Szucság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szucság (Suceagu)
Látkép délkeletről
Látkép délkeletről
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségKisbács
Rang falu
Községközpont Kisbács
Irányítószám 407062
Körzethívószám +40 x64[1]
SIRUTA-kód 55909
Népesség
Népesség1332 fő (2011. okt. 31.)[2]
Magyar lakosság464 (2011)[3]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság452 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szucság (Románia)
Szucság
Szucság
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 47′ 03″, k. h. 23° 27′ 54″Koordináták: é. sz. 46° 47′ 03″, k. h. 23° 27′ 54″
Szucság weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szucság témájú médiaállományokat.

Szucság (Szucsák, románul Suceagu) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Neve[szerkesztés]

Szláv eredetű, Kiss Lajos az orosz Cyчak helynévvel és a délszláv Sučijak személynévvel állítja párhuzamba. Először 1338-ban, Zuchak alakban írták le. 1750-ben és később többször is Szucsag. A hivatalosan használt Szucsák nevet a község kérésére változtatták meg 1911-ben.

Fekvése[szerkesztés]

Kolozsvártól 8 km-re északnyugatra, az E81-es út mellett, a Nádas-patak jobb partján fekszik. Kalotaszeg Nádasmente kistájához sorolják, bár kultúrájában eltér a vidék falvaitól és sem a helyiek, sem a szomszédos falvak lakói szerint nem tartozik Kalotaszeghez. Délnyugati határában emelkedik a Nádasmente legmagasabb pontja, a 653 méter magas Bátori-hegy (Tekintő).

Története[szerkesztés]

Egy idevalósi nemest, Chuey fia Pált 1362 telén, a kolozsmonostori apátság ostromakor a kolozsvári és szászfenesi nép a monostorból kirángatott és a fejét vette. 1491-ben kisnemesi lakosságú falu volt Kolozs vármegyében, lakói jelentős vármegyei és erdélyi tisztségeket is betöltöttek. 1494-ben egy Tamás nevű szucsáki diák a krakkói egyetemen tanult. 1581-ben a kolozsmonostori jezsuita kolostornak itt volt birtoka.

Református egyházáról az első adat 1621-ből való. 1745-ben lett anyaegyház. 1766-ban 103 férfiból és 77 asszonyból állt. 1830-ban birtokot vásárolt itt Kelemen Benjámin mezőgazda. Az év legnagyobb részét a Wesselényiek birtokközpontjában, Zsibón töltötte, így birtokán, amely az allódiumok nélkül 1848-ban 123 holdas volt, felesége, Bod Katalin gazdálkodott. A gabona és a takarmánynövények mellett burgonyát, cukorrépát, borsót, lencsét és babot is termelt, a domboldalakra pedig különféle gyümölcsfákat ültetett. A juhászatuk által termelt évi négy-ötszáz font gyapjút Pesten értékesítették. Kelemen 1832 és 42 között, örökváltság útján felszabadította jobbágyait, ami gazdaságilag is megtérült a számára.[4]

A korábban ortodox románokból szerveződött görögkatolikus gyülekezet 1856-ban alakult anyaegyházzá. 1882-ben, Berde Áron közbenjárására állami iskola nyílt a faluban. Határában 19. század végén és a 20. század elején mészkövet termeltek ki a kolozsvári építkezésekhez. Református magyar lakossága egészen az első világháborúig két, egymástól elkülönülő társadalmi rétegre oszlott, volt kisnemesekére és jobbágyokra. Vasárnap külön istentiszteletre jártak (a nemesek délelőtt, a jobbágyok délután), külön mulatságokat szerveztek, külön temetőbe temetkeztek, a nemesek fehér, a jobbágyok fekete ködmönt viseltek. A megkülönböztetés ma is él. Lakói nem házasodtak össze a környező Nádas-, Fenes- és Kapus-völgyi falvakkal, hanem a nemesek Kidével, Bodonkúttal, Magyarfodorházával, Bádokkal, Csomafájával, Gyulával, Magyar-, Szentmárton- és Hosszúmacskással, a jobbágyok pedig Bodonkúttal és Kidével.

Szántóföldje rossz minőségű, ennek ellenére az 1970-es években módos falunak számított. A két világháború között jelentős volt tejgazdálkodása, lakói a kolozsvári piacra gyümölcsöt, szilvapálinkát és szilvalekvárt hordtak, sokan pedig lóval és tehénnel kereskedtek. A falun belül a magyarok a Felszegen, a románok az Alszegen, a cigányok a főúthoz közel, a bekötőút jobb oldalán, egy sziklás hegyoldalban laknak. A cigány közösség cigány anyanyelvű és románul jobban beszél, mint magyarul. Tagjai Románia minden vidékéről érkeztek.[5]

Az iskolában 1988-ban szűnt meg a magyar nyelvű felső tagozat, ma már csupán összevont alsó tagozat létezik.

Lakossága[szerkesztés]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Dombtetőn álló református temploma a 13. század végén épülhetett és a 15. században, majd a 18. század első felében is átalakították. Idősebb Umling Lőrinc festette ki a nyugati karzatot 1742-ben, a mennyezetet 1749-ben. A padok előlapjainak festését Asztalos Boka János készítette 1775-ben. Mai tornyának építését 1800-ban fejezték be, és 1862 óta fedi bádog.

Képek[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. [1]
  4. Csetri Elek: Kelemen Benjámin, a haladó gazda. In Bodor András – Cselényi Béla – Jancsó Elemér – Jakó Zsigmond – Szabó T. Attila szerk.: Emlékkönyv Kelemen Lajos nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 1957
  5. Nagy Olga: Barangolásaim varázslatos tájban. Székelyudvarhely, 1994, 50. o.

Források[szerkesztés]

  • Berde Béla: Szucság története (Budapest, 1914)
  • Balogh Balázs – Fülemile Ágnes: Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen (Budapest, 2004)

Külső hivatkozások[szerkesztés]