Borsa nemzetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Borsa vagy Barsa, Borsay nemzetség ősi fészke a Sebes-Körös és Berettyó vidéke volt. A Váradi Regestrum a nemzetség tagjai közül Apa, Mika, János, Domonkos Balád és Kelemen nevét említette először.

Története, ismertebb tagjai[szerkesztés]

Egyes nézetek (Kopócs) szerint a nemzetség már a korai Árpád-korban jelentős tényező volt; birtokaik főleg Erdélyben és a Tisszántúlon terültek el.

Erdélyben az övék lehetett a nemzetség nevét viselő Kolozsborsa, továbbá Kolozsgyula, Macskás, Szentpál, a Kis-Szamos bal partján, Novaj, Mezőszentgyörgy, Mezőszentmárton és Majos a jobb parton, és közéjük esnek a királyi várbirtokok, mint Pata, Szovát valamint a telepített katonaelemre utaló Mezőőr és Mezőkeszü.[1]

A 13. század második felében Bihar vármegyében is jelentős birtokokhoz jutottak Tenkeszéplakon és Feketegyörösön. A nemzetség 1321 évi osztozkodásakor Feketegyörös (Gyres) Apa fiainak jutott.

A nemzetség bölcsőjének a Csökmő és a Füzes-Gyarmat közti Barsa-pusztát tartották, amely a fennmaradt oklevelek szerint 1220-ban bizonyosan az ő birtokuk volt, és a Váradi Regestrum szerint ekkor már Békés vármegyében is voltak földjeik.

Borsa Demeter utódai[szerkesztés]

A tatárjárás után Borsa Barnabás fiai: I. Tamás és Borsa I. János tűnt fel e nemzetségben. 1278-ban IV. László a Tiszántúlra látogatott, és váradi országgyűlésen tanúkihallgatást rendelt el egy birtokháborítási perben (Wenzel - i. m. XII. 251.), majd 1279. januárban Kányi Tamás birtokait (Orosz helység, püspökmáli szőlő) kárpótlásul Barnabás fiainak, Tamásnak és Jánosnak, továbbá Tamás I. Loránd (Roland) és I. János nevű fiainak. E birtokokat a Barsák 1284-ben Dés mesternek és testvérének engedték át.

1. Borsa I. János utódai nem futottak be olyan nagyívű karriert, mint testvérének fiai. Egy 1279-es oklevélből ismerjük neveiket, de semmi többet nem tudunk meg róluk, és később sem bukkannak fel. 2. Borsa I. Tamás fiai: Borsa Loránd (Roland, Loránt), István, Jakab, Vak László, Benedek és III. János voltak.

említették.

A nemzetség ezen ágából leszármazott tagok magas méltóságokra emelkedtek. Főleg IV. László uralkodása alatt tettek szert nagy vagyonra. Ekkor nyerték el Szalárdot és Rév helységet, de ezeket, valamint Körösszeget Borsa Kopasz pártütése miatt Károly Róbert 1316-ban elvette tőlük, és a Borsák várai a koronára szálltak.

Borsa Kopasz tartományurasága[szerkesztés]

Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején.

A nemzetség leghíresebb tagja Borsa Kopasz kopasz volt, aki az Árpád-ház hanyatlása idején, majd kihalása után különféle országos méltóságait kihasználva önálló tartományuraságot épített ki az ország keleti részén. A 14. század elejének trónviszályában már Ottó uralkodása idején ő volt a nádor. Ottó lemondása után Károly Róbert a korona mellé a nádort is megörökölte — sőt, hivatalban is tartotta egészen 1314-ig, és ebben az időszakban a Borsák Károly Róbert legmegbízhatóbb hívei közé számítottak. A leváltása (1314) miatt elégedetlen Kopasz azonban elfordult a királytól, és úgy tervezte, hogy András halicsi fejedelmet, IV. Béla szépunokáját hívja meg a magyar trónra. Ehhez szövetkezni próbált az Ákos nembeli István nádor († 1315) fiaival, a zempléni Petenye fia Péterrel, Kán László erdélyi vajda fiaival, Mojs fia Mojssal, valamint természetesen Csák Mátéval és a Kőszegiekkel. A széthúzó nagyurak nem tudták koordinálni terveiket, és az 1316 végén vagy 1317 elején felkelő Borsákkal egy időben csak az Ákos-fiak lázadtak fel. A felkelők nem tudták csapataikat egyesíteni, mert a Borsák hadát Debreceni Dózsa 1317 március/áprilisának fordulóján szétverte.

A győzelmének hírére a király Bihar vármegyébe utazott. A súlyos vereség után Borsa Kopasz először Adorján várában védekezett, de a várat a királyi sereg 1317 júliusában ostrommal elfoglalta. Borsa Kopasz titkon Sólyomkő várába menekült, hívei Erdélybe szöktek. A bukott nádor kegyelemet kért és feladta magát, Károly Róbert azonban kivégeztette.

Kopaszt minden tevékenységében támogatta, azokban vele osztozott öccse, Borsa Beke. A lázadás miatt elvesztette a király kegyeit. Birtokaitól megfosztották, a későbbiekben nincs nyoma.

A Borsák ismételt pártütésük miatt 1341-ben ősi birtokaikat is elvesztették (Hazai okmt. VII. 374.).

Kolozs megyei ág[szerkesztés]

A nemzetség Kolozs megyei ágának bölcsője Borsa. Ebből az ágból származtak:

Szentpáli család[szerkesztés]

A Borsa nemzetség ezen ágából származott a Szentpály család (Szentpáli, Kolozs-szentpáli). Ennek az ágnak a 13-16. században a Kolozs megyei Szent-Pál helység volt ősi fészke.

1295-ben a Borsa (Borsay) nemzetségből származott comes (ispán) Szentpály Rudolf fia Szentpály Gyula birtoka Sásság föld fele.

Szucsáky család[szerkesztés]

  • Szucsák másik része Istváné.

A Szucsáky család Kolozs megye kihalt régi családja. A család 1400-as évekből ismert tagjai:

Sandrinus 1465-ben kolozsmonostori convent volt.
Benedek 1482-ben Kolozs megye alispánja volt.

Borsay család[szerkesztés]

  • Szucsák harmadik része I. Lászlóé volt.

A (Borsai) Borsay családból származott, s Doboka megyében élt még 1298-ban Borsay György erdélyi vajda, a Doboka megyei Víz-Szilváson lakott.

Szatmár megyei ág[szerkesztés]

A Borsay család több ága származott át más megyékbe, így Ugocsa, Szatmár és Nógrád megyébe is.

A nemzetség Szatmár megyében is feltűnt a 13. század vége felé:

1300-ban Tamás fia Beke bihari főispán, majd később királynéi tárnokmester került Szatmár megyébe, s birtokolta neje után Mérket.

1312-ben Beke már Szamosszeg-en is szerzett birtokot.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Erdély története