Drugeth János nádor
[1] pecsétje
A nádor vagy nádorispán (latinul palatinus, comes palatinus, comes palatii) a király után a legnagyobb országos méltóság volt Magyarországon a Szent Istvántól 1848-ig terjedő időszakban. Más néven a király helyettese. Szent István nyugati mintára hozta létre a tisztséget a német-frank palotagróf(wd) (pfalzgraf) mintájára. Eleinte tisztsége egybeesett az udvarispánéval (comes curialis), aki általában a udvarház gazdasági és jogi ügyeinek felelőse volt. A 12. századtól vált el tisztsége az udvarispánétól – ahogy később az országbíróé is – és vált önálló, országos hatáskörűvé. Ekkor kialakult bírói szervezete és ekkor lett a király helyettese. A 13. századtól udvari helyett rendi méltósággá vált, a rendek hatalmi törekvéseit szolgálta a királlyal szemben is.[2][3]
A szó eredete tisztázatlan. Egy elmélet szerint a szláv „nádvorný župan” (udvari ispán – nádorispán) kifejezésből ered. Azaz az udvarispán szóból, akinek tisztségéből kivált, ahogy később az országbíró is.[3]
Az „udvar” szó is a szláv u dvora azaz „udvarnál”, tulajdonképpen az „ajtónál” kifejezés átvétele. Az udvar szó (latinul curia, aula, palatium), mint királyi udvar a középkorban a fejedelem és kíséretének tartózkodási helyét jelentette, ami nem volt állandó, hanem a királyi udvarházakat, valamint az azokhoz csatolt szolgáltató falvak hálózatát jelentette. Ezek népeinek felügyelője, bírája volt különböző korokban az udvarispán, a nádor és az országbíró.[3]
Az intézmény története[szerkesztés]
Szent István udvarában valószínűleg a nyugati „Pfalzgraf” mintájára keletkezett a tisztség. Kezdetben a királyi udvarházak udvarnokainak felügyelőjeként (majd bírájaként) a kezdetleges udvar (azaz a kíséret) szükségleteinek biztosítása volt, majd bírói működése az udvari hivatalt lassan országos hatáskörűvé alakította. Az első név szerint ismert nádor Aba Sámuel, későbbi magyar király volt. A nádor ellátási funkcióinak megsokasodásával tehermentesítették a nádor és az udvarispán (curialis comes) vagy régebben másképpen udvarbíró tisztség szétválasztásával, amiből utóbb az országbíró tisztsége nőtt ki.
A királyné és gyakran az ifjabb király is rendelkezett saját nádorral. A királyné udvarispánját először 1198-ban említik.
Az Árpád-kor végén több esetben előfordult, hogy a nádori hivatalt kettéosztották, „dunáninneni” és „dunántúli” nádorságra.
Az Árpád-ház kihalása utáni évtized anarchiával terhelt időszakában egyazon időben többen is viselték a nádori címet, nehezen meghatározható területi hatáskörrel. A tartományurak többnyire akkor is nádornak hívatták, illetve tekintették magukat, amikor a (kérdéses legitimitású) király már mást nevezett ki helyükbe. Ezért a hivatal tekintélye lehanyatlott, és Károly Róbert udvarában átmenetileg a tárnokmester lett az ország legfőbb méltósága (Kristó 1995).
A rendek először 1447-ben, Hunyadi János kormányzósága alatt választottak nádort.[2]
Az 1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A következő évszázadokban ezek a nádori cikkelyeknek (Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikke jelentették a nádor hatáskörének alapvető szabályozását. A későbbi törvényekkel ezen csak apróbb változtatást végeztek.[2]
József nádor az 1840-es években (Johann Nepomuk Höfel festménye)
István nádor lovasportréja. Franz Xaver Zalder színezett litográfiája. (Budapesti Történeti Múzeum)
A mohácsi csata után Magyarországon hatalomra kerülő Habsburg uralkodók uralkodói székhelye nem Magyarországon volt, ezért az országot királyi helytartón keresztül kívánták kormányozni. A magyar rendek azonban követelték a nádori hivatal betöltését és 1542. november 26-án nádorrá választották Révay Ferenc túróci főispánt. Ettől kezdve a nádori hivatalt – kis kihagyásokkal – mindig betöltötték, de a nádor személye nem volt azonos a királyi helytartó személyével.
Ezt az ellentmondásos állapotot a II. Mátyás koronázása előtt (1608. november 18-án) kiadott 3. törvénycikkben szüntették meg, ahol újra szabályozták a nádorság intézményét.
A király 2 katolikus és 2 protestáns jelöltet állíthatott, a rendek ezek közül választották meg a nádort, aki ekkortól a nádor a rendi országgyűlés elnöke, különösen a felsőtábla elnöke is volt.[2]
1723-ban létrehozták a helytartótanácsot és a Hétszemélyes Táblát, amelyek elnöke a nádor lett.
1790 után Habsburg főhercegek töltötték be a nádori tisztséget, 1848 után a tisztség betöltetlen maradt.
A legnevezetesebb késői nádor József nádor Habsburg főherceg (1776 – 1847), Magyarország utolsó nádora István nádor volt. Az ő lemondatásával (1848. szeptember 25.) a gyakorlatban megszűnt a nádori hivatal, de ennek törvényi kifejezése csak később történt meg. Még ezen a napon a bécsi udvar Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává nevezte ki gr. Lamberg Ferencet, de a pesti tömeg meggyilkolta, mielőtt gr. Batthyány Lajos miniszterelnöktől átvehette volna megbízatását.
1867-től megmaradt szerepköreit a miniszterelnökre ruházták,[2] I. Ferenc József király koronázásán gróf Andrássy Gyula és IV. Károly koronázásán gróf Tisza István mint az országgyűlés által megválasztott nádorhelyettesek segédkeztek.
Korabeli törvények a nádor méltóságáról[szerkesztés]
Szent László törvényei[szerkesztés]
A nádor bírói működését szabályozta a Szent László III. dekrétumának nevezett törvény harmadik cikkelye:
- 3. A nádorispánról
- Azt is akarjuk, hogy ha olykor a nádorispán hazamegy, a király és az udvar pecsétjét hagyja annál, aki helyetteseképpen ott marad, hogy miképpen a királynak egy udvara van, úgy pecsétje is egy legyen. Ameddig pedig ez az ispán otthon marad, pecsétjét senkire se küldje, csupán azokra, kiket "udvarnokok"-nak neveznek, és akik önként, saját akaratukból mennek hozzá, azok felett legyen szabad neki ítélkezni. Ha másképpen cselekszik, ötvenöt penzát fizessen. Hasonlóképpen a herceg ispánját is, ha az nemcsak a saját alattvalói, hanem mások felett is ítélkezik, ugyanazon büntetéssel javítsák meg.
|
Az Aranybulla függőpecsétje. Előlapján II. András király alakja, hátlapján a hétszer vágott, négy
pólyás magyar címer háromszögű pajzson
A nádor országos köztisztviselői jogállásáról tanúskodik az Aranybulla (II. András, 1222):
- 8. A nádor bírói jogköréről
- a) A nádor országunk minden embere felett különbség nélkül ítélkezzék.
- b) De a nemesek (olyan) ügyeit, melyek a fővesztésre vagy birtokaik feldúlására vonatkoznak, a király tudta nélkül ne fejezhesse be.
- c) Helyettes bírákat ne tartson, csak egyet, a saját udvarában
|
Az 1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A nádori cikkelyeknek (Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikkek a következők:
Nádori cikkek
|
- A király választásánál övé az első szavazat,
- A kiskorú király gyámja vagy gondnoka;
- Király nem létében vagy a király serdületlen kora alatt országgyűlést hirdethet;
- Nemesi felkelés (insurrectio) esetében ő az országnak főkapitánya;
- A honfiak között felmerült meghasonlásokat kiegyenlíti,
- A király és ország között felmerült meghasonlás esetében közbenjár;
- Ha a király gyengeelméjűségnél vagy hanyagságnál fogva azt nem tehetné, vagy nem tenné, az ország szónokait meghallgatja, és azoknak válaszol;
- A királyi adományok alkalmánál felmerült panaszokat a király elé terjeszti;
- Ő az országnak első nagybírája oly értelemben hogy a királyi méltóságon kívül, nagyobb vagy az övéhez hasonló bírói hatalma senkinek sincs,
- A király távollétében annak helytartója;
- A kunoknak főkapitánya és bírája s ezért tőlük évenként 3000 aranyat húz;
- Dalmáciának bírája, amiért bizonyos dalmátszigeteknek jövedelmei illetik.
|
Magyarország nádorai időrendben[szerkesztés]
Név
|
Nádorság ideje
|
Nádorsága alatt uralkodó
|
Megjegyzés
|
Aba Sámuel
|
1038 előtt [4]
|
Szent István
|
1041-1044 között király
|
Zache
|
1055 [4]
|
I. András
|
szerepel a Tihanyi alapítólevélen
|
Radó
|
1057 [4]
|
I. András
|
|
Ottó
|
1066 [4]
|
Salamon
|
Győr nembeli
|
Radván
|
1067 körül [4]
|
Salamon
|
|
Gyula
|
1075-1091 előtt [4]
|
I. Géza, Szent László (?)
|
|
Péter
|
1091 [4]
|
Szent László
|
|
János
|
1108–1113 [4]
|
Könyves Kálmán
|
Uros fia
|
Fancsal
|
1131 körül –1138 [4]
|
II. Béla
|
Bozeta fia
|
Belos
|
1146–1157 [4]
|
II. Géza
|
Ilona királyné öccse, II. Géza nagybátyja
|
Henrik
|
1162-1163 körül [4]
|
III. István
|
Héder nembeli
|
Tamás
|
1163 [4]
|
IV. István
|
Héder nembeli
|
Ampud
|
1165-1174 [4]
|
III. István, III. Béla
|
|
Farkas
|
1177körül –1183 [4]
|
III. Béla
|
Bikács nembeli
|
Dénes
|
1184 [4]
|
III. Béla
|
|
Tamás
|
1185-1186 [4]
|
III. Béla
|
|
Mog
|
1192-1193, 1198-1199, 1206 [4]
|
III. Béla, Imre, II. András
|
|
Ézsau
|
1197-1198 [4]
|
Imre
|
|
Mika (Mihály)
|
1199-1201 [4]
|
Imre
|
Ják nembeli
|
Benedek
|
1202-1204 [4]
|
Imre
|
|
Miklós
|
1205 [4]
|
III. László
|
|
Csépán
|
1206-1209 [4]
|
II. András
|
Győr nemzetség
|
Pot
|
1209-1212 [4]
|
II. András
|
Győr nembeli
|
Bánk
|
1212-1213 [4]
|
II. András
|
Bár-Kalán nembeli
|
Miklós
|
1213-1214, 1219-1222, 1226
|
II. András
|
Szák nembeli
|
Gyula
|
1215-1217, 1222-1226
|
II. András
|
Kán nembeli
|
Tódor
|
1222
|
II. András
|
Csanád nembeli
|
Dénes
|
1227-1229, 1231-1234
|
II. András
|
Apod fia
|
I. Mojs
|
1229-1230
|
II. András
|
Apod fia
|
Dénes
|
1235-1241
|
IV. Béla
|
Tomaj nembeli
|
Arnold
|
1242
|
IV. Béla
|
Buzád-Hahót nembeli
|
László
|
1242-1245
|
IV. Béla
|
Kán nembeli
|
Dénes
|
1245-1246, 1248
|
IV. Béla
|
Türje nembeli
|
István
|
1246-1248
|
IV. Béla
|
Gutkeled nembeli
|
Rátót I. Loránd
|
1248-1261, 1272-1273, 1274-1275
|
IV. Béla, IV. István, IV. (Kun) László
|
Rátót nembeli
|
Kőszegi Nagy Henrik
|
1261-1267
|
IV. Béla
|
Héder nembeli
|
Péc nembeli Dénes
|
1263, 1273-1274, 1277-1278
|
IV. Béla, IV. (Kun) László
|
Péc nembeli, 1263-ban István ifjabb király nádora
|
Domonkos
|
1266
|
IV. Béla
|
Csák nembeli, István ifjabb király nádora
|
Benedek
|
1268
|
IV. Béla
|
Tombold fia, István ifjabb király nádora
|
Lőrinc(wd)
|
1267-1270,1272, 1273
|
IV. Béla, V. István, IV. (Kun) László
|
Kemény fia
|
II. Mojs
|
1270-1272
|
V. István
|
|
Kőszegi Miklós
|
1275, 1276-1277, 1284-1286, 1289-1290, 1291, 1293-1295
|
IV. (Kun) László, III. András
|
Héder nembeli, 1289-1290 között „dunántúli” nádor
|
Péter
|
1275-1276, 1277, 1278
|
IV. (Kun) László
|
Csák nembeli
|
Máté
|
1278-1280, 1282-1284
|
IV. (Kun) László
|
Csák nembeli
|
Finta
|
1280-1281
|
IV. (Kun) László
|
Aba nembeli
|
Kőszegi Iván
|
1281-1282, 1287-1288
|
IV. (Kun) László
|
Héder nembeli
|
István
|
1284 november [5]
|
IV. (Kun) László
|
Kacsics nembeli (?) Tekus fia
|
Makján
|
1286-1287 [4]
|
IV. (Kun) László
|
Aba nembeli
|
Amadé
|
1288-1289, 1290-1291, 1293, 1295-1296, 1297-1298, 1299-1301
|
IV. (Kun) László, III. András
|
Aba nembeli
|
Rénold
|
1289-1290 [4]
|
IV. (Kun) László
|
Basztély nembeli, „dunáninneni” nádor
|
Mizse
|
1290 [4]
|
IV. (Kun) László
|
„dunáninneni” nádor
|
Mihály
|
1291-1293 [4]
|
III. András
|
Szente-Mágócs nembeli
|
Máté
|
1296-1297 [4]
|
III. András
|
Csák nembeli
|
Apor
|
1298-1299 [4]
|
III. András
|
Péc nembeli, „dunántúli” nádor
|
Lóránd
|
1298-1299 [4]
|
III. András
|
Rátót nembeli, „dunáninneni nádor”
|
Az Árpád-ház kihalását követő trónharcok ideje alatt a nagybirtokos tartományurak sokszor önhatalmúlag is viselték a nádori címet.
Név
|
Nádorság ideje
|
Nádorsága alatt uralkodó
|
Megjegyzés
|
Csák Máté
|
1297–1322[2]
|
III. Vencel, Ottó, Károly Róbert
|
Csák nemzetség, a címet önkényesen viselte tisztségétől 1297-ben történt megfosztása után
|
Ákos István
|
1301–1307[2]
|
III. Vencel, Ottó
|
Ákos nemzetség
|
Kőszegi Iván
|
1302–1307[2]
|
III. Vencel, Ottó, Károly Róbert
|
Kőszegi család
|
Aba Amadé
|
1302–1310[2]
|
III. Vencel, Ottó, Károly Róbert
|
Aba nemzetség
|
Rátót II. Loránd (Roland)
|
1303–1307[2]
|
III. Vencel, Ottó
|
Rátót nemzetség
|
Péc Apor
|
1304–1307[2]
|
Vencel
|
Péc nemzetség
|
Borsa Kopasz
|
1306–1315[2]
|
Ottó, Károly Róbert
|
Borsa nemzetség
|
Rátót II. Domonkos (Rátót Domokos)
|
1315–1320[2]
|
Károly Róbert
|
Rátót nemzetség, a Pásztói család őse
|
Debreceni Dózsa
|
1322[2]
|
Károly Róbert
|
|
Drugeth Fülöp
|
1323–1327[2]
|
Károly Róbert
|
Drugeth család
|
Drugeth János
|
1328–1333[2]
|
Károly Róbert
|
Drugeth család
|
Drugeth Vilmos
|
1333–1342[2]
|
Károly Róbert
|
Drugeth család
|
Gilétfi Miklós
|
1342–1356[2]
|
I. Nagy Lajos
|
Zsámboki Miklós
|
Kont Miklós
|
1356–1367[2]
|
I. Nagy Lajos
|
az Újlaki család őse
|
Oppelni László
|
1367–1372[2]
|
I. Nagy Lajos
|
Piast-dinasztia
|
Lackfi Imre
|
1372–1375[2]
|
I. Nagy Lajos
|
Simontornyai I.
|
Garai Miklós
|
1375–1385[2]
|
I. Nagy Lajos 1382-ig, utána I. Anjou Mária
|
V. Miklós
|
Szécsi Miklós
|
1385–1386[2]
|
I. Anjou Mária
|
VI. Miklós
|
Vegyesházi királyok korától[szerkesztés]
|
Név
|
Hivatal kezdete
|
Hivatal vége
|
Uralkodó
|
Megjegyzés
|
74. |
Lackfi (V.) István (1340–1397) |
1387 áprilisa |
1392 novembere |
Mária |
A Lackfi családból való magyar főúr, csáktornyai és simontornyai Lackfi István erélyi vajda fia
|
75. |
Jolsvai Leusták (?–1400) |
1392 novembere |
1397 áprilisa |
Mária |
Zsigmond |
A Rátót nemzetség sarja
|
76. |
Bebek Detre (1350 körül –1404 körül) |
1397 májusa |
1402 szeptembere |
Zsigmond |
Az Ákos nemzetségbéli Bebek családból való magyar főúr, Bebek György királynéi tárnokmester fia
|
77. |
Ifj. Garai (VII.) Miklós (1367–1433) |
1402 szeptembere |
1433 novembere |
A Garai családból való korábbi horvát–szlavón bán, idősebb Garai Miklós nádor fia
|
78. |
Pálóci (III.) Máté (1390–1437) |
1435 márciusa |
1437 februárja |
Az ősi Pálóci család sarja, Pálóci Péter pozsonyi alispán fia, Pálóci György esztergomi érsek testvére
|
79. |
Hédervári (II.) Lőrinc (?–1447) |
1437 márciusa |
1447 júliusa |
Albert |
I. Ulászló |
A Héder nemzetségbéli Hédervári család sarja
|
80. |
Garai (III.) László (1410–1459) |
1447 szeptembere |
1458 júliusa |
V. László |
A Garai családból való magyar főúr, ifjabb Garai Miklós nádor és Cillei Anna fia
|
81. |
Guthi Országh (III.) Mihály (1410 körül –1484) |
1458. júliusa |
1484. |
I. Mátyás |
A Gutkeled nemzetségbéli Országh családból való magyar főúr, Országh Gáspár és Parlagi Katalin fia
|
82. |
Szapolyai (II.) Imre (? –1487) |
1486 januárja |
1487. szeptember 12. |
A Szapolyai-családból való magyar főúr, korábbi horvát–szlavón bán
|
83. |
Szapolyai (VI.) István (? –1499) |
1492 márciusa |
1499. december 23. |
II. Ulászló |
A Szapolyai családból való magyar főúr, Szapolyai Imre nádor testvére, Szapolyai János király apja
|
84. |
Geréb (III.) Péter (? –1503) |
1500 áprilisa |
1503 eleje |
Korábbi erdélyi vajda
|
85. |
Perényi (III.) Imre (?–1519) |
1504 áprilisa |
1519. február 5. |
II. Ulászló |
II. Lajos |
A Perényi családból való korábbi horvát bán, Perényi István tárnokmester és Újlaki Orsolya fia
|
86. |
Báthori (VII.) István (1485 körül –1530) |
1519 februárja |
1523 májusa |
II. Lajos |
A Báthori család ecsedi ágából való magyar főúr, ecsedi Báthori András és Rátóti Julianna fia
|
1524 szeptembere |
1525. június 24.
|
87. |
Werbőczy (VIII.) István (1458–1541) |
1525. június 24. |
1526 áprilisa |
A Werbőczy családból való magyar főúr, korábbi királyi személynök, Werbőczy Osvát és Deák Apollónia fia
|
(86.) |
Báthori (VII.) István (1485 körül –1530) |
1526 áprilisa |
1530. május 8. |
I. János |
I. Ferdinánd |
Harmadik periódusa
|
88. |
Bánffy (IV.) János (?–1534) |
1530 májusa |
1533 máriusa |
Az alsólendvai Bánffy család való magyar nemes, alsólendvai Bánffy Miklós ajtónállómester, pozsonyi főispán és Piast-házi Margit sagani hercegnő fia
|
89. |
báró Nádasdy (III.) Tamás (1498–1562) |
1554. március 20. |
1562. június 2. |
II. János |
A Nádasdy családból való magyar báró, nádasdi és fogarasföldi Nádasdy Ferenc vas vármegyei alispán és Terjék Orsolya fia
|
Jagelló Izabella
|
90. |
gróf Illésházy (IX.) István (1541–1609) |
1608. november 20. |
1609. május 5. |
II. Mátyás |
Az Illésházy családból való magyar gróf, illésházai báró Illésházy Tamás pozsonyi alispán és nemes Földes Zsófia fia
|
91. |
gróf Thurzó György (1567–1616) |
1609. december 7. |
1616. december 26. |
A Thurzó családból való magyar gróf, bethlenfalvi gróf Thurzó Ferenc nyitrai püspök és Zrínyi Kata fia
|
92. |
gróf Forgách Zsigmond (1565–1621) |
1618. május 16. |
1621. június 23. |
A Forgách családból való magyar gróf, gímesi és gácsi gróf Forgách Simon főpohárnok és báró Pemfflinger Orsolya fia
|
II. Ferdinánd
|
93. |
gróf Thurzó Szaniszló (1576–1625) |
1622. május 16. |
1625. május 1. |
A Thurzó családból való magyar gróf, bethlenfalvi Thurzó Elek örökös főispán és Zrinyi Borbála fia
|
94. |
gróf Esterházy (VIII.) Miklós (1582–1645) |
1625. október 25. |
1645. szeptember 11. |
Az Esterházy családból való magyar gróf, hadvezér, galántai gróf Esterházy Ferenc és illésházi gróf Illésházy Zsófia fia
|
III. Ferdinánd
|
95. |
báró Draskovits (V.) János (1603–1648) |
1646. szeptember 23. |
1648. november 8. |
A Draskovich családból való magyar báró, trakostyáni báró Draskovits János horvát bán és baranyavári és kisasszonyfalvi báró Istvánffy Éva fia
|
96. |
gróf Pálffy (III.) Pál (1580–1653) |
1649 eleje |
1653. november 26. |
A Pálffy családból való magyar gróf, erdődi gróf Pálffy Miklós országbíró és Maria von Fugger fia
|
97. |
gróf Wesselényi Ferenc (1605–1667) |
1655. március 15. |
1667. március 23. |
A Wesselényi családból való magyar gróf, hadvezér, hadadi és murányi báró Wesselényi István és szerdahelyi báró Derssfy Katalin fia
|
I. Lipót
|
98. |
herceg Esterházy (IV.) Pál (1635–1713) |
1681. június 13. |
1713. március 26. |
Az Esterházy családból való magyar gróf és birodalmi herceg, galántai gróf Esterházy Miklós nádor és bedeghi báró Nyáry Krisztina fia
|
I. József
|
III. Károly
|
99. |
gróf Pálffy (IX.) Miklós (1657–1732) |
1714. október 14. |
1732. február 20. |
A Pálffy családból való magyar gróf és császári tábornagy, Pálffy Miklós ajtónállómester és roraui báró Harrach Mária Eleonóra fia
|
100. |
gróf Pálffy (VI.) János (1664–1751) |
1741. június 22. |
1751. március 24. |
Mária Terézia |
A Pálffy családból való magyar gróf és császári tábornagy, erődi gróf Pálffy Miklós nádor testvére
|
101. |
gróf Batthyány Lajos (1696–1765) |
1751. május 4. |
1765. október 26. |
A Batthyány családból való magyar gróf, németújvári gróf Batthyány Ádám országbíró és Eleonore von Strattmann grófnő fia
|
102. |
főherceg Sándor Lipót (1772–1795) |
1790. november 12. |
1795. július 12. |
II. Lipót |
A Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg és magyar királyi herceg, II. Lipót császár és király és Spanyolországi Mária Lujza fia
|
Ferenc
|
103. |
főherceg József Antal (1776–1847) |
1795. szeptember 20. |
1847. január 13. |
A Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg és magyar királyi herceg, Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor testvére
|
V. Ferdinánd
|
104. |
főherceg István Ferenc (1817–1867) |
1847. november 12. |
1848. szeptember 25. |
A Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg és magyar királyi herceg, Habsburg–Lotaringiai József Antal magyar nádor fia
|
- Ezer év törvényei. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
- Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története, 1000–1342; MTA Támogatott Kutatócsoportok Irodája, Bp., 2014 (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam)
- C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története, 1342–1562; Magyar Történelmi Társulat–BTK TTI, Bp., 2020 (Századok könyvek)
- Németh István: A nádori méltóság a középkori Magyarországon; Romanika, Bp., 2021 (A Szent Korona öröksége)