Kubinyi Ágoston

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kubinyi Ágoston
Kubinyi Ágoston (1799–1873). Illusztráció a Vasárnapi Ujság 1857. évi 39. számából.
Kubinyi Ágoston (1799–1873). Illusztráció a Vasárnapi Ujság 1857. évi 39. számából.
Született 1799. május 30.
Videfalva
Elhunyt 1873. szeptember 19. (74 évesen)
Tápiószentmárton
Foglalkozása művelődésszervező,
múzeumigazgató
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubinyi Ágoston témájú médiaállományokat.

Felsőkubini és nagyolaszi Kubinyi Ágoston (Videfalva, 1799. május 30.Tápiószentmárton, 1873. szeptember 19.) művelődésszervező, 1843–1869 között a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. 1843-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti, 1853-tól igazgató tagja volt. Kubinyi Ferenc (1796–1874) paleontológus öccse.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1806-tól a besztercebányai evangélikus gimnáziumba járt, majd 1812–1814-ben retorikát és poétikát, 1815-ben matematikát tanult a debreceni református kollégiumban. 1815-ben Bécsbe utazott, és hat héten keresztül figyelemmel kísérte a Napóleon utáni Európa geopolitikai erőviszonyait rendező kongresszust. 1815-től négy éven át, 1819-ig a pesti egyetemen filozófiát, növénytant, diplomatikát, numizmatikát és régészetet tanult. 1819-től 1821-ig Szentkirályi László nádori ítélőmester oldalán látott el táblai jegyzői feladatokat. A fővárosban töltött évek során ismerkedett meg a kor irodalmi és tudományos közéletének jeles alakjaival, Fáy András, Szemere Pál, Bártfay László írókkal, Forgó György orvossal, Horvát István történésszel, valamint Kazinczy Ferenccel , akivel a későbbiekben levelezett is. 1821-ben Balassagyarmatra került, s előbb Nógrád vármegye aljegyzője, majd főbiztosa lett. Az 1825. évi országgyűlésen a távollevők követeként jelent meg. Az 1820-as évektől egyre buzgóbban lépett fel az egyházi oktatás ügyében, s 1827-től iskolai, 1837-től esperességi felügyelő volt.

1842-ben József nádor őt jelölte a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatói posztjára. Kubinyi kilépett a Nógrád vármegyei apparátusból, s mielőtt új tisztségét elfoglalta volna, tanulmányutat tett néhány nyugat-európai múzeum tanulmányozása céljából. Végül 1843-ban foglalta el múzeumigazgatói székét. 1845-ben első magyarként kapta meg a királyi tanácsosi címet. 1849. június 28-án igazgatói állásáról lemondott, de két hónap elteltével, augusztus 22-én visszahelyezték a múzeum élére, s 1869. évi nyugdíjazásáig látta el feladatát. I. Ferenc József a múzeumban tett 1858. évi látogatása után a kamarási címet adományozta Kubinyinak. Utolsó éveit visszavonultan élte le.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A protestáns vallású Kubinyi húszas éveitől sokat tett az egyházi ügyek, az egyházi oktatás fejlesztéséért, később – az 1840-es években – pedig a népnevelés, az ismeretterjesztés és a magyar nyelv terjesztése érdekében buzgólkodott. Szűkebb pátriájában, Nógrád vármegyében ezek előmozdítására alapítványt is tett, s Losoncon könyvtárat alapított. A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójaként több fejlesztés fűződik a nevéhez. A Pyrker János László egri érsek által még 1836-ban adományozott képgyűjteményt képtárrá szervezte, s a gyűjteményt tovább bővítette kortárs festők alkotásaival. Új berendezéseket vásárolt az intézmény számára, 1850-től pedig kiépíttette a múzeumépület körüli kertet. Báró Sina Simon bankárral történt 1857-es scheveningeni személyes találkozásának volt köszönhető az a pénzadomány, amelynek segítségével a múzeum természetrajzi és könyvgyűjteménye jelentősen bővülhetett. Bátyjával, Kubinyi Ferenccel együtt sokat tett a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései, valamint a Magyarhoni Földtani Társulat megszervezéséért, megalapításáért. Széles körű művelődéspolitikai törekvéseit számos publicisztikában fogalmazta meg. Szívesen foglalkozott régészettel, zoológiával és botanikával is, de tudományos tevékenysége a népszerűsítés körén belül maradt.

1843-ban a Magyar Tudós Társaság (MTA) tiszteleti, 1853-ban igazgató tagjává választották. Nyugdíjba vonulásakor, 1869-ben érdemei elismeréseként az osztrák Vaskorona-rend III. osztályú keresztjét adományozták neki. Fontos pozíciókat töltött be több tudományos társaságban: 1841–1843 között a Magyar Természettudományi Társulat alelnöke, 1844–1845-ben elnöke, 1851-től az akkor alakult Magyarhoni Földtani Társulat első elnöke, 1841–1868 között több ízben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek alelnöke, 1872–1873-ban elnöke volt. Számos külföldi tudományos társaság választotta tagjai sorába, így az Osztrák Állattani Társaság, a Passaui Természettudományi Egyesület, az amszterdami Natura Artis Magistra állatkert, a Luxemburgi Régészeti Intézet tiszteletbeli, a Görlitzi Tudományos Társaság, a majna-rajnai, szász-altenburgi, koppenhágai és római régészeti társulatok levelező tagja volt. 1859–1873 között a johannita rend tiszteletbeli lovagja, 1861-ben az első magyar nyelvű pesti szabadkőműves-páholy, a Szent István Páholy alapító tagja volt.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]