Kolozspata
Kolozspata (Pata) | |
A református templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Kolozs |
Község | Apahida |
Rang | falu |
Községközpont | Apahida |
Irányítószám | 407041 |
Körzethívószám | 0264 |
SIRUTA-kód | 55749 |
Népesség | |
Népesség | 628 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 96 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 377 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 43′ 37″, k. h. 23° 44′ 49″46.727007°N 23.747063°EKoordináták: é. sz. 46° 43′ 37″, k. h. 23° 44′ 49″46.727007°N 23.747063°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kolozspata, 1913-ig Pata (románul: Pata) település Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Kolozsvártól délkeletre fekszik.
Története
[szerkesztés]A 13. században várbirtok volt a kolozsi sóbányák mellett. Nevét az oklevelek 1229-ben említették először, amikor Mog de Poca (= Pata) más kolozsi várjobbágyokkal együtt vádolta Gotfred, Farkas, Vilc, Olbert, Pet., And. és Fila nevű szomszédait két ekényi föld elfoglalása miatt. Később kiegyezve határait megjelölték. 1326-ból említenek egy patai (Patha) nemest, aki Zsuki Miklós szerviense volt. 1429-ben Eghazaspata néven említették. A 16. században két településre, Magyar (vagy Felső-) és Oláhpatára oszlott. 1808-ban a falu határában egy Puszta Páta nevű praediumot is összeírtak.
1850 tavaszán Vaszilika Kretz több birtokostársával együtt kihirdettette, hogy azontúl minden péntek ünnepnapnak számít és péntekenként nem szabad dolgozni. A kolozsvári kerületi parancsnok azonban az akciót törvénytelennek nyilvánította.[2] Református egyháza a 18. században filia, a 20. század elején anyaegyház volt.
1954-ben kivált belőle Bodrog.
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 547 lakosából 445 volt román, 78 magyar és 22 cigány nemzetiségű; 459 görögkatolikus és 86 református vallású.
- 1900-ban 666 lakosából 525 volt román és 135 magyar anyanyelvű; 520 görögkatolikus és 117 református vallású.
- 2002-ben 567 lakosából 463 volt román és 98 magyar nemzetiségű; 450 ortodox, 85 református és 14 baptista vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- 1950-ben épült református templomába beépítették a 13. század második felében épült régi templomának köveit.
Források
[szerkesztés]- Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. III. Bp., 1987
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6