Neostílusok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A neostílusok a 19. századi historizáló stílusok összefoglaló neve.

Közös jellemzőjük, hogy - általában - csak egyetlen korszak motívumait használják fel egy épületen belül. Legelőször a neogótikus építészet bontakozott ki, majd sorra felelevenítették a barokk, a romanika és a reneszánsz elemeit, így jöttek létre a neoromán, neoreneszánsz, neobarokk és neoklasszicista stílusok. Nyugat-Európában a neostílusokból hamar kibontakozott az azokat keverő az eklektika. Magyarországon a neostílusok (és az eklektikus törekvések) főként a historizmus korszakától a második világháború végéig érvényesültek.

A 19. század közepétől bizonyos mértékben az építészetre és az iparművészetre is jellemző volt a historizmus eme formája, főként a neobarokk.

Források[szerkesztés]