Szucság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szucság (Suceagu)
Látkép délkeletről
Látkép délkeletről
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Kisbács
Rang falu
Községközpont Kisbács
Irányítószám 407343
SIRUTA-kód 55909
Népesség
Népesség 1332 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 513
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 452 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szucság (Románia)
Szucság
Szucság
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 51′ 09″, k. h. 23° 04′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 09″, k. h. 23° 04′ 32″
Szucság weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szucság témájú médiaállományokat.

Szucság (Szucsák, románul: Suceagu) falu Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Kolozsvártól nyolc kilométerre északnyugatra, az E81-es út mellett, a Nádas-patak jobb partján fekszik. Kalotaszeg Nádasmente kistájához sorolják, bár kultúrájában eltér a vidék falvaitól és sem a helyiek, sem a szomszédos falvak lakói szerint nem tartozik Kalotaszeghez. Délnyugati határában emelkedik a Nádasmente legmagasabb pontja, a 653 méter magas Bátori-hegy (Tekintő).

Neve[szerkesztés]

Szláv eredetű, Kiss Lajos az orosz Cyчak helynévvel és a délszláv Sučijak személynévvel állítja párhuzamba. Először 1338-ban, Zuchak alakban írták le. 1750-ben és később többször is Szucsag. A hivatalosan használt Szucsák nevet a község kérésére változtatták meg 1911-ben.

Története[szerkesztés]

Egy idevalósi nemest, Chuey fia Pált 1362 telén, a kolozsmonostori apátság ostromakor a kolozsvári és szászfenesi nép a monostorból kirángatott és a fejét vette. 1491-ben kisnemesi lakosságú falu volt Kolozs vármegyében, lakói jelentős vármegyei és erdélyi tisztségeket is betöltöttek. 1494-ben egy Tamás nevű szucsáki diák a krakkói egyetemen tanult. 1581-ben a kolozsmonostori jezsuita kolostornak itt volt birtoka.

Református egyházáról az első adat 1621-ből való. 1745-ben lett anyaegyház. 1766-ban 103 férfiból és 77 asszonyból állt. 1830-ban birtokot vásárolt itt Kelemen Benjámin mezőgazda. Az év legnagyobb részét a Wesselényiek birtokközpontjában, Zsibón töltötte, így birtokán, amely az allódiumok nélkül 1848-ban 123 holdas volt, felesége, Bod Katalin gazdálkodott. A gabona és a takarmánynövények mellett burgonyát, cukorrépát, borsót, lencsét és babot is termelt, a domboldalakra pedig különféle gyümölcsfákat ültetett. A juhászatuk által termelt évi négy-ötszáz font gyapjút Pesten értékesítették. Kelemen 1832 és 42 között, örökváltság útján felszabadította jobbágyait, ami gazdaságilag is megtérült a számára.[2]

A korábban ortodox románokból szerveződött görög katolikus gyülekezet 1856-ban alakult anyaegyházzá. 1882-ben, Berde Áron közbenjárására állami iskola nyílt a faluban. Határában 19. század végén és a 20. század elején mészkövet termeltek ki a kolozsvári építkezésekhez. Református magyar lakossága egészen az első világháborúig két, egymástól elkülönülő társadalmi rétegre oszlott, volt kisnemesekére és jobbágyokra. Vasárnap külön istentiszteletre jártak (a nemesek délelőtt, a jobbágyok délután), külön mulatságokat szerveztek, külön temetőbe temetkeztek, a nemesek fehér, a jobbágyok fekete ködmönt viseltek. A megkülönböztetés ma is él. Lakói nem házasodtak össze a környező Nádas-, Fenes- és Kapus-völgyi falvakkal, hanem a nemesek Kidével, Bodonkúttal, Magyarfodorházával, Bádokkal, Csomafájával, Gyulával, Magyar-, Szentmárton- és Hosszúmacskással, a jobbágyok pedig Bodonkúttal és Kidével.

Szántóföldje rossz minőségű, ennek ellenére az 1970-es években módos falunak számított. A két világháború között jelentős volt tejgazdálkodása, lakói a kolozsvári piacra gyümölcsöt, szilvapálinkát és szilvalekvárt hordtak, sokan pedig lóval és tehénnel kereskedtek. A falun belül a magyarok a Felszegen, a románok az Alszegen, a cigányok a főúthoz közel, a bekötőút jobb oldalán, egy sziklás hegyoldalban laknak. A cigány közösség cigány anyanyelvű és románul jobban beszél, mint magyarul. Tagjai Románia minden vidékéről érkeztek.[3]

Az iskolában 1988-ban szűnt meg a magyar nyelvű felső tagozat, ma már csupán összevont alsó tagozat létezik.

Lakossága[szerkesztés]

Látnivaló[szerkesztés]

RO CJ Suceagu 1.jpg
A református templom
  • Dombtetőn álló református temploma a 13. század végén épülhetett és a 15. században, majd a 18. század első felében is átalakították. Idősebb Umling Lőrinc festette ki a nyugati karzatot 1742-ben, a mennyezetet 1749-ben. A padok előlapjainak festését Asztalos Boka János készítette 1775-ben. Mai tornyának építését 1800-ban fejezték be, és 1862 óta fedi bádog.

Híres emberek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Berde Béla: Szucság története. Budapest, 1914
  • Balogh Balázs – Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen. Budapest, 2004
  • Szucsági magyar honlap
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Csetri Elek: Kelemen Benjámin, a haladó gazda. In Bodor András – Cselényi Béla – Jancsó Elemér – Jakó Zsigmond – Szabó T. Attila szerk.: Emlékkönyv Kelemen Lajos nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 1957
  3. Nagy Olga: Barangolásaim varázslatos tájban. Székelyudvarhely, 1994, 50. o.