Historizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A werdaui városháza historizáló épülete (Szászország, Németország)

A historizmus (a latin történetiség szóból) az elmúlt korok stílusainak utánzásának, újraélesztésének jelensége a művészetben. Mint művészettörténeti korszak a 19. század második felében Európára és Amerikára jellemző. Leginkább az építészetben jelentkezett, de tetten érhető az iparművészetben, a történelmi festőművészetben és színpadművészetben is.

A historizmus a romantikában gyökerezik. Az első neostílus, a neogótika még a romantika művészetéhez tartozik. Az építészek ahogy egyre újabb és újabb utakat kerestek, felevenítették a reneszánsz, a romanika és a barokk stíluselemeit. Így jöttek létre a neostílusok, majd ezek keveredésével az eklektika, melyet önálló irányzatként is számon tartottak.

A historizmus és az eklektika fogalmát voltképp lehetetlen egymástól elkülöníteni, az 1989-es rendszerváltozás előtt Magyarországon például egyöntetűen az eklektika elnevezés volt használatos kissé becsmérlő értelemben. A historizmus elnevezést 1993-tól [1] legitimizálták, ez előtt csak elvétve, intuitíven használták, pontos definíciója, értelmezése hiányzott. Magyarországon a 19. század második felének művészete összefonódott a kései romantikával, és együtt jelentkezett az eklektikával. Így egészen sajátos építészeti korszak köszöntött be.

Historizáló építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Takarékpénztár épülete Makón – a historizmus egyetlen világi épülete a városban

Magyarország építészete a 19. század második felében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiegyezést (1867. május 29.) követő időszakban jelentős fejlődés, és városiasodás ment végbe hazánkban, melynek a leglátványosabb eredményei Budapesten voltak észlelhetőek, bár Kassán, Szegeden, Temesvárott, Aradon, és Kolozsvárott jelentős bérházépítési munkálatok indultak meg.

A legtöbb beruházást a Fővárosi Pénzalapból finanszírozták. Ebben az időszakban épült Budapesten a legtöbb sugárút,körút és a nagyszabású középületek is. 1873-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésével megkezdődött az útvonalak szabályozása is.

1871/72 -től a József Politechnikum Királyi József Műegyetemként működött tovább. 1879-ben megalakult az Állami Középipartanoda.

Városi villák és bérpaloták:

  • drágák voltak,rengeteg technikai újítás volt bennük (például vezetékes víz), minden nemű luxus elérhető volt a bérházakban is (istálló, kocsiszín), ezzel próbálták a gazdag polgárságot arra ösztönözni, hogy a vidéki házak helyett inkább költözzenek az oly' sok lehetőséget kínáló városba. A bérpaloták szintezése ugyanakkor kifejezte a torlódott társadalmat is: a legalsó szintek a dzsentrirétegé voltak. Ezek rendelkeztek a legtágasabb helyiségekkel, kívül kovácsoltvas-erkélyek jelezték a társadalmi hovatartozást. A bérpaloták szintjein felfelé haladva egyre szegényebbek kaptak lakást. A luxus fogalma ugyanakkor azt jelentette, hogy minden szinten egy angol WC kapott helyet, ám még ez óriási lépés volt higiénia szempontjából.

Villák és nyaralók:

  • Budapesten az Andrássy út külső szakaszán és a Thököly út Zugló felőli részén épült a legtöbb villa
  • a nyilvánosan látogatható terek az épület földszintjén, a többi, általában privát szférának tekinthető szoba az emeleten volt
  • általában németországi/itáliai neoreneszánsz, eklektikus stílusúak

Szállodák:

  • minden nagyobb városban volt legalább egy szálloda, ami kielégítette a turisták igényeit
  • általában a központ közelében, esetleg a vasúthoz vezető úton épültek
  • különféle termekkel voltak ellátva
  • legtöbbjük fel volt szerelve lifttel, központi fűtéssel, telefonnal és távíróval is

Munkáslakóházak:

  • általában a cégek építették őket alkalmazottjaik elszállásolására
  • a legtöbb ilyen lakóházat a MÁV építtette

Templomépítészet:

  • felekezetenként változó,általában sokszínű, egyedül a zsinagógák tartották meg eredeti formájukat
  • a keresztény templomok általában eklektikusak

Kulturális és sportlétesítmények:

  • a színházak korszerűsítése, kiállítások megnyitása (sokszor pavilonos formában)
  • a Magyar Királyi Operaház megalakulása (a színházak nem feleltek meg az elvárásoknak)
  • a Nemzeti Tornacsarnok megépítése
  • fürdők,és kisebb sportegyletek épületei
  • egyetemek, főiskolák (ELTE-BTK épülete, Műegyetem épülete)

Kórházak:

  • megnő a városokban a rossz körülmények között élő szegények száma, így szükségessé válik a kórházak építése
  • pavilonos szerkezetű kórházak megjelenése például Szent István Kórház (Bp.)

Pénzintézetek:

  • 1867 után sok vállalkozást indítanak, így nőtt a bankok és hitelintézetek száma
  • általában előkelő tereken épültek

Kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági épületek:

  • pályaudvarok,gyárak építése (Nyugati Pályaudvar, Keleti Pályaudvar)

Az állandó Országház:

  • pályázatot írtak ki, melyben egy bizottság döntött a tervező kiléte felől
  • Steindl Imre neogótikus pályamunkája lett az első helyezett
  • az építkezéseket 1885-ben kezdték, az épületet 1902-ben már használták, de csak 1904-re lett teljesen kész.

Historizmus a festészetben és szobrászatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A historizmus festészete elsősorban a történelmi festészetet jelenti, mely a kései romantika jellegzetes műfaja. Lengyelországban Jan Matejko, Magyarországon Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Than Mór a képviselői. Különösen Benczúr művészetében a történelmi festészet összeforrt az akadémizmussal. Az akadémizmus például a historizmus megvalósulása a festészetben.

Egész Európára jellemző volt a köztéri szobrok tömeges felállítása. A szobrászat feladata azonban az emlékművek felállításában ki is merült. Például Stróbl Alajos: Arany János szobra a Nemzeti Múzeum kertjében.

Iparművészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Historizmus a filozófiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a huszadik századra jellemző jelenség.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A historizmus Magyarországon, szerk. Zádor Anna, Bp., 1992.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ezt a Zádor Anna szerkesztette A hstorizmus Magyarországon című tanulmánykötet tette meg, ami csak 1993-ban jelent meg, bár szövege már a 80-as évek elején megszületett.