Borsa nemzetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Borsa vagy Barsa, Borsay nemzetség ősi fészke a Sebes-Körös és Berettyó vidéke volt. A Váradi regestrum a nemzetség tagjai közül Apa, Mika, János, Domonkos Balád és Kelemen nevét említette először.

Története, ismertebb tagjai[szerkesztés]

Egyes nézetek (Kopócs) szerint a nemzetség már a korai Árpád-korban jelentős tényező volt; birtokaik főleg Erdélyben és a Tiszántúlon terültek el.

Erdélyben az övék lehetett a nemzetség nevét viselő Kolozsborsa, továbbá Kolozsgyula, Macskás, Szentpál, a Kis-Szamos bal partján, Novaj, Mezőszentgyörgy, Mezőszentmárton és Majos a jobb parton, és közéjük esnek a királyi várbirtokok, mint Pata, Szovát valamint a telepített katonaelemre utaló Mezőőr és Mezőkeszü.[1]

A 13. század második felében Bihar vármegyében is jelentős birtokokhoz jutottak Tenkeszéplakon és Feketegyörösön. A nemzetség 1321 évi osztozkodásakor Feketegyörös (Gyres) Apa fiainak jutott.

A nemzetség bölcsőjének a Csökmő és a Füzes-Gyarmat közti Barsa-pusztát tartották, amely a fennmaradt oklevelek szerint 1220-ban bizonyosan az ő birtokuk volt, és a Váradi regestrum szerint ekkor már Békés vármegyében is voltak földjeik.

Borsa Demeter utódai[szerkesztés]

A tatárjárás után Borsa Barnabás fiai: I. Tamás és Borsa I. János tűnt fel e nemzetségben. 1278-ban IV. László a Tiszántúlra látogatott, és váradi országgyűlésen tanúkihallgatást rendelt el egy birtokháborítási perben (Wenzel - i. m. XII. 251.), majd 1279. januárban Kányi Tamás birtokait (Orosz helység, püspökmáli szőlő) kárpótlásul Barnabás fiainak, Tamásnak és Jánosnak, továbbá Tamás I. Loránd (Roland) és I. János nevű fiainak. E birtokokat a Barsák 1284-ben Dés mesternek és testvérének engedték át.

1. Borsa I. János utódai nem futottak be olyan nagyívű karriert, mint testvérének fiai. Egy 1279-es oklevélből ismerjük neveiket, de semmi többet nem tudunk meg róluk, és később sem bukkannak fel. 2. Borsa I. Tamás fiai: Borsa Loránd (Roland, Loránt), István, Jakab, Vak László, Benedek és III. János voltak.

említették.

A nemzetség ezen ágából leszármazott tagok magas méltóságokra emelkedtek. Főleg IV. László uralkodása alatt tettek szert nagy vagyonra. Ekkor nyerték el Szalárd és Rév helységeket — de ezeket, miként Körösszeget is Borsa Kopasz pártütése miatt Károly Róbert 1316-ban elvette tőlük, és a Borsák várai a koronára szálltak.

Borsa Kopasz tartományurasága[szerkesztés]

Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején.

A nemzetség leghíresebb tagja Borsa Kopasz volt, aki az Árpád-ház hanyatlása idején, majd kihalása után különféle országos méltóságait kihasználva önálló tartományuraságot épített ki az ország keleti részén. A 14. század elejének trónviszályában már Ottó uralkodása idején ő volt a nádor. Ottó lemondása után Károly Róbert a korona mellé a nádort is megörökölte — sőt, hivatalban is tartotta egészen 1314-ig, és ebben az időszakban a Borsák Károly Róbert legmegbízhatóbb hívei közé számítottak. A leváltása (1314) miatt elégedetlen Kopasz azonban elfordult a királytól, és úgy tervezte, hogy András halicsi fejedelmet, IV. Béla szépunokáját hívja meg a magyar trónra. Ehhez szövetkezni próbált az Ákos nembeli István nádor († 1315) fiaival, a zempléni Petenye fia Péterrel, Kán László erdélyi vajda fiaival, Mojs fia Mojssal, valamint természetesen Csák Mátéval és a Kőszegiekkel. A széthúzó nagyurak nem tudták koordinálni terveiket, és az 1316 végén vagy 1317 elején felkelő Borsákkal egy időben csak az Ákos-fiak lázadtak fel. A felkelők nem tudták csapataikat egyesíteni, mert a Borsák hadát Debreceni Dózsa 1317 március/áprilisának fordulóján szétverte.

A győzelmének hírére a király Bihar vármegyébe utazott. A súlyos vereség után Borsa Kopasz először Adorján várában védekezett, de a várat a királyi sereg 1317 júliusában ostrommal elfoglalta. Borsa Kopasz titkon Sólyomkő várába menekült, hívei Erdélybe szöktek. A bukott nádor kegyelemet kért és feladta magát, Károly Róbert azonban kivégeztette.

Kopaszt minden tevékenységében támogatta, azokban vele osztozott öccse, Borsa Beke. A lázadás miatt elvesztette a király kegyeit. Birtokaitól megfosztották, a későbbiekben nincs nyoma.

A Borsák ismételt pártütésük miatt 1341-ben ősi birtokaikat is elvesztették (Hazai okmt. VII. 374.).

Kolozs megyei ág[szerkesztés]

A nemzetség Kolozs megyei ágának bölcsője Borsa. Ebből az ágból származtak:

Szentpáli család[szerkesztés]

A Borsa nemzetség ezen ágából származott a Szentpály család (Szentpáli, Kolozs-szentpáli). Ennek az ágnak a 13-16. században a Kolozs megyei Szent-Pál helység volt ősi fészke.

1295-ben a Borsa (Borsay) nemzetségből származott comes (ispán) Szentpály Rudolf fia Szentpály Gyula birtoka Sásság föld fele.

Szucsáky család[szerkesztés]

  • Szucsák másik része Istváné.

A Szucsáky család Kolozs megye kihalt régi családja. A család 1400-as évekből ismert tagjai:

Sandrinus 1465-ben kolozsmonostori convent volt.
Benedek 1482-ben Kolozs megye alispánja volt.

Borsay család[szerkesztés]

  • Szucsák harmadik része I. Lászlóé volt.

A (Borsai) Borsay családból származott, s Doboka megyében élt még 1298-ban Borsay György erdélyi vajda, a Doboka megyei Víz-Szilváson lakott.

Szatmár megyei ág[szerkesztés]

A Borsay család több ága származott át más megyékbe, így Ugocsa, Szatmár és Nógrád megyébe is.

A nemzetség Szatmár megyében is feltűnt a 13. század vége felé:

1300-ban Tamás fia Beke bihari főispán, majd később királynéi tárnokmester került Szatmár megyébe, s birtokolta neje után Mérket.

1312-ben Beke már Szamosszegen is szerzett birtokot.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Erdély története