Bálványosváralja
| Bálványosváralja (Unguraș) | |
.JPG) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Bálványosváralja |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 407570 |
| SIRUTA-kód | 59899 |
| Népesség | |
| Népesség | 1816 fő (2011. okt. 31.)[1] |
| Magyar lakosság | 1635 (2011)[2] |
| Népsűrűség | 28,54 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 281 m |
| Terület | 63,62 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Bálványosváralja
Pozíció Románia térképén
| |
| é. sz. 47° 06′ 29″, k. h. 24° 03′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 29″, k. h. 24° 03′ 26″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bálványosváralja (románul Unguraș, németül Schlosswall) település Romániában Kolozs megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése[szerkesztés]
Déstől 16 km-re délkeletre fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét a falu felett emelkedő középkori várról kapta.
Története[szerkesztés]
Bálványosváralja sorsa összefonódott a tőle keletre fekvő Bálványos vára történetével.
Nevét 1269-ben említették először, mikor István ifjabb király Balwanus birtokot és Németi falut s tartozékait Mikud comes-nek adományozta, és ezt az adományt 1270-ben meg is erősítette.
1270-ben Balvanus, 1291-ben Balwanius, 1332-ben Waraka (Waralya) 1808-ban Bálványosvárallya, Schlosswall, Ungurás néven írták.
1291-ben Balwanius-on - egy oklevél szerint - a désaknai hospesek nem fizettek sóvámot.
1333-ban magyar lakosságú egyházas helyként említették, tehát ekkor már temploma is volt.
1492-ben plébánosának Bideskúti Mihálynak nevét is említették.
1584-ben Varalja néven volt említve.
1643-ban református templomát újjáépítették, majd 1761-ben megújították.
1692-ben birtokos volt itt felesége révén Misztótfalusi Kis Miklós is.
Bálványos vára[szerkesztés]
Bálványos vára valószínűleg a tatárjárás után épült. 1269-ben Baluanus, 1308-ban Varallya néven említik. 1529-ben az erdélyi püspök megerősítette I. Ferdinánd számára, de még ebben az évben Farnosi Márton János király vezére elfoglalta. Nemsokára Gerendi Miklós visszafoglalta. 1537-ben az erdélyi vajda serege foglalta el és megerősítette. Valószínűleg 1538-ban rombolták le, köveit Szamosújvár építéséhez használták fel. A falunak 1910-ben 1672, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.
Lakossága[szerkesztés]
1992-ben társközségeivel együtt 3349 lakosából 1974 magyar, 1349 román, 24 cigány és 1 német volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- A falu keleti részén emelkedő várhegy tetején láthatók Bálványos várának csekély maradványai.
- A falunak 13. századi eredetű, többször átépített temploma van.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1821-ben Bartalus István zenetanár, zenetörténész, népdalgyűjtő.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ http://balvanyosvaralja.hu/tortenelem.htm
Források[szerkesztés]
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}