Magyarnádas
| Magyarnádas (Nădășelu) | |
.JPG) | |
| A magyarnádasi Lészai-udvarház | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyargorbó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyargorbó |
| Irányítószám | 407297 |
| SIRUTA-kód | 57975 |
| Népesség | |
| Népesség | 294 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 3 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 426 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Magyarnádas
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 49′ 36″, k. h. 23° 24′ 56″Koordináták: é. sz. 46° 49′ 36″, k. h. 23° 24′ 56″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Magyarnádas (románul: Nădășelu) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A Nádas mellékpatakja mellett, Kolozsvártól 12 km-re északnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
Először Nadas néven, 1285-ben említették. Előtagja 1485-ben tűnt fel és Oláhnádastól (Kalotanádas) való megkülönböztetésére szolgált.
A középkorban a Bánffy család magyar jobbágyfalva volt Kolozs vármegyében. Lakói a 16. században református hitre tértek. A 17. század pusztításai után lett román többségű.
A 19. század végén és a 20. század elején lakói közül sokan foglalkoztak mészkőfaragással, épületkő-készítéssel.
Népessége[szerkesztés]
- 1900-ban 650 lakosából 525 volt román és 125 magyar anyanyelvű; 534 görögkatolikus, 98 református és 10 római katolikus vallású.
- 2002-ben 351 lakosából 334 volt román, 10 cigány és 7 magyar nemzetiségű; 339 ortodox és 6 görögkatolikus vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- A Lészai-udvarház mai formájában a 19. század végén épült. A 2000-es években a községháza céljára felújították.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
- ↑ Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem...” Csíkszereda, 2012, 381. o.
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
.svg){kind=small}
