Otto Wagner
| Otto Wagner | |
 | |
| Született | 1841. július 13. Penzing |
| Elhunyt | 1918. április 11. (76 évesen) Bécs |
| Sírhely | Otto Wagner's grave |
| Gyermekei | Otto Wagner junior |
| Iskolái |
|
| Működése | |
| Díjai |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Wagner témájú médiaállományokat. | |
Otto Wagner, teljes nevén: Otto Koloman Wagner (Penzing, 1841. július 13. – Bécs, 1918. április 11.) osztrák építész, a századforduló bécsi akadémikus építőművészetnek egyik kiemelkedő jelentőségű bírálója és megújítója. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége. Érdekesség, hogy számos külföldi épülete mellett a budapesti Rumbach utcai zsinagógát is ő tervezte.
Életpályája[szerkesztés]
Tanulmányait a bécsi Polytechnikumban, a berlini Építészeti Akadémián és a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.
Építészeti tevékenységének első három évtizedében – mintegy 1894-ig – a kor ízlésének megfelelően a historizmus és eklektika díszítőelemeit felhasználva tervezett, épített. Carl von Hasenauer utódaként kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárává. Szinte egyidejűleg Bécs város nagyszabású közlekedési- és vízépítési munkáinak építészeti tervezésével is megbízták: az egész Bécset áthálózó Stadtbahn (városi vasút) állomásépületei és a városképben mutatkozó támfalai új formavilággal ismertették meg a már megszokott eklektikát kedvelő várost. Ennek kapcsán – építőművészként – legnagyobb érdeme az volt, hogy kész alkotásaival demonstrálva lépett fel a bécsi eklektikával (historizmussal) szemben.
Nem sokkal az után, hogy a kultuszminisztérium művészeti bizottságának és tanácsának tagjává nevezték ki – megbízói számára meglepetésként – csatlakozott a bécsi szecesszióhoz.
Ezután, valószínűleg tanítványai – nevezetesen Olbrich hatása alatt – a Jugendstil szellemében alkotott. 1899-től a Wiener Sezession egyik vezető egyéniségévé vált, kiállításaikon iparművészeti alkotásokkal (bútorokkal, textilekkel, kerámiákkal, üvegtárgyakkal stb.) rendszeresen szerepelt, amelyek jelentős hatással voltak az osztrák iparművészet szecessziós stílusának alakulására.
A századfordulón épülő bécsi bérházai (Wienzeile 38. és 40., Köstlergasse 3., 1898) a bécsi szecesszió karakteres példái. Több bécsi és budapesti bérházat is tervezett.
Intenzív építészi tevékenysége során építészete fokozatosan tisztult. Életművének ekkor keletkezett jelentősebb alkotásaival azonban továbbra is meg-meg botránkoztatta a bécsieket. Ezért több értékes tervének megvalósulását elgáncsolták (Műv. Lex.716.).
1900 utáni megbízatásai közül jelentőségben különösen a steinhofi elmegyógyintézet monumentális temploma (1903-1907) és a Bécsi Posta-takarékpénztár épülete (1903-1907) emelkedik ki. (Ez utóbbit – alumínium-acél-üveg-márvány burkolatával, mesteri térkezelésével és logikus, gyakorlatias formáival – a huszadik századi építészet egyik kiemelkedő alkotásának, a modern építészet előfutárának tekintjük).
Bécs-ottakringeni szanatóriuma (1908-1909) és Döblergasse 4. sz. alatti bérháza már a modern építészethez való áttörést mutatják. Utolsó alkotásainál a dísztelen homlokzatképzésig jutott el, de az eklektika néhány bélyegét – szimmetria, monumentalitás – azonban sohasem tudta levetni. Épületein kívül ezt városrendezési elveinek illusztrációi (Bécs, XXII. kerület eszmei terve 1910-1911) és szinte minden fennmaradt vázlata és terve is tükrözi.
Jelentősége[szerkesztés]
Kiváló építészeti és művészeti érzékéről épületeinek arányos kompozíciója, gazdag, ízléses és divatos dekorációja (ornamentikája), tiszta alaprajzi kialakítása és térformálása ugyanúgy tanúskodik, mint rajzainak grafikája. A századfordulón megjelenő építőművészeti átalakulás ezen meghatározó korszakában élő és tanuló egész építésznemzedék tekintette tanítómesterének.
Legnagyobb hatású építészetelméleti könyve a "Moderne Architektur" (Modern építészet, 1896) volt. Ennek kulcsgondolata az, hogy „az építészetnek új formákat kell létrehoznia a társadalmi igények és a műszaki-mérnöki fejlődés eredményeinek figyelembe vételével”. A fölösleges díszítések alkalmazását helytelenítette.
Tankönyvnek szánt építészelméleti munkájában ("Baukunst unserer Zeit") az építőművészet megújhodásának szükségességét, a modern élethez való idomítását hirdette. A könyv zárszavában így összegezte tanácsait:
- 1. Az épület rendeltetését pontosan fel kell mérni, és a legkisebb részletig meg kell oldani.
- 2. Gondosan kell kiválasztani az építőanyagot.
- 3. Egyszerű és gazdaságos szerkezetet kell választani és csakis e három szempont mérlegelése után
- (4.) e feltételekből fakadó formához kell érkezni: amely „magától folyik a tollba és mindig könnyen érthető marad". Ezek a megállapításai szinte beilleszkednek a későbbi Bauhaus célkitűzéseibe is).
Szakirodalmi munkássága[szerkesztés]
- Einige Skizzen. Projekte und ausgeführte Bauwerke, I-IV. Wien 1889-1922
- Moderne Architektur. Wien 1896
- és ennek 4. kiad.: Die Baukunst unserer Zeit. Wien, 1914
- Die Grossstadt Wien, 1911
- Írások, tervek, épületek; szerk., tan., ford. Kerékgyártó Béla; Terc, Budapest, 2012
Jegyzetek[szerkesztés]
Források és irodalom[szerkesztés]
- Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 336. o. ISBN 963-10-1780-X
- Kubinszky Mihály: Otto Wagner – Budapest 1988. Műszaki – ISBN 963-05-4879-8
- Ines Müller: A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. Ottó Wagner fiatalkori főműve Budapesten; ford. Zwickl András, függelék Haraszti György: A Rumbach utcai zsinagóga és hívei; Löcker–MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Wien–Budapest, 1993 (Hungaria Judaica)
- (Szerk.) Művészlexikon (4. k.716.p) – Budapest 1995. Corvina – ISBN 963-13-3967-X
- J. Glancey: Az építészet története – Budapest 2002. Alexandra – ISBN 963-547-770-8
- August Sarnitz: Otto Wagner, 1841-1918. A modern építészet úttörői; ford. Székely András; Köln–Vince, Taschen–Budapest, 2006
- Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában – Budapest 1988. Corvina – ISBN 963-13-2096-0
- Moravánszky Ákos: Versengő látomások – Vince 1998. ISBN 963-9192-10-4
- K. J. Sembach: Szecesszió – Taschen/Vince 1999. – ISBN 3 82282023 7
- Wend Fischer: Bau Raum Gerät (p. 67, 69.) – R. Piper Verl. München, 1957
Képgaléria[szerkesztés]
[14] , [15] , [16] , [17],[18]
További információk[szerkesztés]
- (németül) Einige skizzen 1, Wien, 1905.
