Szekerestörpény
| Szekerestörpény (Tărpiu) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Alsógyékényes |
| Községközpont | Alsógyékényes |
| Irányítószám | 407349 |
| SIRUTA-kód | 55151 |
| Népesség | |
| Népesség | 98 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | - (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 355 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szekerestörpény
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 08′ 07″, k. h. 23° 45′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 07″, k. h. 23° 45′ 38″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szekerestörpény (románul: Târpiu) település Romániában, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Kolozsvártól 66 km-re északra, Déstől 12 km-re nyugatra, Alsógyékényes, Keménye és Szóváros közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
1440-ben Tewrpen néven említik először.
Lakossága a reformáció idején felvette a református vallást. A 17. század közepéig önálló egyházközség volt, de a tatárbetörések hatására a hívek száma annyira megfogyatkozott, hogy 1680-tól Kodor filiája lett. A megcsappant magyar lakosság pótlására román jobbágyokat telepítettek le a faluba.
A filia 1770-től nagy nehézségekkel küszködött, amelynek legfőbb oka volt, hogy a falu birtokosa, Diószegi Ferenc áttért a katolikus vallásra és megvonta támogatását a reformátusoktól, akik saját jövedelmükből a templomot nem tudták fenntartani. 1820-ban még papja és kántora van a templomnak, de gótikus temploma hamarosan elhagyatott lett és romos állapotba került. 1857-ben összeomlott, a lakosok pedig ezt követően köveit összeszedték és eladták. A református filia megszűnése nagy mértékben hozzájárult a magyar lakosság asszimilációjához vagy elköltözéséhez is.
A falu a trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
Lakossága[szerkesztés]
1910-ben 283 lakosa volt, ebből 267 román és 16 magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 130 román lakosa volt.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
.svg){kind=small}