Szilágytő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágytő (Salatiu)
SalatiuCJ (2).JPG
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Község Szamosújvárnémeti
Rang falu
Községközpont Szamosújvárnémeti
Irányítószám 407416
Körzethívószám +40 x64[1]
SIRUTA-kód 58614
Népesség
Népesség 267 fő (2011. okt. 31.)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 245 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szilágytő (Románia)
Szilágytő
Szilágytő
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 00″, k. h. 23° 55′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 00″, k. h. 23° 55′ 44″

Szilágytő (románul Salatiu) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Déstől 6 km-re délkeletre, a Kis-Szamos jobb partján fekvő település.

Története[szerkesztés]

A falu nevét 1308-ban említette először oklevél t. Zilagteu ~ Zilaghteu alakban.

Első birtokosa az előbb Pénteken, majd Kecseden birtokos szolnoki várjobbágy: Marczell fia János volt, aki 1308-ban Szilágytőt, mely a Szamos mindkét partjára kiterjedt, 25 márkáért Mike bálványosi várnagynak eladta. Szilágytő ekkor határos volt felül az Agmánd nemzetségbeli Lőrincz fia Péter birtokával, másfelől pedig Szentbenedek határával.

1392-ben Kozma fia Miklós, Lukács és Leusták, 1411-ben Leusták fia Gergely volt itt birtokos. 1421-ben Leusták fia Gergely három itteni telket 60 forintért – egy a Szamoson levő malommal együtt – (Szamosújvár)-Némethii Tőzsér (Thewser) Péternek adott el, aki azonban 1423-ban azt Szántói Laczk Dávid bánnak adta el. 1434–1435-ben pedig Szilágytői Kozma János birtoka volt. 1467-ben, amikor Mátyás király a bálványosi uradalom felét hűtlenség címén Losonczi Bánffy Dezső fiaitól, Lászlótól és Zsigmondtól elvette, és Várdai János váradi püspöknek és a püspökségnek adományozta, Szilágytőnek is fele részét Mike bálványosi várnagy jogán Bálványos várához tartozónak írták, így birtokába János püspököt iktatták be. Ekkor Péterháza pusztájaként említették. 1480-ban Devecseri Leusták Mihály Szilágytő felét Kendy Antalnak adta el.

1511-ben az összeírás szerint itt egy rész Bethlen Miklós fiainak Jánosnak és Farkasnak kezén volt. 1573 előtt Tötöri István birtoka, és e családé és örököseié volt még az 1600-as évek elején is.

A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott. 1910-ben 280 lakosából 272 román, 5 fő magyar volt. A népességből 271 fő görög katolikus, 6 izraelita volt.

A 2002-es népszámláláskor 268 lakosa közül 228 fő (85,1%) román, 32 (11,9%) cigány etnikumú és 8 (3,0%) magyar nemzetiségű volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés]