Pusztaújfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pusztaújfalu (Pustuța)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Récekeresztúr
Rang falu
Községközpont Récekeresztúr (Recea-Cristur)
Irányítószám 407489
SIRUTA-kód 59229
Népesség
Népesség 72 fő (2011. okt. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 379 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Pusztaújfalu (Románia)
Pusztaújfalu
Pusztaújfalu
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 07′ 22″, k. h. 23° 33′ 53″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 22″, k. h. 23° 33′ 53″

Pusztaújfalu románul: Pustuța, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Csákigorbótól délkeletre fekvő település.

Története[szerkesztés]

Pusztaújfalu nevét 1499-ben említette először oklevél Wyfalw néven.

Későbbi névváltozatai: 1507-ben Wyfalw, 1617-ben Alpret-Wyfalu, 1659-ben Kis-Ujfalu, 1784-ben Puszta-Ujfalu, 1830-ban románul: Pusztutzá, 1913-ban Pusztaújfalu..

1507-ben mint Alparét tartozékaként említették, birtokosai ekkor a nádasdi Ongor család tagjai voltak, majd mikor nádasdi Ongor János fiai János és Miklós örökös nélkül maradtak, a Szobi Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződésük alapján, a király adományából Szobi Péter fiára Mihályra szállt.

1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem radnóthi Kendy Ferencnek itteni részét, annak hűtlensége miatt tőle elvette és Hallerkői Haller Gábornak adta.

1602-ben itteni birtokos Kornis Boldizsár, kinek birtokát Básta minden dúlás ellen biztositotta. 1617-ben is a Kornis család tagjaié volt.

1706-ban e faluról írták, hogy igen régen elpusztult és határát a szomszéd falvak lakosai művelik; birtokosa ekkor Haller György volt.

1784-ben gróf Kornis Zsigmond és neje gr. Haller Anna halálával e községnek fele részén gyermekei Gábor, Imre, Ignácz, Anna, Klára, Kata megosztoztak. A másik fele rész birtokosa: gr. Haller János.

1820-ban birtokosai: gr. Haller Jánosné gr. Nemes Anna örökösei és gróf Kornis Imre.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott.

1910-ben 192 lakosából 3 német, 188 román volt. Ebből 188 görög katolikus, 3 izraelita volt.

Mivel Pusztaújfalu a hadi útba esett, többször elpusztult, így a 17. században is. Hogy őslakosai kik voltak, nem tudjuk, mostani lakói nagyrészt románok. A 17. században pusztán állt és határa huzamos időn át Gyurkapatakához tartozott, és Kolozsvár város birtoka volt, annak leírásában Ujfalu vagy Lapupataka néven említették.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]

Pusztaújfalu egy régi, az 1700-as évekből való térképen