Lucfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lucfenyő
Közönséges lucfenyő (Picea abies)
Közönséges lucfenyő (Picea abies)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Picea
Link
Fajok

Kb. 36, lásd a szövegben.

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Lucfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lucfenyő témájú kategóriát.

Fehér luc levelei, toboza
Kanadai fekete luc lombja, toboza
Szitkafenyő toboza

A lucfenyő (Picea) a fenyőfélék (Pinaceae) egy nemzetsége. Kb. 36 örökzöld, tűlevelű fafaj tartozik ide.

Nyugat-Svédország hegységeiben rábukkantak közönséges lucfenyők egy klónból álló, 9550 éves kolóniájára, ami ezzel a világ legöregebb élő fakolóniái közé tartozik — gyökereiből újra és újra kihajt, a legidősebb gyökerek kora volt a szénizotópos kormeghatározás szerint 9550 év.[1]

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi mérsékelt égöv hegyvidékein és a tajgában erdőalkotó.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kifejlett példányai 20–60, legfeljebb 95 méter magasak is lehetnek, felismerhetők kúp alakú koronájukról, csavarodó ágaikról. Gyökérzete sekély, szétterülő. Vékony kérge pikkelyes.

Szúrós tűlevelei általában négyélűek, szórtan állnak. Vékony tobozpikkelyei nem hullanak le.[2] A tűlevelek egyenként nőnek az ágakon spirális elrendezésben, minden tű egy-egy levélpárnán (pulvinus). A lehullott tűlevelek után visszamaradt levélpárnák az ágat durva tapintásúvá teszik (más nemzetségekben az ágak általában simák).

Lecsüngő tobozai éretten általában lehullanak.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben nagyon lassan nő — tíz év alatt egy, esetleg két méter magasra. Ezt a gyors növekedés ideje követi, a 25-30 méter magasságot 30-60 évesen éri el. Az intenzív növekedés 100-120 évig tart. Leginkább a kontinentális éghajlatot kedveli. Szinte bármilyen talajon megél. Sekély gyökérzete miatt a viharok könnyen kidöntik.

Tűlevelei 4–10 éves korukban hullanak le.

Szaporítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magvetés. Magról elsősorban az alapfajt szaporítják, de néhány díszváltozat (fajta) így is elég nagy arányban örökíti tulajdonságait. Ilyen elsősorban a Picea pungens kék lombú alakköre, melynek kiválogatott magoncait 'Glauca' gyűjtőnéven forgalmazzák a díszfaiskolák. Színük nem olyan intenzív, mint az oltott fajoké, de formájuk szabályosabb. Majdnem minden országban van néhány olyan anyafa, amely különösen nagy arányban ad kék lombú populációt. Ezeket a faiskolák néha üzleti titokként tartják nyilván, máskor (pl. az USA-ban) magtermő plantázst létesítenek belőlük, és magjukat emelt áron hozzák kereskedelmi forgalomba.) Részben örökíti sárgás lombszínét a Picea abies ‘Finedonensis’, és alakját a Picea abies ‘Virgata’; a törpe fajták magjából pedig (ha egyáltalán hoznak magot) elég sok lesz a törpe utód.

Rendszertani felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. szekció Picea[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vastag pikkelyű tobozok; a tűlevelek keresztmetszete négyzet vagy téglalap.

1a A tobozok pikkelyei többnyire hegyesek; a levelek tompák vagy csak enyhén hegyesek:

1b A tobozpikkelyek simák, lekerekítettek; a levelek tompák vagy csak enyhén hegyesek:

1c A tobozpikkelyek simák, lekerekítettek; a tűlevelek csúcsa igen hegyes:

2. szekció Omorika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tobozpikkelyek vastagok, hullámosak, a levelek enyhén vagy erősen lapítottak.

2a A tobozpikkelyek simák, lekerekítettek; a levelek lapítottak, aljuk fehér:

2b A tobozpikkelyek többnyire hullámosak; a levelek enyhén lapítottak, aljuk gyakran halványabb:

3. szekció Casicta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tobozpikkelyek igen vékonyak, hullámosak:

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Swedish Spruce Is World's Oldest Tree: Scientific American Podcast
  2. Podani, János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, 89. o (2003. február 3.). ISBN 963 463 632 2 
  3. Kirándulástervező: Mesterházy Fenyőgyűjtemény

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Spruce című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Owen Johnson: Európa fái. Illusztáció: David More. Ford. Illés Beatrix. Kossuth Kiadó. 2011., 100. oldal ISBN 978-963-09-6602-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]