Kecskeháta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kecskeháta (Căprioara)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Récekeresztúr
Rang falu
Községközpont Récekeresztúr (Recea-Cristur)
Irányítószám 407481
SIRUTA-kód 59158
Népesség
Népesség 150 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 431 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kecskeháta (Románia)
Kecskeháta
Kecskeháta
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 06″, k. h. 23° 31′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 06″, k. h. 23° 31′ 44″

Kecskeháta románul: Căprioara, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Csákigorbótól délkeletre fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét egy itteni, kecske hátához hasonló formájú hegyről vette.

Története[szerkesztés]

Kecskeháta nevét 1461-ben említette először oklevél Kechkehath néven, mint a Réczekereszturiak birtokát.

Nevének későbbi változatai: 1463-ban Ketskehát (Kádár IV. 260), 1467-ben Kechkehath, 1470-ben Kechkehago, 1577-ben Keczkehat, 1579-ben Kecskehát, 1659-ben Keczikehat, 1750-ben Kecskeháta.

1463-ban Kereszturi Antal és György itteni részeiket Iklódi Mártonnak 20 arany forintért zálogba adták. 1467-ben Iklódi Mártontól Mátyás király itteni részét hűtlensége miatt elvette és azt Kovács Istvánnak volt kamaragrófnak adományozta, azonban a birtokba való beiktatásának Iklódi Márton neje és fiai János és Tamás ellentmondtak. 1469-ben Iklódi Márton fiai Tamás és János a maguk és atyjuk nevében Mátyás királyt itteni részüknek Harambasa, Szubasa, Javrank vajda és Karacha részére való netaláni eladományozásától tiltották.

1592-ben Báthory Zsigmond néhai Gyulai Mihály fiát Ferencet itteni részében mindkét ágra nézve megerősítette, de Felső-szentmártonmacskási Horváth Gáspár néhai Kereszturi István és György részéért, Csomafái Kereszturi János pedig néhai Kereszturi Boldizsár itteni részéért ellentmondott.

1625 előtt Kún Istváné, majd 1625-ben annak özvegyéé, 1651-ben pedig Ébeni István itteni részét nejére Kún Ilonára, ő pedig 1666-ban öccsére, Kún Istvánra hagyta.

1694-ben Bánffy György, Baczó Ferenc, Igaz Gáspár és Belényiné voltak birtokosai.

1700-ban gróf Teleki Józsefné Kún Borbála itteni részeit gróf Bethlen Mihálynak adta cserébe, melyet 1716-ban gróf Bethlen István és Borbála, Bethlen Ilona Dujardin Ferencnének engedtek át.

1820-ban gróf Bánffy Ferenc, gróf Mikes Zsigmond, báró Szentkereszti István, Eperjesi Antal, Vajna István, Hodor János, Farkas János, Miske András, Endes Róza, Fráter Antal és Gondos István voltak birtokosai.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1910-ben 287 lakosából 4 magyar, 282 román volt, ebből 280 görög katolikus, 5 izraelita volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]