Mihai Eminescu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihai Eminescu
Eminescu.jpg
Született
1850. január 15.
Botosán
Elhunyt
1889. június 15. (39 évesen)
Bukarest
Születési neve Mihail Eminovici
Foglalkozása költő
újságíró

Mihai Eminescu (ejtsd: Mihály Emineszku, 1850. január 15.1889. június 15.), eredeti nevén Mihail Eminovici, a legismertebb román költő. Költészetét képalkotó erő és a költői formaművészet megújítása jellemzi. Életműve döntő hatással volt a modern román nyelv kialakulására, a költői nyelv fejlődésére. Írt szépprózát, színműveket, a román sajtó egyik legkiemelkedőbb írója volt.

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mihai Eminescu Botoșaniban született: szüleinek tizenegy gyermeke közül ő volt a hetedik. Apja Gheorghe Eminovici, Moldova északi részéből származott mint román parasztok gyereke, jelentéktelen kisbojári tisztségeket viselt, anyja Raluca Eminovici, született Jurașcu, bojárcsaládból származott.

Eminescu gyerekkorát Botoșaniban és Ipoteștiben tölti, a szülői házban és a környékén, teljes szabadságban, emberek iránt érzett barátságban és a természet iránt érzett szeretettel. Ezeket az időket idézi fel nosztalgikusan verseiben:

Erdőkön át bolyongtam mint egy gyermek,

Sok forrás partján dőltem el hanyatt,
S, hogy jobban halljam, habjuk mint pereg,
Tarkóm alá csúsztattam jobbomat.
Álmos szagot lehelt a rengeteg,
és ágról ágra halk szellő szaladt,
Lengvén lágy hangok hullámos vizén,
Éjt éjten át ott időztem én.

Erdőkön át bolyongtam (Szemlér Ferenc fordítása)

Eminescu apja gyerekei számára a társadalmi ranglétra magasabb fokát álmodta meg, elképzeléseit ellentmondást nem tűrve hajtotta végre: a lányoknak, mivel a háztartásban van a helyük, semmiféle szellemi nevelés nem járt, csak jó hozomány; a fiúknak semmiféle vagyon nem járt, mivel azt maguk is megszerezhetik, ha alapos a műveltség.

1858-ban Mihai, akárcsak a többi fiútestvére, Cernovicii „nemzeti felsőiskolában” kezdte tanulmányait, így nevezték akkoriban az ortodox iskolát. Itt járta ki az első négy osztályt, és az ott tanuló 82 diák közül tanulmányi eredményei alapján az ötödik helyen állt. Aron Pumnul tanárnál lakott kvártélyban. 1860 őszén a K. U. K. Ober-Gymnazium I. osztályába kerül. A gimnázium szigorú szabályait nehezen viselő Mihai tanulmányi eredményei leromlottak, különösen matematikából. Az iskolából többször is hazaszökött, ami miatt osztályt is kellett ismételnie, apja azonban mindig visszavitte Cernoviciba. 1863. április 17-étől, a húsvéti vakáció után, az apja is belátta, hogy Mihainak nem való a szigorú iskola, és mint magántanulót saját szárnyaira bocsátotta.

Feljegyzések maradtak arról a tényről is, hogy a család súlyos anyagi gondokkal küzdött: Mihai a vizsgadíjakat nem tudta kifizetni, 1868 őszén levelet írt a Közoktatási Minisztériumnak, amelyben ösztöndíjat kér, azonban elutasították. 1864 tavaszán, miután abbahagyta az iskolát, a Tardini-Vlădicescu vándor színtársulathoz szegődött. 1865-ben újra folytatta tanulmányait 1866-ig. Időközben több hivatalban alkalmazottként dolgozott, Botoșaniban a törvényszéken és a városházán.

Mihai Eminescu (Chișinău, Moldova)

Főiskolai és egyetemi évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1866-ban kezdődött irodalmi pályája: Iosif Vulcan lapja, a nagyváradi Familia közölte De-aș avea című versét. Iosif Vulcan változtatta meg a költő nevét Mihai Eminoviciról, Mihai Eminescura. Ugyanebben az évben másik öt verse is megjelent a „Familia” című folyóiratban.

Januárban meghalt a román irodalom tanára Aron Pumnul. Emlékére a diákjai egy füzetet adtak ki, Lăcrămioarele învățăceilor gimnaziști (Gimnazista diákok könnyecskéi), ebben jelenik meg Eminescu La mormântul lui Aron Pumnul (Aron Pumnul sírjánál) című verse, amelyet M. Eminoviciu névvel ír alá.

1866 és 1869 között a CsernovicBalázsfalvaNagyszebenGyurgyevóBukarest utat járta rendszeresen. Súgó és szövegmásoló volt Iorgu Caragiale színtársulatában, majd Mihai Pascaly titkára és az ő ajánlásával a Teatrul Național (Nemzeti Színház) súgója és szövegmásolója lett, itt ismerkedett meg Ion Luca Caragialeval. Eközben folyamatosan publikált a Familia folyóiratban; verseket és drámákat ír.

1869 és 1872 között egyetemista volt Bécsben a filozófia és jogi egyetemen. Apja havi 18 aranyat adott neki, amit Mihai nehéz szívvel fogadott el. A következőket írta egy levélben: "Ez a jellemvonásom, amelyről később néhány közlékeny rokon útján értesült, nagyon meghatotta az öregemet, mert bizonyos fokú nagylelkűséget sosem vitattam el tőle, és fényesen kárpótolni akarván lemondásomért, néhány évre idegenbe küldött. Sajnálom, hogy elfogadtam, mert így nem is neki, hanem a családnak vagyok a terhére."

Bécsben nagyon sok román tanult, az összes tartományokból, Havasalföldről, Erdélyből, a Bánságból, Észak-Moldvából, így Eminescu sokféle román dialektust beszélő diák közé került, akiknek többsége paraszt származású volt. Itt barátkozott össze Ioan Slavici-csal és Veronica Miclevel. Az egyetemen közölt adat szerint kezdetben Alsergrundban, a Porzellangasse 9. szám alatt lakott. Kollégái azonban úgy emlékeztek vissza, hogy rendszerint a Landsterasse negyedben lakott, ahol sok román volt.

Az egyetemre, érettségi bizonyítvány hiányában, mint ausserordentlicher Hörer, vagyis mint auditor, azaz rendkívüli hallgató iratkozik be azzal a joggal, hogy az óralátogatást bejegyezheti az Index lectionum-ba, de nincs joga vizsgára állni. Gyakorlati kötelezettségek híján Eminescu szabadon látogathatja az előadásokat, s az iratok azt bizonyítják, hogy csak három félévre iratkozott be, mégpedig a 1869-70. téli, 1871-72. téli és az 1872. nyári szemeszterre. A szüleitől kapott pénzt az előző hónap alatt felgyűlt adósságok törlesztésére használta fel, költségei messze túlhaladták jövedelmét: zálogházba tette ruháit, pincérek jóvoltából étkezett, kölcsönkért barátaitól. Mikor pénzt kapott a szüleitől, kávéra, dohányra, szeszre, könyvekre költötte, színházba, kávéházakba járt.

Bécsi tartózkodása alatt kezdte el közreműködését a Convorbiri literare-ban. Újságíróként a budapesti Albina újságban jelentkezett először, ekkortájt betegedett meg.

1872 és 1874 között Berlinben tanult a Junimea ösztöndíja segítségével. Filozófiából szeretett volna doktorátust szerezni, de végül nem jelent meg a vizsgákon.

Visszatérés Romániába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Visszatérve Romániába Jászvásárban élt 1874-1877 között. A Központi Könyvtár igazgatójaként és tanáraként dolgozott. Szerkesztette a Curierul de Iași című újságot. Továbbra is publikált a Convorbiri literare-ban. Barátságot kötött Ion Creangă-val. Súlyos anyagi gondokkal küzdött; a családjában tragédiák sorozata vette kezdetét: meghalt több testvére és az édesanyja. Később szerelmes lett Veronica Micleba.

1877-ben Bukarestbe költözött, és itt is maradt 1883-ig. Szerkesztőként dolgozott a Timpul újságnál, majd 1880-ban főszerkesztő lett. Ekkortájt születnek olyan ismert verssorozatai, mint a Scrisorile (Levelek) és a Luceafărul (Esthajnalcsillag).

1883 júniusában nagyon megbetegedett és Bécsbe utazott. Itt jelent meg egyetlen, még életében kiadott verseskötete Versek címen.

1883 és 1889 között sokat betegeskedett és nem nagyon írt.

1889. június 15-én éjjel 3-kor meghalt. Koporsóját diákjai a vállukra emelve vitték a temetőig.

Eminescu irodalmi tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eminescu az egyik legmegbecsültebb román személy, szobrok és az 500 lejes őrzi emlékét.

képe az 500 lejesen

Eminescuról krátert neveztek el a Merkúr bolygón.

Legismertebb versei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Doina
  • Lacul (A tó)
  • Luceafărul (Esthajnalcsillag)
  • Floare albastră (Kék virág)
  • Dorința (Vágy)
  • Seara pe deal (Este a dombon)
  • O, rămâi (Ó, maradj)
  • Epigonii (Epigonok)
  • Scrisori (Levelek)
  • Și dacă (Kint megremeg a nyárfaág),
  • Odă (în metru antic) (Óda (antik mértékben))
  • Mai am un singur dor (Csak egy vágyam maradt)
  • Împărat și proletar (Császár és proletár)
  • Înger și demon (Angyal és démon)

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • George Călinescu: Mihai Eminescu élete; Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest 1966.
  • Kakassy Endre: A fiatal Eminescu; Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1959.
  • A román irodalom kis tükre (II. kötet); Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest 1962.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihai Eminescu témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Mihai Eminescu témában.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Mihai Eminescu témában.