Csernyivci
| Csernyivci (Чернівці) | |||
 |
|||
| A csernyivci színház a város központjában | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna |
||
| Terület | Csernyivci terület | ||
| Járás | Csernyivci járás | ||
| Rang | város | ||
| Alapítás éve | 1408 | ||
| Polgármester | Olekszij Pavlovics Kaszpruk | ||
| Irányítószám | 58000–58033 | ||
| Körzethívószám | +380 372 | ||
| Testvértelepülései | |||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 266 550 fő (2015)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 113 m | ||
| Terület | 52,753 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Csernyivci
Pozíció Ukrajna térképén
|
|||
| é. sz. 48° 17′ 27″, k. h. 25° 56′ 04″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 27″, k. h. 25° 56′ 04″ | |||
| Csernyivci weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csernyivci témájú médiaállományokat.
|
|||
Csernyivci (tört. Csernovic, ukránul: Чернівці, lengyelül: Czerniowce, németül: Czernowitz, románul: Cernăuți, oroszul: Черновцы, Csernovci) város Ukrajna délnyugati részén, a Csernyivci terület székhelye. A város a Prut folyó partján, Bukovina északi részén fekszik. A város lakossága 2011. augusztus 1-jei állapot szerint 253 762 fő.[2]
Tartalomjegyzék
Nevének etimológiája[szerkesztés]
A városnév jelentése tulajdonképpen a „ЧернЬ (Cserny, Feketevár) várához tartozó emberek, e vár szolgálónépe”. ЧернЬ erődítménye a mai várossal átellenben, a Prut bal partján állott. A magyar nyelvben egyes források szerint a középkorban élt egy Csarnóca névváltozat is. Később a német megfelelő (Czernowitz) alapján magyarul is a Csernovic változat terjedt el. A szovjet időkben és a rendszerváltás előtti Magyarországon a város orosz neve (Csernovci) számított hivatalosnak.[3]
Története[szerkesztés]
Csernyivci helyén – habár a környék jóval korábban is lakott volt – Éleseszű Jaroszláv (Jaroszlav Oszmomiszl) galíciai uralkodó építtetett egy faerődítményt a 12. században, melynek Csern vagy Csernij (fekete) volt a neve. Innen a település elnevezése is, melyről az első írásos emlék 1408-ra datálódik.
A Moldvai Fejedelemség részeként az Oszmán Birodalom vazallusa, a korábban virágzó kereskedőváros jelentősége folyamatosan csökken, mivel háborús ütközőponttá válik, az átvonuló seregek rendre kirabolják. Így megsínyli a tatárok, lengyelek, törökök hada mellett Bohdan Hmelnickij ukrán hetman seregeit, és az oroszokét is. Az 1768–74-es orosz–török háború következtében az előbbihez kerül rövid időre, azt követően 1775 és 1918 között Ausztria, majd az Osztrák–Magyar Monarchia része. Ekkortól a Csernovicot körülölelő terület Bukovina néven kezd ismertté válni, ekkor még Galícia részeként. 1849-től a város rangja emelkedik és az önálló Bukovinai Hercegség elnevezésű tartomány székhelyévé válik. 1875-ben alapította meg Ferenc József a máig fennálló tudományegyetemet, amely ekkor még német nyelvű volt külön román és ukrán nyelvi tanszékekkel. Az ekkor lassan német–zsidó többségűvé váló város adott helyet az első jiddis nyelvi konferenciának 1908-ban.
1918 után a város Bukovina teljes területével együtt a Román Királyság része lett Cernăuți néven.
1940-ben Bukovina északi területeit a Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka alapján – Besszarábiával együtt – Romániától a Szovjetunióhoz csatolták. 1941 júliusában a várost megszállták a román csapatok, így újból Románia része lett.
A város és Bukovina mintegy 50 000-es zsidó lakosságának többségét deportálták, de a város akkori román polgármesterének – Traian Popovici-nak – segítségével több mint 20 000-en megmenekültek. 1944 márciusában foglalta vissza a Vörös Hadsereg és csatolta az Ukrán SZSZK-hoz.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Művészeti múzeum - Egykor a Bukoviniai Takarékpénztár épülete volt. A homlokzatán látható Zsolnay csempekép Darilek Henrik (1868-1963) iparművész és Nikelszky Géza munkája, 1901-ben készült. A szecessziós stílusú épület építésze a Wagner-tanítvány Hubert Gessner első munkája volt.
Testvérvárosok[szerkesztés]
|
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz. Utazások Keleten. Csernovic, Bukovina, Lemberg. Magvető Kiadó, 2009.
- Noémi Kiss: Schäbiges Schmuckkästchen, Reisen in den Osten Europas, Europa Verlag, Berlin, 2015. Übersetz von Eva Zador.
- www.kissnoemi.hu
- ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. ISBN 963 05 2277 2 (1980)
- [1]
- [2]
 |
Ez a földrajztudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
