Otto Wagner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Otto Wagner
Otto Wagner photo2 retouched.jpg

Született 1841. július 13.
Penzing
Elhunyt

Bécs
Sírhely hietzingi temető
Gyermekei Otto Wagner junior
Iskolái Academy of Fine Arts Vienna
Működése
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Wagner témájú médiaállományokat.
Az egyik Otto Wagner által tervezett Stadtbahnállomás

Otto Wagner (teljes nevén: Otto Koloman Wagner) (Penzing, 1841. július 13.Bécs, 1918. április 11.) osztrák építész, a századforduló bécsi akadémikus építőművészetének egyik kiemelkedő jelentőségű bírálója és megújítója. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége.

Életpályája[szerkesztés]

A Bécsi Posta-takarékpénztár épülete (1903-1907)

Tanulmányait a bécsi Polytechnikumban, a berlini Építészeti Akadémián és a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.

Építészeti tevékenységének első három évtizedében – mintegy 1894-ig – a kor ízlésének megfelelően a historizmus és eklektika díszítőelemeit felhasználva tervezett, épített. Hasenauer utódaként kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárává. Szinte egyidejűleg Bécs város nagyszabású közlekedési- és vízépítési munkáinak építészeti tervezésével is megbízták: az egész Bécset áthálózó Stadtbahn (városi vasút) állomásépületei és a városképben mutatkozó támfalai új formavilággal ismertették meg a már megszokott eklektikát kedvelő várost. Ennek kapcsán – építőművészként – legnagyobb érdeme az volt, hogy kész alkotásaival demonstrálva lépett fel a bécsi eklektikával (historizmussal) szemben.

Nem sokkal az után, hogy a kultuszminisztérium művészeti bizottságának és tanácsának tagjává nevezték ki – megbízói számára meglepetésként – csatlakozott a bécsi szecesszióhoz.

Ezután, valószínűleg tanítványai – nevezetesen Olbrich hatása alatt – a Jugendstil szellemében alkotott. 1899-től a Wiener Sezession egyik vezető egyéniségévé vált, kiállításaikon iparművészeti alkotásokkal (bútorokkal, textilekkel, kerámiákkal, üvegtárgyakkal stb.) rendszeresen szerepelt, amelyek jelentős hatással voltak az osztrák iparművészet szecessziós stílusának alakulására.

A századfordulón épülő bécsi bérházai (Wienzeile 38. és 40., Köstlergasse 3., 1898) a bécsi szecesszió karakteres példái. Több bécsi és budapesti bérházat is tervezett.

Intenzív építészi tevékenysége során építészete fokozatosan tisztult. Életművének ekkor keletkezett jelentősebb alkotásaival azonban továbbra is meg-meg botránkoztatta a bécsieket. Ezért több értékes tervének megvalósulását elgáncsolták (Műv. Lex.716.).

1900 utáni megbízatásai közül jelentőségben különösen a steinhofi elmegyógyintézet monumentális temploma (1903-1907) és a Bécsi Posta-takarékpénztár épülete (1903-1907) emelkedik ki. (Ez utóbbit – alumínium-acél-üveg-márvány burkolatával, mesteri térkezelésével és logikus, gyakorlatias formáival – a huszadik századi építészet egyik kiemelkedő alkotásának, a modern építészet előfutárának tekintjük).

Bécs-ottakringeni szanatóriuma (1908-1909) és Döblergasse 4. sz. alatti bérháza már a modern építészethez való áttörést mutatják. Utolsó alkotásainál a dísztelen homlokzatképzésig jutott el, de az eklektika néhány bélyegét – szimmetria, monumentalitás – azonban sohasem tudta levetni. Épületein kívül ezt városrendezési elveinek illusztrációi (Bécs, XXII. kerület eszmei terve 1910-1911) és szinte minden fennmaradt vázlata és terve is tükrözi.

Jelentősége[szerkesztés]

Kiváló építészeti és művészeti érzékéről épületeinek arányos kompozíciója, gazdag, ízléses és divatos dekorációja (ornamentikája), tiszta alaprajzi kialakítása és térformálása ugyanúgy tanúskodik, mint rajzainak grafikája. A századfordulón megjelenő építőművészeti átalakulás ezen meghatározó korszakában élő és tanuló egész építésznemzedék tekintette tanítómesterének.

Legnagyobb hatású építészetelméleti könyve a "Moderne Architektur" (Modern építészet, 1896) volt. Ennek kulcsgondolata az, hogy „az építészetnek új formákat kell létrehoznia a társadalmi igények és a műszaki-mérnöki fejlődés eredményeinek figyelembe vételével”. A fölösleges díszítések alkalmazását helytelenítette.

Tankönyvnek szánt építészelméleti munkájában ("Baukunst unserer Zeit") az építőművészet megújhodásának szükségességét, a modern élethez való idomítását hirdette. A könyv zárszavában így összegezte tanácsait:

  • 1. Az épület rendeltetését pontosan fel kell mérni, és a legkisebb részletig meg kell oldani.
  • 2. Gondosan kell kiválasztani az építőanyagot.
  • 3. Egyszerű és gazdaságos szerkezetet kell választani és csakis e három szempont mérlegelése után
  • (4.) e feltételekből fakadó formához kell érkezni: amely „magától folyik a tollba és mindig könnyen érthető marad". Ezek a megállapításai szinte beilleszkednek a későbbi Bauhaus célkitűzéseibe is).

Szakirodalmi munkássága[szerkesztés]

  • Einige Skizzen. Projekte und ausgeführte Bauwerke, I-IV. Wien 1889-1922.
  • Moderne Architektur. Wien 1896.
  • és ennek 4. kiad.: Die Baukunst unserer Zeit. Wien, 1914.
  • Die Grossstadt Wien, 1911.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források és irodalom[szerkesztés]

Képgaléria[szerkesztés]

[14] , [15] , [16] , [17],[18]

Külső hivatkozások[szerkesztés]