1999. ISBN 0-300-08166-9
  • Murray, Christopher John. Encyclopedia of the Romantic Era, 1760-1850. ISBN 1-57958-423-3
  • Rewald, Sabine (ed.). The Romantic Vision of Caspar David Friedrich . The Metropolitan Museum of Art: New York, 1990. ISBN 0-87099-603-7
  • Siegel, Linda. Caspar David Friedrich and the Age of German Romanticism. Branden Publishing Co, 1978. ISBN 0-8283-1659-7
  • Vaughan, William.German Romantic Painting. New Haven and London: Yale University Press, 1980. ISBN 0-300-02387-1
  • Vaughan, William. Friedrich. London: Phaidon Press, 2004. ISBN 0-7148-4060-2
  • Vaughan, William. Caspar David Friedrich, 1972, Exhibition Cataloque, Romantic Landscape Painting in Dresden, Tate Gallery, London, 6 September-16 October, 1972, ISBN 0-900874-36-8.
  • Werner, Christoph. Um ewig einst zu leben. Caspar David Friedrich und Joseph Mallord William Turner. Weimar: Bertuch Verlag, 2006. ISBN 3-937601-34-1
  • Wolf, Norbert. Friedrich. Cologne: Taschen, 2003. ISBN 3-8228-2293-0

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Caspar David Friedrich témájú médiaállományokat.