Doboka vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Doboka vármegye
Fennállás ? – 1876
Ország Magyar Királyság
Erdélyi Fejedelemség
Erdélyi Nagyfejedelemség
Központ Doboka
Szamosújvár
Népesség
Népesség 106 430 (1870)
Népsűrűség 43 fő/km²
Nemzetiségek magyarok
Földrajzi adatok
Terület 2 498  km2

Doboka vármegye egyike az 1876-os megyerendezés során megszűnt erdélyi történelmi vármegyéknek.

Fekvése[szerkesztés]

A vármegye Erdély északi részén, kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló, észak-déli irányban keskeny sávot alkotó területen feküdt.

Története[szerkesztés]

A vármegye nevét első ispánja, Doboka után kapta, aki I. István katonai vezetője, Csanád vezér apja volt. A megye központja a széki sóbánya közelében létesített Doboka-vár, ispánja először 1164-ben tűnik fel írott forrásokban. II. Géza korától határvédelmi céllal szászokat telepítenek a megye keleti felébe. Ez a betelepítés az 1241-es tatárjárás után is folytatódott. A főesperességről 1213-tól ismerünk adatokat. Ebből idővel kivált a szászok lakta besztercei dékánság. A 14. században a megyegyűlések székhelye Bonchida volt. A 14. század második felétől jegyeztek fel román telepeseket.

Az 1876. XXXIII. törvénycikk a vármegyét megszüntette, területét felosztotta Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, Kolozs és Szilágy vármegyék között.

Források[szerkesztés]