Osztrák Császári Vaskorona-rend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Osztrák Császári Vaskorona-rend (Kaiserlicher Orden der Eisernen Krone)
Hadidíszítménnyel ékesített Vaskorona-rend 3. osztálya
Hadidíszítménnyel ékesített Vaskorona-rend 3. osztálya
Adományozza Osztrák–Magyar Monarchia
Típus többfokozatú kitüntetés
Indoklás Katonai és polgári érdemekért adományozható
Státusz nem adományozható, 1918-ban megszüntetésre került
Jellemzői többfokozatú kitüntetés
Statisztikák
Alapítás dátuma 1815. április 7.
Viselési sorrend
Magasabb rangú kitüntetés Osztrák Császári Lipót-rend
Alacsonyabb rangú kitüntetés Ferenc József-rend

Vaskorona-rend 2. osztálya és az 1. osztály csillaga
Vaskorona-rend 2. osztálya és az 1. osztály csillaga

Az Osztrák Császári Vaskorona-rend (olaszul: Ordine imperiale della Corona ferrea; németül: Kaiserlicher Orden der Eisernen Krone) 1815-ben lett újra alapítva I. Ferenc császár által. Az eredeti Vaskorona-rendet I. Napóleon francia császár alapította Itáliai Királyságban, ami egy általa létrehozott bábállam volt.

Története[szerkesztés]

A Habsburg–Lotaringiai-ház által vezetett Német-római Birodalom 1806-os megszűnését követően II. Ferenc német-római császár felvette, I. Ferenc néven az Ausztria császára címet. A császár leánya, Mária Ludovika főhercegnő I. Napóleon francia császár második felesége lett, és az egyetlen jogos trónörökösének, II. Napóleon francia császárnak édesanyja. Az első Francia Császárság összeomlásával a Habsburg Birodalom visszaszerezte itáliai területeit, és megalapította a Lombard–Velencei Királyságot.

Az osztrák kitüntetést is három fokozattal alapították 1815. április 7-én. A rend kitüntetése nemesség elnyerését is eredményezte. Az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásával az Aranygyapjas renden kívül az összes nemesi rend megszüntetésre került.

A rend kitüntetése[szerkesztés]

Amíg a kitüntetés szalagjának színei a birodalmi sárga-zöldről, osztrák sárga-királyi kékre változott, a kitüntetés formája lényegében nem változott – a birodalmi sas, ami Lombardia vaskoronáján áll. A francia nagykereszt és az osztrák 1. osztály egy jobb vállon áthelyezett széles szalagból állt, amin a rend kitüntetése foglalt helyet, és a bal mellkason hordták hozzá a 8 ágú csillagot. A francia középkeresztet a bal mellkason viselték szalagon. A szalag közepén rozetta szimbolizálta, hogy középkeresztről volt szó. Az osztrák rend 2. osztályát nyakban viselték. Amíg a francia lovagkereszt, és osztrák 3. osztályt a bal mellkason hordták szalagon.[1]

1908-tól ún. kisdíszítményt engedélyeztek az 1. és 2. osztály számára, hogy viselhető legyen a szolgálati egyenruhán is. A szalag közepére az 1. osztály esetén a csillag miniatűrje került fel, amíg a 2. osztály kisdíszítményén pedig Lombardia vaskoronája kapott helyet. Háborús rendi kitüntetésként a kitüntetés zöld színű babérleveleket kapott, ami a kétfejű sas két oldalán kapott helyet. Vitézségért olyan hadidíszítményes kitüntetéseket is adományoztak, amin keresztbe tett kardok voltak a sas és az osztrák császári korona között. A 3. osztály hadidíszítményén a keresztbe tett kardok a háromszögletű szalagra kerültek.

Divisa.Ord.Imp.CoronaFerrea.png
Szalagsávok
Ordine imperiale della corona di ferro, austria.png
Vaskorona-rend 3. osztálya
Ord.CoronaFerrea - COM.png
Vaskorona-rend 2. osztálya
Ord.CoronaFerrea - GC.png
Vaskorona-rend 1. osztálya

A Vaskorona-rend nagymesterei[szerkesztés]

A Vaskorona-rend híresebb lovagjai[szerkesztés]

  • Hauer Lipót (1854– 1933) - vezérezredes.
  • Michael Ludwig von Appel (1856 – 1915) - tábornok, I. világháborús hadtestparancsnok.
  • Karl Křitek (1861 – 1928) - császári és királyi vezérezredes.
  • Karl von Kirchbach auf Lauterbach (1856 – 1939) - császári és királyi vezérezredes.
  • Hugo Martiny von Malastów (1860 – 1940) - császári és királyi vezérezredes.
  • Karl Georg von Huyn (1857 – 1938) - császári és királyi vezérezredes.
  • Friedrich von Georgi (1852 – 1926) - császári és királyi vezérezredes.
  • Arthur von Bolfras (1838 – 1922) - császári és királyi vezérezredes.
  • vitéz kolosvári Kiss János (1883 – 1944), altábornagy, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezetője.
  • vitéz boldogfai Farkas Sándor (1880-1946) - császári és királyi vezérezredes, Zala vármegye vitézi rend székkapitánya.
  • székelyhídi Szekrényessy Árpád (1849 – 1917) - minisztériumi tanácsos.
  • vitéz leveldi Kozma Miklós (1884 – 1941) - politikus, az MTI elnöke, honvédelmi miniszter, valamint belügyminiszter.
  • vitéz ruszkini Lorx Viktor (1873 – 1922) magyar tábornok.
  • vitéz bulcsi Janky Kocsárd (1868 – 1954) - lovassági tábornok, Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke, a honvédség főparancsnoka.
  • vitéz spondalungai Metz Rezső (1861 – 1943) - altábornagy
  • báró Rudolf Stöger-Steiner von Steinstätten (1861 – 1921) - osztrák–magyar haderő vezérezredese, a Osztrák–Magyar Monarchia utolsó hadügyminisztere.
  • felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ágoston (1799 – 1873) - művelődésszervező, Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, MTA tagja.
  • vitéz nagybányai Horthy Miklós (1868 – 1957) - ellentengernagy, kormányzó.
  • báró kövesházi Kövess Hermann (1854 – 1924) - hadmérnök, cs. és kir. tábornagy.
  • Bauer Gyula (1862 – 1940) - magyar zsidó származású vezérőrnagy, az első világháború egyik kiemelkedő harctéri parancsnoka.
  • báró Ludwig von Welden (1780 – 1853) császári és királyi táborszernagy.
  • Wekerle Sándor (1848-1921) politikus, miniszterelnök (1884)[2]
  • Szálasi Ferenc főhadnagy (1897–1946), első világháborúban rohamzászlóalj-parancsnok, 1944-ben nyilas nemzetvezető,[3]
  • Heinrich von Lützow zu Drey-Lützow und Seedorf gróf (1819–1900), osztrák-magyar diplomata, államtitkár,
  • Gróf Széchenyi Ödön pasa (1839-1922), török táborszernagy, a török tűzoltóság főparancsnoka (1918, I. osztály),[4]
  • Stoczek József (1819–1890) mérnök, egyetemi tanár, az MTA alelnöke,
  • Kruspér István (1818–1905) metrológus, geodéta, az MTA tagja,
  • Nagy-szigethi id. Szily Kálmán (1838–1924) fizikus, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA főtitkára,
  • velenczei dr. Hauszmann Alajos (1847–1926) műépítész, egyetemi tanár, az MTA tagja,
  • Vitéz uzsoki báró Szurmay Sándor (1860–1945) honvéd tábornok, honvédelmi miniszter (1917–18)
  • Jedlik Ányos (1800–1895) bencés szerzetes, tanár, természettudós, feltaláló,
  • Báró Hazai Samu (1851–1942) honvéd vezérezredes, honvédelmi miniszter (1910–17)
  • Munkácsy Mihály (1844–1900) magyar festőművész (III. osztály, 1879)[5]
  • vitéz Gömöry Árpád (18831943), magyar királyi tábornok (vezérőrnagy), Borsod-Gömör vármegye-, majd Északpest vármegye testnevelési felügyelője, a "Dobsinai Társaskör" tagja volt.
  • Kossányi Ödön tábornok a Budapest egykori főparancsnoka

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Philipp Blom: To Have and to Hold: An Intimate History of Collectors and Collecting. Overlook, 2003. pp. 146–147.
  • Friedrich Gottschalck: Almanach der Ritter-Orden. Leipzig, Kingdom of Saxony: Georg Joachim Goeschen, 1819.
  • A Pallas nagy lexikona

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]