Kisesküllő
| Kisesküllő (Așchileu Mic) | |
 | |
| Látkép középütt a fatemplommal, baloldalt a református, jobboldalt az új ortodox templommal | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Esküllő |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyesküllő |
| Irányítószám | 407047 |
| SIRUTA-kód | 55794 |
| Népesség | |
| Népesség | 343 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 18 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 397 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Kisesküllő
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 46° 59′ 05″, k. h. 23° 26′ 17″Koordináták: é. sz. 46° 59′ 05″, k. h. 23° 26′ 17″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisesküllő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kisesküllő (románul: Așchileu Mic) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Kolozsvártól 36 kilométerre északnyugatra, a Borsa-patak mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
Először 1320-ban Kyseskuleu alakban említették. A 13. században a Zsombor nemzetség, később a 19. századig főként a Sombori/Zsombory család birtoka volt. A 18. században román jobbágyok mellett református vallású kisnemesek is lakták. A református egyház 1766-ban, Nagyesküllővel együtt 56 férfit és 44 asszonyt számlált. 1782–94-ben építettek maguknak templomot, amely azonban 1840-ben leégett, és a gyülekezet a továbbiakban filiát alkotott. Mai templomukat 1894-ben emelték. A falu 1876-ig Doboka vármegyéhez tartozott, amikor Kolozs vármegyéhez csatolták.
1880-ban 599 lakosából 498 volt román, 77 magyar és 24 cigány anyanyelvű; 512 görögkatolikus, 62 református és 22 zsidó vallású.
2002-ben 403 lakosából 299 volt román, 71 cigány és 33 magyar nemzetiségű; 367 ortodox és 32 református vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- Az 1801-ben, Iuon Milronean által épített volt görögkatolikus, jelenleg ortodox fatemplom a faépítészet legérettebb és egyik legszebb példája az egykori Kolozs vármegyében. Belső festését 1806-ban Ioan Pop, majd 1843-ban Simon Mărtișan készítette. A templom elé Teodor Bârsan barcánfalvi fafaragó állított máramarosi kaput, fedelét pedig 2003-ban rozávlyai ácsok zsindelyezték újra.
Képek[szerkesztés]
Görögkatolikus fatemplom
Református templom
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ [1]
Források[szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Szinte Gábor: Az erdélyi román fatemplomok (részletek)
.svg){kind=small}