Buza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buza (Buza, Besotten)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Buza
Rang községközpont
Irányítószám 407115
SIRUTA-kód 56336
Népesség
Népesség 1115 fő (2011. okt. 31.)[1]
Magyar lakosság 587
Földrajzi adatok
Terület 29,37 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Buza (Románia)
Buza
Buza
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 54′ 38″, k. h. 24° 08′ 52″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 38″, k. h. 24° 08′ 52″

Buza (románul Buza, németül Besotten) település Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.

Fekvése[szerkesztés]

Széktől délkeletre fekvő település.

Története[szerkesztés]

A település és környéke már az őskorban is lakott hely volt, amit bizonyítanak az itt, a "Vrábja", a "Forrásoknál" és "Bégben" talált tégladarabok, kőkorszakbeli csákányok, valamint a "Medvés" nevű határrészben volt halásztelepen talált fazakas-korong nélkül készült vastag agyagedények és égetett halászsúlyok, egykori tüzelőhely nyomaival.

Buza Árpád-kori település. Nevét már 1220-ban említette oklevél Pouca de v. Buza néven, mikor az ide való Pouca beperelte Munkachot és az összes falubelit emberölésre való szövetkezés miatt (Györffy).

1316 előtt a település az Ákos nemzetségbeli Majos (Mayus) fiainak: Ellős (Elleus) és Majosnak birtoka volt, Károly Róbert a birtokot elvette tőle, és 1318-ban Miklód fia Omori Gál királyi jegyzőnek adta a falut Szent Györgyről nevezett kőtemplomával és vásárjával együtt, mivelhogy Moys 600 M kárt okozott Gál és testvére: György ménesének elhajtásával, és Myke fia Gergely nevű rokonának. 1329-ben Bwza csere révén Hontpázmány nemzetségbeli Pogány István birtoka lett, és ekkor leírták Gyeke, Lak, Noszoly felé eső határát is.

Neve szerepelt az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben is.

1359-ben birtokosa István fia Pogány János, kinek panaszára I. Lajos király Dénes erdélyi vajdának elrendeli, hogy a bálványosvári várnagy a bonchidai és széki népeknek, kik több földjét, köztük Czikót, Czentét és Gyulatelkét bitorolják, tiltsa meg, hogy a királyi földekből semmit el ne idegenitsenek, sem pedig el ne foglaljanak. Valószinüleg Pogány János örökös nélküli halála után Búza a Bebekek birtokába került, mivel 1395-ben birtokosa már néhai Bebek István comes fia; Ferenc mester volt, akinek itt tiszttartója Nyiri István volt.

1401-ben Bebek Detre nádor és néhai testvérének Imrének fiai: László, Domokos és András Búzát az almási várral együtt Zsigmond királlyal elcserélték Szikszóért.

1455-ben* Pelsőczi Bebek Imre erdélyi vajda özvegye Veronika s gyermeke Pál, Búza város felét Hunyadi Jánosnak adta zálogba 1160 forintért tartozékaival együtt, akiről özvegyére Szilágyi Erzsébetre szállt.

1460-ban Búza vásárát is említették.

1470-ben Mátyás király néhai Pelsőczi Bebek Imre fiának Pálnak birtokát: Búzát tartozékaival együtt Dengelegi Pongrácz fia János, erdélyi vajdának adományozta. 1492-ben Bebek György fia János óvást emelt az adományozás ellen.

1508-ban Bwza-i Bartos Györgyné: Jusztina a Kolozs vármegyében fekvő Széplakon Újbudai részt vett zálogba.

1509-ben Pelsőczi Bebek János és fiai Imre és Ferenc Búzát, mely ekkor sógorának Somi Józsa temesi főispánnak kezén volt, neki és utódainak adományozta.

Később birtokosa voltak még a későbbiekben Kendiek, a Csáki család, a Jósika és Bakó családok is.

A községnek 1850-ben 1364 lakosa volt, ebből 832 román, 469 magyar és 61 roma. A nemzetiségi összetétel 1992-ben a következő volt: 796 román, 693 magyar, 17 roma.[2]

Látnivalók[szerkesztés]

  • 19. századi Bornemisza-kúria[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]