Magyarszarvaskend
| Magyarszarvaskend (Cornești) | |
 | |
| A magyarszarvaskendi római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyarszarvaskend |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 407250 |
| SIRUTA-kód | 57458 |
| Népesség | |
| Népesség | 227 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 64 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 21,96 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 342 m |
| Terület | 82,98 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Magyarszarvaskend
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 02′ 18″, k. h. 23° 40′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 18″, k. h. 23° 40′ 53″ | |
| Magyarszarvaskend weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarszarvaskend témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magyarszarvaskend, 1910-ig Szarvaskend (románul: Cornești, korábban Chendu) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése[szerkesztés]
Szamosújvártól 25 kilométerre nyugatra, a Tőki-patak völgyében fekszik. A község területének 42%-a szántóföld, 33%-a legelő és rét, 16%-a erdő.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevének alaptagja a Kend személynév. 1306-ban Kend, 1837-ben Szarvas Kend néven említették. Hivatalos névadással keletkezett mai román neve a magyar szarvas névelem fordítása, ugyanis a corn jelentése 'szarv'.
Története[szerkesztés]
A 14. század elejétől 1607-ig a Kendi család birtoka volt. 1594-ben magyar falunak írták. A 17. században a Haller és a Bánffy, a 18. században a Diószeghy család birtokolta. 1563-ban és 1616-ban kastélya, a falu és Esztény közötti hegyen pedig vára volt, mely utóbbi 1702-ben már romokban hevert. 1700-ban kilenc jobbágy, két szegény és 2 szabados, 1750-ben húsz jobbágy, nyolc zsellér és négy szegény családfőt írtak össze benne. 1725-ben Apor Lázár és neje, Kapi Teréz római katolikus plébániát szerveztek benne és templomát elvetették a reformátusoktól. Római katolikus parasztsága 1837-ben románul gyónt, mert csak kevéssé beszéltek magyarul. Doboka vármegyéhez tartozott, 1876-ban csatolták Szolnok-Doboka vármegyéhez.
1880-ban 344 lakosából 186 volt román és 123 magyar anyanyelvű; 190 görögkatolikus, 85 református, 57 római katolikus és 12 zsidó vallású.
2002-ben 287 lakosából 194 volt román és 93 magyar nemzetiségű; 184 ortodox, 48 református, 28 római katolikus és 23 pünkösdi vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Római katolikus templomát 1725-ben építették, a középkori, román stílusú szentély és sekrestye beépítésével. A torony nyugati oldalán gótikus mérmű, az északi oldalon csúcsíves ablak látható. Az oltárt Anton Schuchbauer készítette.[3] Mária-képét csodatévőként tisztelték, miután özv. Amirás Mártonné 1881 hozzá imádkozott és jelenése támadt. Ezután Kis- és Nagyboldogasszony napjára búcsújárást engedélyeztek.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
- ↑ Istvánfi Gyula – Veöres András: Erdélyi római katolikus templomok. Bp., 2002
- ↑ Keresztény Szó 2006, 5. sz.
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.
.svg){kind=small}